Louis:
A megszokotthoz képest nagyon jó kedvvel ébredtem ma. Végre egy nyugisnak ígérkező nap. Úgy terveztem elugrok az edzőterembe, aztán válaszolgatok egy-két rajongói levélre, később meg esetleg találkozok a srácokkal.
A változatosság kedvéért egy csíkos pólót húztam fel, és egy répával a kezembe léptem ki a bejárati ajtón, hogy elvégezzem a napi testmozgás adagomat. Amit azért valljuk be, nem szoktam napi jelleggel végre hajtani. Már éppen bevágódtam a kocsimba a kormány mögé, amikor hirtelen valaki a nevemet kiáltotta.
-Louis, várj!-hallottam meg a hangját, és azt kívántam, hogy bárcsak egy perccel korábban elindultam volna otthonról és akkor elkerültem volna ezt a kínos kis véletlent.
-Ó szia!-feleltem neki, és nehezemre esett beismerni, hogy ma is eszméletlen jól néz ki.-Éppen sietek!
-Igen azt látom. Mostanában mindig el vagy foglalva. Merre tartassz?
-Edzek egy kicsit.
-Figyelj én tényleg nem tudom mi a bajod velem, illetve velünk. Tudom, hogy nagyon hirtelen robbantunk be az életetekbe, és sajnálom, ha túlságosan felbolygattuk azt, de mostanában sosem jössz velünk semerre. Már nem lehet a puszta véletlenre fogni, hogy minden közös program alól kibújsz, és lelkiismeretfurdalásom van, hogy miattunk romlott meg a kapcsolatod a többiekkel, és szorult háttérba a vidám mindig őrültködő Louis. Kérlek csak mondd el, mi a bajod.-hadarta végig, és hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit reagálhatnék.
-Kérsz répát?-tettem fel a lehető legidiótább kérdést, ami csak eszembe juthatott ebben a szituációban.
-Persze, imádom a répát!-mosolyodott el, és egy jó nagyot harapott belőle.-De a kérdésemre még mindig nem válaszoltál, hogy mi zavar bennem ennyire?
-Ha annyira nem csípnélek, mint amennyire hiszed, akkor nem ajánlottam volna fel a kedvenc répámat!-nevettem én is egy kicsit.-Csak tudod néha szembetalálod magadat az életben olyan problémákkal, amiken nem segít semmi és nem akarsz vele másokat terhelni.
-Akkor pontosan ugyanúgy érzünk ebben a pillanatban!
-Mi történt veled? Meg sem kérdeztem minek köszönhetem a váratlan látogatásodat?
-Tudod, az az érzésem van, hogy valamit titkolnak a hátam mögött. Harry és Dária is nagyon furcsán viselkednek mostanában, mind a ketten leráztak engem mondvacsinált indokokkal és esküdné mernék rá, hogy hazudtak nekem.
-Valószínűleg csak képzelődsz! Mi okuk lenne pont nekik, hazudni neked? Pontosan tudod, hogy nagyon szeretnek.
-Én is így gondoltam, de ma reggel az ablakból megláttam, ahogy Dária beszáll Harry kocsijába, pedig azt mondta jóga órára megy. Nemrég pedig írt egy sms-t, hogy nem fog ma már hazajönni, mert Zayn-nel tölti a napot és nála is alszik. Félek, hogy nem mond igazat és fogalmamsincs, hogy mit csinálhatnak.
-Hát ez különös.-válaszoltam neki, és én sem értettem teljesen a helyzetet. -De ebben az esetben ha nincs semmi programod mára csatlakozhatnál hozzám!- csúszott ki a számon, de már meg is bántam abban a másodpercben.
-Hát az fantasztikus lenne! Semmi szükségem arra, hogy egyedül malmozzak otthon, és buta elméletekkel idegesítsem magamat Harry-ről és Dáriáról.
Miközben beült mellém a kocsiba gyorsan pötyögtem egy sms-t Harry-nek.
-Merre jársz drága Haroldom?
-Dáriáékkal készülünk Abbie holnapi szülinapjára, nagy meglepetés lesz. Egy szót se szólj neki, ha esetleg beszélnétek. Ja és a holnapi bulijára tedd szabaddá magad, semmilyen ürügyöd nem lehet ellene. Csókcsók
***
Abbie:
Csapongó gondolatokkal feküdtem le aznap aludni. Nem tudtam a fejemből kiverni a Harrys Dáriás incidenst, és bármennyire is bíztam bennük, a gonosz kis gondolatocskák befészkelték magukat a fejembe és nem hagytak nyugodni. Miért hazudtak nekem? Mit csinálhattak ketten?
Másrészről a napom elég jól telt, és úgy érzem végre egy kicsit közelebb kerültem Louis-hoz. Én mindig is szerettem volna jóba lenni vele, de főleg az elmúlt héten úgy éreztem, kifejezetten idegesíti őt a jelenlétem. Ma viszont jól elvoltunk, voltunk edzeni, ebédeltünk egyet majd átmentünk Niall-hoz, videojátékoztunk, meg válaszolgattak a rajongóiknak. Aztán késő délutánra nagyon elfáradtam és hazajöttem, hogy lefeküdjek jó korán. Nyugtalanul, forgolódva aludtam, először hajnalban keltem fel, és amikor ránéztem a telefonomra és megláttam a dátumot, csak akkor tudatosult bennem milyen nap is van. A születésnapom. A tizenyolcadik születésnapom ráadásul, nagykorúságom kapuja. Nem is értem, hogy felejtkezhettem el róla, mert az elmúlt napokban eszembe se jutott a sok esemény közben. Mosolyogva aludtam vissza, hogy pihenjek még egy kicsit a nagy nap előtt.
Furcsa csörömpölő zajokra riadtam fel, és már nyitottam volna ki a szememet, de nem tudtam. Be volt kötve egy kendővel, a kezeim pedig szintén össze voltak kötve a hátam mögött. Jó pár percbe telt mire a halálfélelmemben megszabadítottam magamat a kötelektől és végignéztem hol is vagyok. Egy teherautó hátuljában bezárva zötykölődtem ki tudja merre. Először azt hittem, csak egy rossz rémálom, de amikor tudatosult bennem, hogy ez bizony a valóság és, hogy nagyon úgy néz ki, hogy elraboltak. Sírni, zokogni, kiabálni, dörömbölni szerettem volna dühömben, félelmemben és tehetetlenségemben. Szép kis születésnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése