30. Fejezet~Bejövő hívás

Dária:

 A tegnapi buli után elég nehéz volt másnap reggel bevánszorogni munkába. De nem hiányozhattunk már többet, már így is a kelleténél több szabadságot vettünk ki, ennyi luxust még mi sem engedhetünk meg magunknak. Nagy bögre kávékkal felvértezve vettettük bele magunkat a temérdek tennivalóba.

-Lányok, tegnap este megígértem Niall-nak, hogy Heather-rel töltöm a délutánt, amíg neki dolga van. Kicsit ideges vagyok.-szólaltam meg amikor végre volt egy szusszanásnyi időnk.

-Te normális vagy? Mégis hogy egyezhettél bele?-háborodott fel Maddie.-Majd jól megöl, vagy beléd mélyeszti a szép élesre hegyezett körmeit.

-Eszedbe ne jusson egyedül menni, megyünk mi is veled!-mondta Abbie. - Hárman már sokkal biztonságosabb és mégsem hagyod cserben Niallt.

-Köszönöm! Így tényleg megnyugtatóbb lesz ez az egész helyzet. De Maddie még mindig tartozol nekünk egy magyarázattal? Mi volt ez az egész tegnapi balhé? Mégis hogy gondoltad, hogy nem avatsz be minket?

-Sajnálom, tényleg. Egyszerű baleset volt higgyétek el. Szomorú és ideges voltam Liam miatt, amikor elment Daniell-el, Louis pedig meg akart puszilni, hogy megnyugtasson és ez ment véletlenül szájra. El is felejtkeztem erről az egészről annyira lényegtelen volt. Csak rosszkor jött fel ez az egész téma rossz időben. Puszta szerencsétlen félreértés. Liam-nek is elmagyaráztam, úgyhogy most már minden a legnagyobb rendben. -fejezte be, de az utolsó mondatnál a szeme furcsán csillogni kezdett és lopva Abbie-re sandított. Ismertem már olyan rég óta, hogy tudtam, valamit eltitkol. Nem értettem, mire megy ki pontosan ez a titkolózás, de mielőtt számon kérhettem volna hirtelen megjelent a főnökünk.

-Abbie, Maddie, Dária! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn szólok, de vészhelyzet van. Muszáj lenne a délután legalább kettőtöknek bennt maradnia túlórázni, mert a kis berlini kiruccanásotok miatt nagyon felgyülemlett a sok feladat és a hétvégi koncert előtt rengeteg elintézni való lenne.

 Hát így alakult, hogy végül mégis egyedül indultam el, hogy Heather-rel találkozzak, hiszen Abbiéknak muszáj volt folytatni a munkát. A lelkemre kötötték, hogy nagyon óvatos legyek, hogy csak forgalmas, emberekkel teli helyekre menjünk, semmi kihalt sikátorba, és küldjek nekik állandó helyzetjelentést. Remegő léptekkel közeledtem a találkozópontunkhoz, amit Niall fixált le. A szívem majd kiugrott a helyéről, a kötött kardigánom ujját idegesen húzogattam lefelé  és közben elmormoltam egy gyors fohászt. 

 Aztán megpillantottam, hirtelen szőke haja kiviláglott a tömegből, farmert viselt egyszerű fehér atlétával, semmi extra nem volt benne, egy teljesen átlagos és ártalmatlan lánynak tűnt innen messziről.

-Szia!-köszöntem rá összeszedve a lélekjelenlétemet.

-Ó akkor te lennél Dária! Örülök, hogy megismerhetlek végre, Niall már mesélt rólad. Nagyon kedves tőled, hogy eljöttél találkozni velem, olyan elveszettnek érzem magam ebben a nagyvárosban, sosem jártam még erre.-mosolygott rám.

 Így kezdődött a sablonos csevegésünk, mely közben próbáltam egyszerre megfontoltan távolságtartó, de mégis kedves lenni vele. Sétáltunk egy kicsit a belvárosban, felültünk a bizonyos híres piros buszra, megmutattam egy-két híresebb épületet, majd beültünk egy viszonylag zsúfolt cukrászdába egy fagylaltra.

 Lassan kezdtem elhinni, hogy feleslegesen voltunk paranoiásak, Heather csupán egy aranyos lány, akiért Niall nagyon oda van, és csak a véletlen sodorta a berlini étterembe aznap amikor a fenyegetést kaptuk. Szinte már elszégyelltem magam, hogy ilyen gonosz dolgokat feltételeztem róla.

-Na de meséld el, hogy ismertétek meg a fiúkat? Hogy alakult ki ez a szép szerelem köztetek?-tette fel az első személyes jellegű kérdést,  És már épp válaszra nyitottam volna a számat, amikor megszólalt a telefonja.

-Ne haragudj, ezt fel kell vennem!-mondta és már állt is fel az asztalunktól, hogy távolabb menjen egy kicsit. Egy gyors, sanda pillantást vetettem az Iphone-ja kijelzőjére, és lesokkoltam ahogyan elolvastam a nevet, aki kereste. 

Danielle Peazer.

***

Abbie:

 Az egész délutánt végigidegeskedtünk Maddie-val, hiába írt Ria több sms-t is, hogy minden a legnagyobb rendben van, egy percre sem tudtunk teljesen megnyugodni. Alig vártuk, hogy végre letudjuk a kötelességünket és szükség esetén utána menjünk. Amikor végre készen voltunk, sietős léptekkel hagytuk el az épületet és meglepve láttam meg, hogy Harry kocsija ott parkol a sarkon. Intett nekem, hogy szálljak be hozzá. 

-Te meg hogyhogy nem a srácokkal dolgozol?-huppantam be mellé, de arckifejezéséből azonnal tudtam, hogy valami nagyon nagy probléma van.

-Louis elment!-nyögte ki.

-Hogy micsoda? Hova?-sokkolt le az információ.

-Nem tudom hova ment, csak ezt a levelet hagyta.-nyújtott át egy borítékot.

-Jézusom, ekkora probléma lett mégis a tegnapiból?-kérdeztem miközben kihajtogattam a lapot.

-Ennek most semmi köze nincs Maddie-hez és Liam-hez. Ennek hozzánk van köze...

-