20. Fejezet~ Berlin Calling

 Dária:

    Eddig egészen jól sikerült megúsznunk, az őrült rajongók áradatát, és csak pár randinkat szúrták el a sikítozva toporzékoló, autogramért és közös fotóért könyörgő lányok, ami azért elég jó arány. Ugyan twitteren elég sokan beszélgetnek arról, hogy mégis kik is ezek az új lányok, akik hirtelen lecsaptak az "ő" Harryjükre, Zaynükre és Liamükre, sőt már került fel a netre olyan kép is, amin hátulról látszódunk velük. A rajongók pedig azon csámcsognak, hogy elég vékonyak, magasak vagyunk és a többi.  De ez várható is volt, úgyhogy egyenlőre egészen szépen megúsztuk. Az otthoni ismerőseinktől naponta kapjuk az e-maileket, hogy mi vagyunk e a One Direction új barátnői, és a szüleink is egészen odáig vannak, hogy milyen kis celebek lettünk pár hét alatt.

    A berlini utazás reggelén borzasztóan izgatottak voltunk mindannyian, ahogy az összepakolt bőröndeinken ücsörögve vártuk a fiúkat és a taxit, ami majd ki visz minket a reptérre. Szerelmes lettem Berlinbe, amikor először jártam ott, és álmomba sem gondoltam volna, hogy ezen az angliás nyáron lehetőségem lesz újra eljutni a városba, ráadásul ilyen fantasztikus társasággal. Az pedig, hogy elhívtak bennünket egy ilyen útra, természetesen az összes költségünket állva, egy olyan gesztus, ami egy nagy előre lépést jelent a kapcsolatunkba.

   De ami a repülőtéren fogadott minket, az egészen lesokkolt. Ennyi rajongót összegyűlve még sohasem láttam. Valószínűleg kitudódott az utazás dátuma, és most körülbelül fél London itt tolongott, hatalmas szíves táblákat lóbálva,kiáltozva, énekelve.  A srácok meg-megálltak, integettek, köszöntek nekik, mi viszont Abbie-ékkel, próbáltunk észrevétlenek maradni, és minél hamarabb eliszkolni ebből a veszélyzónából. A kapucninkba temetkezve és napszemüveggel eltakarva a szemünket húztuk magunk mögött sietve a bőröndöt, de még így is sokan fényképeztek minket. Minket is megakartak állítani, és olyan kérdésekkel bombáztak, hogy valóban a barátnőik vagyunk-e a fiúknak, vagy hogy hogyan ismertük meg őket. És bármennyire is nem akartunk ilyeneket hallani, a ribancok és kurvák szavak is nemegyszer megütötték a fülünket, ahogy valaki felkiáltott a tömegben. Nagyszerű...

 Amikor végre a már fennt repültünk a felhők között, magunk alatt hagyva a sok kis csajt, végre fellélegezhettünk.

-Hú hát ez azért durva voltam.-mondtam.

-És általában ez van bármerre megyünk. Nagyon aranyosak a rajongók és nagyon sokat jelent, hogy ennyien szeretnek és támogatnak minket, de néha egy picit túlzásba viszik.-nevetett Niall.

Zayn és Niall között ültem a gépen, előttünk Louis ült Maddie-val és Liam-mel, mögöttünk pedig Abbie és Harry.  Hiába nem sok London és Berlin között a távolság, Zayn-nek még ezalatt a pár órás út alatt is sikerült rögtön elaludnia, valószínűleg kimerítette a hajnalba kelés. Fejét az ölembe hajtotta, én pedig egész idő alatt a hajával játszottam. Közben pedig Niall odanyújtotta a fél fülhallgatóját és Scriptet hallgattunk. Nem elég, hogy mindakettőnknek ez az egyik kedvenc együttesünk, még a kedvenc számunk is ugyanaz, úgyhogy legalább négyszer végigment az If you ever come back.

 Mondanom sem kell, a berlini reptéren is hatalmas kivonulás várt minket. Zayn védelmezően próbált eltakarni engem a kamerák elől, de valószínűleg estére az egész világháló tele lesz a képeinkkel. Három körül értünk a szállodába, ahol egy egész rezidencia állt a rendelkezésünkre. Egy nagy közös nappaliból, és konyhából nyíltak a halószobák, pontosan négy darab. Louis és Niall, tettetett bosszúsággal, de végül megadva magukat bevonultak egybe, tehát legnagyobb örömünkre mindenki a saját barátjával aludhat egy szobában. A srácoknak sajnos nem volt sok idejük, mert már délutánra jelenésük volt egy berlini stúdióban, de azért pár perce betudtunk zárkózni a szobába. Az összes táskánkat ledobtuk a sarokba, levetettem magamat a pihe-puha franciaágyra Zayn pedig mellém feküdt.

-Örülök, hogy itt vagy velem! Gyorsan letudjuk a stúdiózást,este elmegyünk együtt vacsorázni, a holnapi koncert előtt pedig lesz időnk várost nézni!

-Egész jól hangzik!-suttogtam, és rágurultam a mellkasára. Semmi után nem vágyakoztam, jobban, minthogy végre egy kicsit hosszabb ideig kettesben lehessünk. Ő pedig mélyen a szemebe nézett.

-Szeretlek!-mondta ki életében először a varázs szavakat, nekem pedig hirtelen az egekbe szökkent a vérnyomásom. Pontosan tudtam, hogy Zayn-nek nehezebben megy, hogy közel engedjen magához másokat, és pontosan ezért is értékeltem nagyon a hallotakat.

-Én is szeretlek!-válaszoltam végül, miközben megcsókolt.-Na de siess, a többiek már biztosan várnak, aztán rám fogják fogni, ha elkéstek!-nyögtem végül, de nagyon nehezemre esett megtörni a pillanat varázsát.

  Miután elmentek a szállodából, úgy döntöttük Maddie-ékkel, hogy miután kipakoljuk a ruháinkat, elmegyünk egy kis Berlini sétára, útba ejtve a kedvenc itteni fánkosunkat és egy kis ékszerboltot is. Éppen Abigélnek segítettem kicsomagolni a szobájában, amikor hirtelen Maddie elég idegesen berontott hozzánk.

-Ezt látnotok kell, most esett ki a pulcsim zsebéből, fogalmam sincs, hogy került hozzám!-mondta, és a kezünkbe nyomott egy gyűrött papír cetlit.

 Figyelünk titeket, sehol sem vagytok biztonságba!

-Biztosan egy rajongó tette oda.-szólalt meg Abbie egy kicsit megijedve, hiszen mindannyian tapasztaltuk, hogy mire képes egypár fanatikus.

-Na lányok,nyugi, biztosan csak valami rossz vicc.-nevettem, de közben én sem voltam teljesen biztos a szavaimban.