2012. március 17., szombat

5. Fejezet~ Rózsaszín felhő

Dária:  



   Csodálatos esésem után egy félórával, egy padon ültünk mindahárman, nem messze étteremtől. Egyenlőre nem volt erőnk haza vánszorogni, mert állás nélkül nem igen tudtunk volna miből taxit fizetni. Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak... Mert azonkivül, hogy éppen most rúgtak ki minket, és munka nélkül valószínűleg utazhatunk haza Magyarországra, valljuk be elég röhejes látványt nyújtott ahogy hatalmasat tanyáltam a csirkehús  kellős közepébe. Mondjuk, elég szánalmas érzés, hogy Zayn, meg a többiek egy teljesen béna idiótának tartanak, és nem volt terveim között, hogy ilyen abszurd módon hívjam fel magamra a figyelmüket, viszont a jó oldalát nézve az esetnek, legalább elmondhatom, hogy találkoztam velük élőben, hacsak egy röpke pillanatra is, és valamilyen szinten tudnak a létezésünkről. Csúcs. 
- Úgy sajnálom, hogy elrontottam mindent! Nem is én lettem volna, ha ez nem velem történik...
-Majd találunk valahogy egy másik munkát, és a srácok legalább viccesnek tartottak!-próbálkozott Abus igen gyengén, de értékeltem, hogy legalább tett egy kísérletet, hiába tudtunk mindhárman, hogy nem túl meggyőzőek a szavai.
-Remélem felvette valaki videóra, és akkor youtube sztárok lehetünk, főleg te szivem!- ölelt meg Maddie. Ezen mindannyian elkezdtünk nagyon nevetni, és lepacsiztuk az eredményes napunkat. Hirtelen megszólalt mögöttünk valaki.
- Hallod ez aztán szép esés volt!- ismertem fel Louis hangját.
-Sikerült feldobnod az eddig unalmas napunkat.-nevetett Zayn.
-Kivéve persze Niall-ét, mert az ő fejébe még mindig nem fér bele, hogy hogyan képes egy élő ember undorodva kiköpködni az ő kedvenc csirkefalatkáit, ugyhogy neki tartozol még egy magyarázattal.-tette hozzá Liam.
 Abban a félmásodpercben amíg hátrafordultam, hogy szembe találjam magam velük, ezer és ezer gondolat cikázott át a fejemben. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ezután a borzalmasan eseménydús nap, és a hatalmas szerencsétlenségem után, most itt állnak mind az öten mögöttünk, és hozzánk beszélnek. Vagyis éppenséggel most hozzám Havasi Dáriához!!!! Hogy olyan közel állok most Zaynhez, amilyen közel csak álmaimban gondoltam,  hogy éppen az előbb mondta, hogy feldobtam a napját. És...Mit válaszolhatnék ezekre? Hogy javíthatnám ki az előző szerencsétlen benyomást?
-Hát úgy látszik ez nem az én napom.-nevettem végül rájuk zavartan. Így nagyjából ennyi telt tőlem.
-Dária vegetáriánus, nem Niall kedvenc étele ellen van kifogása, csak úgy egyáltalában nem a legkellemesebb élménye amikor egy nagy tál húsba zuhan.- szólalt fel segítségemre Maddie, nem is Niall-nek, hanem inkább Liam-nek címezve szavait.
-Vegetáriánus???-kérdezte meghökkenve Niall, úgy nézve rám, mintha Maddie az előbb azt mondta volna, hogy reggel feldaraboltam a szomszédunkat és megfőztem ebédre.
-Igen kedves Niall, létezik a világon az a szó, hogy vegetáriánus. Tudod, nem mindenki olyan húsfaló Nandos fanatikus mint te, barátom.-mosolygott rám Louis.
-Jólvan, jólvan..-habogta még mindig kétkedő hangsúllyal.
-Mindenesetre nagyon vicces volt, mikor még ti ketten is megjelentetek a színen leborongatva mindent.-vigyorgott Abbie-re Harry, és a szemem sarkából láttam, ahogy a tekintetük összefonódik egy pillanatra.-Mintha magunkat láttam volna, ahogyan otthon bénázunk.
-Annyi különbséggel, hogy nekünk ez a mutatvány az állásunkba fájt...-mondta Abbie.
-Hát csajok legalább több időtök le szórakozni, meg bulizni!-kacsintott rám Zayn. ( Zayn Malik RÁM KACSINTOTTT! úristen!)
-Csak ha nincs bevételünk, akkor nincs miből fizetnünk az itteni albérletet, és utazhatunk egyenesen haza Magyarországra.-válaszoltam.
 Egymásra néztek mind az öten, és láttam rajtuk, hogy erősen tanakodnak. Ők is olyan típusú legjobb barátok voltak, akik szavak nélkül is megértik egymás gondolatait.
- Akkor ez esetben azt hiszem tudunk nektek segíteni.-szólalt meg Liam. - Elővett a zsebéből egy kis papírcetlit és gyorsan szálkás betűkkel ráfirkantott egy nevet, egy telefonszámot, meg egy címet. Majd odanyújtotta Maddie-nek. Láttam, ahogy az ujjaik egymáshoz érnek egy pillanatra, és az igazságot megvallva féltékeny lettem egy kicsit. A kis mázlista...
-Nem hagyhatjuk, hogy három ilyen vicces és csinos lánynak ilyen csúfos véget érve kelljen elhagynia az országunkat.-mondta Harry.-A rendezvény szervezői irodánknál most éppen van pár szabad hely, amit megpályázhatnátok.
-És elhihetitek, nem sok olyan riválisotok van, akiknek a birtokában van ez a telefonszám és cím.-mosolygott Niall, aki azthiszem egy kicsit már megenyhült irányomba.
-Na meg persze ott kevesebb eséllyel fogsz belelandolni egy tált csirkébe. Bár ahogy elnézlek, te még ezt is el tudnád intézni.-nevetett Louis.- Viszont most már tényleg sietnünk kell, úgy elbeszélgettük az időt, hogy elfogunk késni a stúdióból. Jó volt megismerni titeket.
-Hajrá a munkához, sziasztok!-mondták kórusban a többiek. Már elindultak Harry kocsija felé, amikor Zayn még gyorsan visszafordult, és rámnézett.
-Máskor aztán jobban vigyázz az egyensúlyódra, nehogy kitörd a nyakadat.
És ezzel beszálltak az autóba, és elhajtottak. Ott maradtunk a padon teljesen sokkos állapotban, és amikor már biztosak voltunk hogy hallótávolságon kivülre értek, egy hatalmasat sikítottunk.
- Ha nem lenne bizonyítéknak most itt a kezembe ez a cetli, akkor meg lennék győződve, hogy teljesen megbolondultunk és csak kitaláltuk az egészet.-suttogta Maddie.

- Mintha egy nagy felfújt rózsaszín történetbe csöppentünk volna. Ilyen nem létezik, hogy Harry Styles maga rámnevet, majd közli, hogy nem hagyhatja, hogy három ilyen vicces, és csinos lány hazautazzon. Ezekután kiadnak egy magántelefonszámot, állást ajánlva nekünk, ezzel megmentve a nyarunkat. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ekkora szerencsénk van! Áldjon meg az ég Riácskám az esésed miatt!
-Hát az biztos, hogy ezt a napot sohasem fogjuk elfelejteni.- dünnyögtem, és furcsa mód máris szomorú voltam, hogy elmentek, mielőtt jobban megismerhettük volna őket. Mosolyogva indultunk hazafelé, és akkor még nem is sejtettük, hogy az igazi kalandok még szinte el sem kezdődtek.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése