12. Fejezet~ Mersz?

 Maddie:

   A vacsora isteni volt, Abigél végre tökéletesen érezte magát és nem mellesleg  itt voltunk velük, a házukban. Szebb estéről nem is álmodhattunk volna.  

 Sári engem a délelőtt folyamán hívott fel, hogy amint értesültek a szüleivel, hogy Abbie rosszul lett, és kórházba vitték, azonnal felültek az első londoni járatra, hogy meglátogassák, és most íme itt van az egész család. Apuci, anyuci, hugica. Viszont nem sokkal a hívása előtt szólt Harry, hogy egy meglepetés vacsorát akar a kórházból frissen kikerült Abbie-nek szervezni, gondoltam meghívhatom rá Sárit is, a szülőkkel  pedig majd másnap tud találkozni. A terv tökéletesen alakult és mindkét meglepetés nagyszerűen sült el.

  Miután megettünk egy egész nagy sült csirkét  (Louis és Zayn sütött Dáriának egy nagy répatortát, ami elég érdekesre sikeredett, de ő nagyon értékelte, hogy gondoltak rá), előkerültek a polcról az italok és elkezdődtek a problémák. Pezsgőre bor, vodkára sör, tequilára likőr. Mondanom sem kell, hogy nem sokkal később elég jó hangulat kerekedett és mindenki kezdte magát magán kívül érezni. Meglepetésemre Liam is ivott, pedig róla köztudott, hogy sosem szokott, de azt mondta, hogy most a különleges este alkalmával kivételt tesz, úgyhogy ő sem maradt szomjas. Innentől már csak homályos emlékeim vannak az események alakulásáról, de a fiúk annyit ökörködtek össze-vissza, hogy gyakran találtam magamat a padlón annyira nevetve, hogy nem bírtam felállni. Aztán énekelni kezdtünk, meg táncolni, bár inkább kerekedett az egészből hamis ordibálással egybe kötött dülöngélés.

-Felelsz vagy merszezzünk, vagy üvegezzünk, vagy valami!-kiáltott fel egyszer csak egy nagyon részeg Niall, és az egész társaság értékelte ezt a felvetést, úgyhogy szédelegve lerogytunk a nappali közepére a szőnyegre.

Először Louis kérdezte meg Dáriát, hogy csókolt-e már lányt, de miután mindenki kétkedve nézett az igen válaszára, gyorsan szájon csókolt engem is, és Abbie-t is. Utána még rengeteg kérdést tettünk fel egymásnak, és nem sokkal, meg egy pár mersz-szel később mindannyian fehérneműben fetrengtünk a földön, és olyan információkkal gazdagodtunk, mint például, hogy Niall egy nála több mint ötven kilóval nehezebb lánnyal vesztette el a szüzességét. Valamint Harry-nek volt szerencséje kipróbálni az Amerikai Pite című filmből azt a bizonyos pités jelenetet. A  következő kérdést Harry tette fel Liamnak, ő pedig mersz-szel válaszolt neki.

-Smárold le Madelinet!-szegezte neki kihívóan a feladatot. Úgy éreztem megáll a szívem, és fogalmam sem volt hogy most mi fog következni. Liam nem mozdult egy darabig, én pedig kezdtem magamat nagyon kínosan érezni, féltem, visszautasítja a kihívást.

-A frissen összetört szívűek kaphatnak felmentést. Kiválthatod felőlem egy puszival is.-mosolyogtam rá biztatóan. Belülről rettegtem, hogy elfogadja az ajánlatomat, de kedvesnek akartam tűnni. Mélyen a szemembe nézett úgy válaszolt.

- Ha egyszer játszunk, akkor játszunk rendesen, nincs felmentés.-mondta, és mire felocsúdhattam volna, a nyelve már a számban volt. Szenvedélyesen csókolt, szenvedélyesebben mint bárki eddig. Abban a pillanatban felébredtek az ösztöneim, éreztem, lüktet a vérem, ahogy a hajába túrtam. Fél füllel hallottam, ahogy a többiek elismerően huhognak körülöttünk, majd egy kamera kattanását véltem felismerni, ahogyan valaki lencsevégre kapott minket. Nem engedett el magától, és reméltem, hogy örökké fog tartani ez a csók.

