13. Fejezet~ Pletyka

Abbie:

   Reggel viszonylag korán ébredtem, a fejem sajgott, szédültem, számon még mindig éreztem Harry csókjait. Édesen aludt mellettem, és nem bírtam megállni, hogy ne borzoljak bele a kunkorodó fürtjeibe. Elmosolyodtam amikor szuszogni kezdett az érintésemtől. 

 Tudtam, hogy haza kell mennem. S habár egyáltalán nem fűlött a fogam hozzá, hogy találkozzak Sárával, de vissza kellett őt vinnem Apáékhoz, megnyugtatni őket. Valamint a napot a családommal kell töltenem. Halkan kiosontam a szobából, odakinnt még mindenki aludt. Felébresztettem Maddie-t, aki az egyik halószobában szundított egyedül, majd ahogy kiértünk a nappaliban láttuk ahogy Ria Zayn mellett alszik, aki védelmezően átkarolja őt. 

Milyen aranyos... Csöndesen megráztam a karját, ügyelve arra, hogy Zayn-t ne ébresszem fel. Mikor végre mindahárman ébren voltunk, taxit hívtunk és elindultunk házunk irányába, ahol végül muszáj lesz szembe néznem az valósággal, szembe néznem a testvéremmel.

-Mit akarsz csinálni vele, hogy fogsz viselkedni?-kérdezte Maddie.

-Fogalmam sincs...Ezen gondolkozok már mióta, de nem jutottam még döntésre. Semmi kedvem se ránézni, se szóba sem állni vele. Egyébként csajok hogy alakult a ti estétek? Liam hovatűnt? És mi volt Zayn-el?

-Mire visszaértünk a kertből Liam már haza ment. Egyszerűen nem tudom mire vélni. Zayn azt mondta, hogy összezavarodott. Félek, hogy minden elromlott és most haragszik rám.- válaszolt szomorúan Maddie.

-Szerintem adj neki egy kis időt. Most csalódott egy hatalmasat egy lányban, talán nehéz valakit ilyen kevés idő után közel engednie magához.-simogatta meg Ria.- Zayn-el pedig nem történt semmi olyasmi amire gondoltok. Nem akarom elsietni ezt az egészet, viszont olyan jó volt egész éjszaka vele beszélgetni, mellette aludni. Csak attól félek, hogy csak egy barátnak tekint engem, semmi többnek.

-Drágám ahogy rád néz, akkor a tekintetében  több van, mint barátság, hidd el.-nézett rá Maddie, én pedig egyetértően bólintottam. Teljesen egyértelmű, hogy ők ketten nem csak barátok fognak maradni, legalábbis nagyon remélem. Közben haza érkeztünk, és amikor benyitottam a lakásba ott ült Louis, Niall és Sára  a konyhában. Sári a kezeit tördelgette, és Niall-nek kellett meglöknie, hogy idemerjen jönni hozzám.

-Abigél, én úgy szégyellem magam. Nem tudom mi ütött belém.-szipogta.

-Nem kell semmit mondanod. Hozd a cuccaidat, elmegyünk Anyáékhoz.

-De Abbie...Én szeretném ezt veled megbeszélni, szeretném jóvá tenni.

-Nincs miről beszélgetnünk!- feleltem neki olyan határozottan, hogy még én is meglepődtem a saját hangszínemtől. De olyan mértékű harag öntött el, ahogy megláttam az arcát, mint már nagyon régen. Másrészről megijedtem, hiszen ha a saját húgom képes ezt megtenni velem, akkor a többi gátlástalan rajongó egy perc alatt elveheti tőlem a fiút, akit még csak nemrég kaptam meg. Szótlanul autóztunk a szálloda felé. Anya és Apa jól megszorongattak, és aggódva kérdezték, hogy teljesen rendbe jöttem-e a kórház után. Sára kijelentette, hogy nagyon rosszul érzi magát, és inkább a szobában maradna aludni, úgyhogy csak hárman indultunk be a városba kávézni. Örültem, hogy nem kell egész nap egy légtérben lennem vele, és a szüleim is nagyon hiányoztak már. A tegnap esti incidensen kívül elmeséltem nekik mindent. És kaján vigyorral taglaltam Apukámnak, hogy az álmaim a One Direction-nal, amiket ő mindig is kinevetett végül mégis valóra váltak.

***

Dária:

  Abigél elment a szüleivel találkozni, Maddie rosszul volt egy kicsit és ledőlt aludni. Gondolom főképp a Liam-es feszültség állt a fejfájása hátterében, mert egész nap nem kereste, és semmi életjelet nem adott magáról.

 Nekem viszont nem volt semmitennivalóm erre a napsugaras vasárnapi napra. Először felhívtam az irodai főnökünket, és biztosítottam róla, hogy Abigél már jobban vagy, kiengedték a kórházból, és hétfőn már tudjuk folytatni a munkát. Aztán felnyitottam a laptopomat, hogy haza skypoljak a családomnak, és az otthon maradott barátaimnak. Szüleim és öcsém mosolyogva integettek a kamerába, és nagyim is éppen ott volt, mindenkivel tudtam egy kicsit beszélgetni. Aztán egy barátnőmmel, Emmával pletykáztam egy jó nagyot, aki Párizsban töltötte a szünidejét. Hiányzott mindenki. Már éppen készültem kikapcsolni a gépet, amikor hirtelen egy üzent villant fel a képernyőn. Zayn írt.

 I keep playing inside my head, all that you said to me 
I lie awake just to convince myself this wasn't just a dream 
'Cause you were right here and I should have taken the chance 
But I got so scared and I lost the moment again.

I can't believe I let you walk away when 
When I should have kissed you!-  Hívj fel ha este rámérnél. zayn

 Olvastam a dalszövegük sorait, és nagyot dobbant a szívem. Már nyúltam is volna a telefonomért, de nem találtam sehol. Nagyon rossz előérzetem támadt. Az egész lakást felkutattam, majd Maddie telefonjáról meg csörgettem a számom, de néma csönd volt a válasz. Az utolsó emlékem az volt, amikor reggel a taxiban megnéztem az időt...És basszus. Ott hagytam a taxiban, elvesztettem a rohadt telefonomat! Az egészben az volt a legrosszabb, hogy tegnap este Louis lekapta Maddie és Liam intim pillanatát, képes volt lefotózni, ahogy ezek ketten majdnem meztelenül smárolnak. Sírva fakadtam tehetetlenségemben és mérgességemben. 

***

Maddie:

 Olyan álmos voltam a tegnap este után, hogy az egész napot átaludtam. Estefelé ébredtem fel, és ahogy megláttam, Dária arcát tudtam, hogy valami nagyon nagy gáz van. Szónélkül elém csúsztatta a laptopját, ahol a napi top hír volt megnyitva.

 A One Direction üdvöskéje barátnőt váltott.- olvastam  letaglózva a főcímet, és félve görgettem lejjebb a honlapon, hiszen ott díszelgett, virított egy kép rólam és Liam-ról.

-Úristen, ez meg hogy került fel az internetre?-sikítottam magamon kívül.

-Louis készítette a fotót a telefonommal, ami reggel a taxiban maradt.-felelte sokkosan, és tudtam, hogy ez a kis pletyka nem éppen a legjobb mód arra, hogy Liam nyugodtan át tudja gondolni a kapcsolatunkat, időt kapva...