34. Fejezet~ Szappanopera

Abbie:

   Ameddig Harry elment, hogy Louis-sal beszélgessen, Liam-mel videojátékokkal próbáltuk meg elütni az időt, de az igazat megvallva egy csöppnyit sem tudtam a játékra és a képernyőre koncentrálni, hiszen megölt a kivancsiság, hogy mi történhet éppen a fiúkkal, hogy miről tudnak ennyit beszélni, hogy mire jutnak.

-Ha ha ha! Már megint én nyertem!-kiáltott fel Liam, ami nem volt túlzottan meglepő, hiszen  megint belemélyedtem egy Harry-Louis gondolatmenetben.-Hát Abbie, valljuk be, hogy ez a játék nem a te erősséged.-nevetett tovább, láthatóan élvezve a helyzetet, hogy megint csúfosan lealázva sikerült győzedelmeskednie felettem. Ha mindez máskor történt volna meg, valószínűleg nagyon bosszantott volna, hogy vesztettem, és mindenképpen be akartam volna bizonyítani Liam-nek, hogy jobb vagyok nála, de most csak megvontam a vállamat és ráhagytam.

-Igazán fel kéne kötnöd a gatyádat a következő menetben. Készen állsz?-kérdezte, de ebben a pillanatban megszólalt a telefonom, és remegő kézzel vettem fel, ahogy megláttam, hogy Harry keres.

-Drágám mi van veletek?-szóltam bele izgatottan.

-Megvagyunk. Vagyis jobban, mint reméltem volna, de azért mégis még csomó minden tisztázatlan. Majd elmesélek mindent.

-De akkor most ide jöttök mindketten és indulunk haza?

-Hát ezért hívtalak, Louis-ék meghívtak magukhoz minket ebédre.

-Hogy micsoda?

-Igen, anyukája ragaszkodik hozzá. hogy megvendégeljen minket a nagy út előtt.

-De biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mármint elég kínos már alapjáraton is ez az egész szituáció, és nem hiszem, hogy pont ez segítene rajta.

-Figyelj, nem tudtam, hogy visszautasítani, nem akartam senkit sem megsérteni. Úgyhogy gyertek ide minél hamarabb Liam-mel, és majd megoldjuk valahogy. Szeretlek!

-De most én hogy viselkedjek Louis-sal?-kérdeztem, de addigra Harry már lecsapta a telefont. -Hát ez zseniális.-dohogtam magamban, majd vázoltam Liam-nek is a terveket.

-Kíváncsian várom mi fog történni.-somolygott a nyomoromon, mert elég egyértelmű volt, hogy pokolba kívánom ezt az egész ebédet.

-Amióta csak megismertelek titeket srácok, az egész életünk átalakult egy brazil szappanoperává.-mosolyogtam vissza savanyúan.

-Hát akkor készülj fel a következő epizódra!-kacsintott. Hát persze, hogy ilyenkor nagy a szája, amikor nem az ő szerelmi élete forog kockán.

 Így történt tehát, hogy nem sokkal később megjelentünk Louis-ék takaros kis doncasteri házuknak a bejárati ajtajában.

-Hát sziasztok!-nyitott nekünk az anyukája, akit eddig csak fotóktól láttam, de élőben is nagyon csinos volt.-Jaj Liam örülök, hogy látlak. Egészen meglepődtem, hogy a fiam után Harry, most meg te is megjelensz. Már csak a többiek hiányoznak. És ó milyen csinos barátnőd van-fordult felém.-Jay vagyok, Louis mamája.

-Khmm ő igazából az én barátnőm!- lépett hirtelen elő Harry is az előszobából.

-Jaj ne haragudj édes.-nézett rám bocsánatkérően, de éreztem, hogy már itt elkezdődik a kínos események sorozata.

-Semmi gond, én Abbie vagyok, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek, köszönöm szépen a meghívást!