***

 Abbie:

   Forgott velem a világ, azt se tudtam mi történik  velem.  Aztán láttam, ahogy Liam Maddie-vel smárol, láttam ahogy Louis lefénykepezi őket egy virágos telefonnal, talán Dáriáé-val. És én csak nevettem és nevettem, nevettem mindenen. Aztán átfutott a fejemen, hogy milyen rossz hatással is vagyok a még csak tizenhat éves húgomra Sárikára, és hogy lehet ideje lenne már neki hazamennie.

-Izgass fel valakit, bármelyik fiút a szobából! Te választassz!-hallottam hirtelen Louis hangját ahogy Sárához beszél. Már éppen szólni akartam, hogy azért ő mégiscsak kicsi az ilyesfajta feladatokhoz, és már alapjában az is túlzás, hogy egy szál melltartóban és bugyiban részegedik nála idősebbekkel, de már késő volt. Megláttam a testvéremet Harry ölében vonaglani. A szemeim azonnal elkezdtek benedvesedni mérgemben, és elkeseredésemben. Könnyeimen keresztül láttam már csak ahogyan lassan végignyalja a mellkasát. Hogy teheti ezt velem? Hogy támadhat hátba pont ő?

 Nem bírtam tovább a szobában maradni, és kirohantam a kertbe. Térdre rogytam és hangosan zokogni kezdtem. Nem értettem miért történik mindez velem, nem értettem miért pont Harry-t választotta a saját húgom.  Dária és Maddie rögtön kiszaladtak utánam, és lefeküdtek mellém a fűbe. Két oldalról megölelgettek, én pedig jól összekönnyeztem a vállukat.

-Egy szavadba kerül és elintézek én itt mindent. A húgodat is meg Harry-t is. Mindenkit! Mindenkit!-motyogott Dária.

-Nem kell senkit sem elintézni! Én csak haza akarok menni, most azonnal le akarok lépni ebből a rohadt házból!-sírtam. Nagy nehezen feltápászkodtunk, és indultunk volna, hogy összeszedjük a cuccainkat, és felvegyük a ruháinkat, amikor Harry jelent meg az ajtóban, és kilépett ő is a kertbe.

-Abigél hadd beszéljek veled!

-Figyelj, szerintem most hadd őt békén. Elég sok rossz dolog érte őt az elmúlt napokban, nem kell hogy még jobban kikészítsd!-kiabált rá Ria.

- Tényleg ne mondj semmit, én csak haza akarok menni!-vágtam hozzá, és ahogyan elmentem mellette meglöktem egy kicsit. Ő visszarántotta a kezemet, és a rossz mozdulattól elvesztettem az egyensúlyomat, és hátraestem a fűbe, ő pedig rám. Nem láttam már semmi mást csak a nagy bocsánattal teli  kékeszöld szempárt, és a nagy göndör á.

-Sajnálom! Hidd el én nem akartam semmit. Nekem most csak te vagy a fontos!-és akkor az ajkai gyengéden az enyémekhez értek. Lágyan csókolt meg, és minden fájdalmam, dühöm messze szállt.

-Két napja másra sem várok!-szólalt meg végül, én pedig elhallgattam a tényt, hogy én közel két éve vágytam erre a pillanatra.

***

Dária:

   Már hozzá voltam szokva ahhoz hogy amióta Londonban vagyunk minden valami eszméletlen gyorsan történik velünk,és ez az este egy helyénvaló példa volt erre. Harry-t és Abbie-t kinnt hagytuk a kertben. Nem akartunk már tovább zavarkodni, amikor láttuk, hogy megfelelően alakulnak a dolgok kettejük között, és nincs szükség arra, hogy észhez térítsem és mondjuk jól fel pofozzam a srácot. Olyan esetben amikor a legjobbarátnőm szívéről van szó, teljesen hidegen hagy a tény, hogy a fiú éppen a One Direction tagja-e, vagy mekkora sztár is valójában, de Abigéllel ne szórakozzon senki!

 Amikor visszaértünk a nappaliba mindenki kezdett már kicsit kijózanodni és Sári egy kicsit ki volt borulva, gondolom rá jött, hogy azért ez még sem volt a legszebb húzás, hogy idetoppan és felborítja a nővére életét.

