7. Fejezet ~ Valami elkezdődik

 Maddie :

   Egyszerűen imádtam az öltözékemet! Az egyszerű rövid fekete ruhát, aminek mellesleg gyönyörű anyaga, és eszméletlen jó szabása volt, pont ott vékonyított, meg emelt ki, ahol kellett, a meseszép magassarkúm dobta fel. Azthiszem, ha ma mégsem találkoznél Liam-mel, akkor hozzámegyek feleségül a cipőmhöz, annyira szerelmes vagyok belé. A húsz centis csoda végig kristályokkal volt kirakva, és vakítóan szikrázott a fényben, Hamupipőke cipellője ehhez képest egy szürke kis mamusz. A hajamat kiegyenesítettem, Dária pedig gyönyörű fekete sminket készített nekem.

   A lányok is kitettek magukért, és egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy talán túllőttünk a célon, hiszen mi nem az est sztárjai leszünk, hanem csak egyszerű alkalmazottak, de gyorsan el is hesegettem a gondolatot. Abus combközépig érő aranyszínű lágyesésű ruhát viselt, a háta a derekáig ki volt dekoltálva. Bordó magassarkú szandálja tökéletesen passzolt az ugyanolyan színű kistáskájához, haját egyenesen hagyta, és aranyszín pillákat ragasztott fel. Riának krémszínű tüll miniruhája volt, derákánál egy nagy masnival, fényes anyagú magassarkúja pedig hozzápasszolt színben, haja gyönyörű loknikban omlott le egészen a derekáig.

 Amikor megérkeztünk a buli helyszínére még senki sem volt ott a vendégek közül, viszont a beltér nagyon stílusosan ki volt dekorálva. A narancssárga és a pink szín dominált mindenhol a berendezéseken, és hangulatos fényben úszott az egész tánctér. Mire elérkezett a kezdés időpontja nekünk a bejáratokhoz kellett állnunk, és szívélyes mosollyan fogadni az érkezőket, nevüket pedig kipipálni a meghívottak listáján. Nagyon izgultunk, hogy jó benyomást keltsünk, hogy semmit se rontsunk el, na meg persze félve vártunk a pillanatot amikor végre újra megpillanthatjuk őket.

 Olyan nagy neveket fogadtunk, mint Katy Perry, Cheryl Cole, Simon Cowell, Kelly Rowland és még sorolhatnám. Felemelő volt ahogy ezek az emberek rád mosolyognak, és visszaköszönnek, de semmi nem volt ahhoz az érzéshez fogható, amikor megláttam Louist, és tudtam, hogy a srácok végre  megérkeztek. Először Louis és Niall jött be. Rögtön felismertek minket, nevetve üdvözöltek, és viccesen érdeklődtek, hogy sikerült e már felrobbantanunk  valamit, vagy esetleg beleesni a nekik készített tortába.  Aztán Zayn és Harry következett, Zayn Ria, Harry pedig Abbie előtt állt meg, arcukon valami egészen furcsa meglepődöttség tükröződött. Tetőtől talpig végigmérték a legjobbarátnőimet.

-Hűha!-ennyit tudott végül Harry nyögni, majd hozzátették, hogy mennyire jó, hogy látnak minket, és hogy majd még később beszélünk. Mielőtt bementek volna a forgatagba, Zayn még halkan Dáriához fordult.

-Azt hiszem egy kicsit alábecsültelek, amikor először megláttalak belezuhanni a csirkébe!

 Pontosan tudtam, hogy mennyit jelent ez a pillanat Abigélnek, és Dáriának is. Hogy elnyerték a tetszésüket, és a figyelmüket, örültem is nekik nagyon, de egyedül az motoszkált a fejemben, vajon hol lehet Liam?

 Nem jött be a többiekkel, nem volt sehol sem. Kezdtem magam feszélyezetten érezni, mi van ha egyáltalán nem jön el? Ha valami baja van? Ugyan nem dohányzom általában, de most mindennél jobban vágytam egy szál cigarettára, és hogy egy kicsit kitisztítsam a fejemet. Csendesen odasúgtam Riáéknak, hogy egy pillanat múlva visszajövök, és ők szavak nélkül is azonnal rájöttek, hogy mi a bajom, hogy valaki hiányzik.

 Ahogyan kiértem a levegőre elkezdtem fel alá sétálgatni, és majdnem elsírtam magamat. De nem engedhettem meg magamnak, hogy lekönnyezzem a szemfestékemet, ugyhogy vigyáznom kellett. Már éppen indultam volna, hogy visszamenjek, amikor a szemem sarkából megláttam, hogy valaki ül a földön az épület sarkába. Converse cipő volt rajta, és szürke öltöny. Rögtön tudtam, hogy Liam az. Ahogy egyre közelebb értem láttam rajta, hogy teljesen szét van zuhanva, magába borulva bámulta a földet, és mintha egy aprócska könnycsepp csillogott volna a szeme sarkában.

-Liam, jól vagy?-kérdeztem meg tőle óvatosan amikor már előtte álltam. Fel sem nézett rám úgy válaszolt.

-Figyelj semmi szükségem nincs egy újabb őrült rajongóra, aki rám uszítja a paparazzikat, fotósorozatot készítve az összetört szívű énekesről. Megtisztelnél ha békén hagynál, és elmennél.

-Ahogy gondolod.-ennyit tudtam kinyögni, és olyan leforrázva éreztem magamat mint még soha. Ebben a pillanatban felnézett a földről és belenézett a szemembe. Láttam hogy felcsillan az arcán valami.

-Téged ismerlek! Te voltál a lány a Nandosba a két barátnőddel. Akiknek állást szereztünk. Sajnálom, hogy így letámadtalak, nem tudtam, hogy te vagy az.

-Igen, én vagyok. A nevem Maddie. És semmibaj, neharagudj, hogy megzavartalak, már megyek is.

-Ne menj! Nem maradnál itt velem?-tette fel a kérdést, amely a világot jelentette nekem. Nem számított már a drága ruhám, sem a kristályköves magassarkúm, nem számított már semmi sem. Kibújtam a cipőmből, és leültem mellé a poros földre.

 És akkor elmesélt mindent. Elmesélte, hogy hogyan csalódott a szerelmében, hogyan jött rá ma, hogy már több mint egy hónapja viszonya van egy másik férfival. Hogyan dőltek össze az álmai, a bizalma, és hogy hogyan hazudta a fiúknak, hogy azért nem megy be velük a buliba mert otthon hagyta a telefonját, és csak hazaugrik érte, hogy ne rontsa el az estéjüket, nehogy miatta aggódjanak. Figyelmesen hallgattam minden szavát, közben megszűnt tér és idő, nem tudom, hogy mióta beszélgettünk, az sem jutott az eszembe, hogy már rég vissza kellett volna mennem dolgozni, egyszerűen csak enyhíteni akartam a fájdalmát, pótolni az űrt, amit érzett. Biztatóan megszorítottam a kezét, és közben azon gondolkodtam hogy miért nyílt meg előttem ennyire. Én csak egy egyszer látott jelentéktelen idegen vagyok a számára, és mégis olyan közel engedett magához, mint amennyire még a legjobb haverjait sem.

-Köszönöm, hogy itt voltál velem!-suttogta.