-Szia Jay. Én is örülök, hogy találkozunk.-köszöntötte őt Liam is, miközben betessékelt minket az ebédlőbe, ahol a megterített asztalnál, Louis ült, és a kis húgai rohangáltak körülötte össze-vissza, a nagyobbacska kislány pedig az ölébe ült.

-Szia Louis!-köszöntöttem félénken, hiszen nem tudtam milyen reakcióra számítsak.

-Jaj sziasztok, de jó, hogy itt vagytok. Ki fog hűlni az ebéd!-válaszolta a legnagyobb nyugalommal, mintha mi sem történt volna. Liam-mel pedig hátba veregették egymást.

-Bátyuska ki ez a szép lány? Én is szeretnék ilyen szép lenni!-trallalázta az egyik húgocskája.

-Ő Abigél, Harry barátnője.-hangsúlyozta ki a szavakat Louis. Lopva Harry-re néztem, pillantásunk összefonódott egy pillanatra, és azt kívántam, bárcsak most menten köddé tudnék válni, vagy legalábbis nagyon messze menekülni ebből a házból.

-Szia Abigél!-ugrált elém a kislány.-Én Daisy vagyok.

-Én pedig Phoebe.-kontrázott a másik kis szőkeség is, majd Felicity is bemutatkozott nekem.

 Evés közben az anyukája rengeteget kérdezgetett, hogy hogyan mennek a koncertek, meg a stúdiózások,ő is mesélt a mindennapjairól, na meg persze Daisy-éknek be sem állt a szájuk, és lelkesen mesélték a második osztályos élményeiket, hogy hány matricát meg dicséretet kaptak a tanító nénitől. Louis pedig hozta a régi formáját, viccelődött velük és nevetgélt.

  De mégis akkor érkezett el a napnak a tetőpontja, amikor Jay elkezdte ecsetelni Louis-nak, hogy mennyire várja már a pillanatot, amikor végre majd ő is haza hoz egy olyan rendes és csinos lányt, mint mondjuk én, és hogy miért nem tud Harry-hez hasonlóan ő is találnia magának valakit. Körülbelül az összes vér az arcomba futhatott, és leginkább a tányéromon lévő paradicsomhoz hasonlíthattam, annyira kellemetlen volt. Nem is mertem senkire se nézni, Louis-re meg pláne nem, csak a villámat bűvöltem hatalmas érdeklődéssel.

-Anya kérlek ne égess.-hallottam a válaszát, és mindannyian éreztük, hogy szépen lassan elérkezett az idő, hogy búcsút vegyünk, és haza induljunk, mielőtt még jobban belemerülnénk ebbe a témába. Meg köszöntük a vendéglátást, elköszöntünk mindenkitől, kaptam egy ölelést, meg két puszit mindegyik lánytól, majd elhagytuk a házat.

 Kinnt az utcán Harry már beült a volán mögé, Liam pedig egy hátsóülésbe fészkelte be magát. 

-Nyugodtan ülj te előre!-fordultam oda Louis-hoz, ez volt az első alkalom, hogy kettesben beszéltünk a nap folyamán.

-Abbie, figyelj én csak azt szeretném mondani, hogy a világért sem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad miattam. Megpróbálhatnánk úgy kezelni mint ha mi sem történt volna. Nagyfiú vagyok már.-nézett a szemembe. Nem tudtam a fejébe látni, nem tudtam, hogy mennyire gondolta komolyan, és mit érezhet valójában, de értékeltem, hogy legalább megpróbálta megnyugtatni a háborgó lelkemet. Egy gyors, suta ölelést adtam neki, majd mi is beszálltunk a kocsiba.

  Harry felhangosította a rádiót, és  végre megindultunk London felé.

No, this is not the time or the place for broken hearted
Cause this is the end of the rainbow
Where no one can be too said -énekelte együtt a Hollywood Hills-el a szöveget Louis, és csak imádkozni tudtam, hogy a mi szappanoperánk kíméletes véget érjen majd.

-

-