-Most mit csináljunk vele? Nem vihetjük ilyen állapotban vissza a szüleihez, viszont az sem lenne a legjobb ötlet ha itt maradna, nem hiszem, hogy Abbie örülne neki.-mondtam.

-Mit szólnátok ha Niall-el mi haza vinnénk a ti lakásotokba, vigyáznánk rá, reggel pedig ti érte jöttök és elviszitek a szüleihez.-vetette fel Louis.

- Ti pedig addig aludhattok itt!-mondta Niall.

-Azt nagyon megköszönnénk srácok!-öleltem meg őket, és nagyon hálás voltam, hogy sikerült egy ilyen jó megoldást találni. A taxi nem sokára megjött értük, és tudtam, hogy Sári biztonságba lesz velük, holnap pedig valószínűleg meg kapja a feketelevest a nővérétől.

 Ekkor vettem csak észre, hogy csak hárman maradtunk. Zayn, Maddie és én, Liam nem volt a szobában.

-Hova tűnt Liam?- kérdezte Zaynt Maddie.

-ÖÖÖ Hát...Elment. Haza ment a saját lakásába.

-De hát miért?

-Fáradt volt, és azt hiszem összezavarodott egy kicsit.-válaszolt Zayn. Láttam Maddie arcán, hogy most ő is legalább annyira össze van zavarodva, mint Liam, és, hogy fogalma sincsen most mit érezhet iránta. Megölelgettem, majd fülébe súgtam, úgy, hogy Zayn ne hallja meg.

-Drágám menjél aludd ki magad, és holnap majd kiderül minden.

-Hát akkor jó éjszakát srácok!-köszönt el, és bement az egyik kis szobába lefeküdni.

-Úgy néz ki ketten maradtunk.-mosolygott Zayn, és sokatmondóan pislogatott a kert irányában. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig fehérneműben álltunk, ami így már kijózanodottan már nem volt annyira természetes, bár szerencse hogy a kedvenc piros csipkés melltartómat vettem fel egy szép piros bugyival. Gyorsan elkezdtem kutatni a ruháim után, hogy felvegyek valamit, de annyi minden volt szétszórva az egész házban, hogy nem találtam sehol sem a cuccaimat.

-Nem láttad valahol a leggingsemet meg az ingemet?

-Hát engem egyáltalán nem zavar a látvány!-nevetett, majd mikor játékosan belebokszoltam a hasába, védekezésképpen odadobta a pólóját, hogy vegyem fel azt. Puha volt, meleg, és Zayn illatú. Nem hiszem, hogy valaha is vissza fogom adni neki.

   Aztán leültünk a konyhakőre és elkezdtük megenni a répatorta maradványait. Fintorogva nyammogott rajta, de a világért sem ismerte volna be, hogy bizony a konyhai tudásán van még mit fejleszteni. Kibeszéltük az egész estét, Maddiéket, meg Sárit, Harryt és Abbie-t, aztán olyan hülye témákról beszéltünk, hogy ki milyen butaságokat csinált kiskorában, hogy ő papírt, én pedig zsebkendőt ettem mindig. Aztán elmesélte, hogyan halt meg a nagypapája, és miért tetováltatta a nevét a mellkasára, és én is elmeséltem, hogy vesztettem el az enyémet. Órák teltek el így és úgy éreztem, a világ végéig sem fogynánk ki a témákból.

 Persze vágytam rá, hogy  megcsókoljon, vagy bármi is történjen, de közben nem akartam elsietni. Nem akartam, hogy csak egy újabb lány legyek a listáján, és utána elfelejtsen egyből. Azt akartam, hogy különleges legyen a kapcsolatunk, és ezek az együtt töltött órák egyszerűen tökéletesek voltak. Közben bejöttek a kertből Harry-ék is, és ők is lefeküdtek aludni.

 Mikor már kezdett világosodni rám is rám tört hirtelen egy nagyon erős fáradtság,tehát lefeküdtünk egymás mellé a kanapéra. Hasa a hátamhoz ért ahogy lassan álomba szenderültünk, éreztem a lehelletét a nyakamon, karjával pedig gyengéden átölelt.