Liam:
Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, nem akartam elhinni amit hallok. Louis és Maddie? Mégis milyen rossz vicc ez? Milyen hátba szúrás? Végre a kudarca fulladt előző kapcsolatom után találtam egy különleges lányt, aki elfelejtetett velem mindent, akit teljes szívből szeretek és eddig a pillanatig teljesen megbíztam benne. Egyszerűen nem értem miért történhetett ez.
-Maddie igaz ez?-kérdeztem végül remegő hangon.
-Liam, kérlek hadd magyarázzam meg, teljesen félreérted.-hebegte, de nem bírtam volna végig hallgatni a magyarázkodását.
-Louis mesélted el te! Miért történt?-szegeztem rá a tekintetemet, de már olyan ideges voltam, hogy alig bírtam türtőztetni magamat.
-Én ezt most nem tudom itt elmondani neked, sajnálom.
-Hogy nem tudod elmondani nekem? Még fel sem tudod vállani, hogy legalább megmagyarázd nekem?
-Liam hidd el, hogy sohasem tenném ezt meg veled.
-Sohasem? Pedig nagyon úgy néz ki, hogy most pontosan ezt csinálod!-kiabáltam rá, és nem tudtam tűrtőztetni magamat és visszakézből behúztam neki egyet. Sohasem csináltam még ehhez hasonlót, kiskoromba sem voltam az a verekedős fajta, de a legjobbarátaimat végképp nem ütöttem meg. Fél füllel hallottam, ahogy Dária felszisszen és mindenki kérdően bámul ránk, megilletődve ettől az egész kalamajkától. Louis nem mozdult, nem is szólalt meg többet, csak elkeseredett arccal fürkészte a tábortűz csóváit. Már majdnem megsajnáltam egy pillanatra, de ahogyan Maddie-re néztem, és elképzeltem azt a borzalmas jelenetet, újból elöntött az indulat. Felpattantam inkább gyorsan és otthagytam a többieket. Nem akartam senkivel sem beszélni, nem akartam, hogy megvigasztaljanak, hogy megnyugtassanak, vagy akár csak hozzám szóljanak. Arra vágytam egyedül, hogy kisétáljak a világból, ahol senki és semmi nem zavar. Futni kezdtem, az esti szellő belekapott a hajamba a szemem sarkában éreztem, ahogy legördül egy sós könnycsepp. Utáltam ezt a helyzetet, pontosan ismertem ezt az érzést. Tudtam, már milyen becsapva lenni, amikor úgy érzed az egész világ ellened van, és most újraéltem mindezt. Nem akartam elveszíteni Maddie-t, de rettegtem attól, hogy ő nem sajnálna elveszíteni engem.
Amikor már elég messze voltam a többiektől lerogytam a fűbe. Csak bámultam a sötét eget, néztem a csillagokat és végtelenül magányosnak éreztem magamat. Nem tudom mióta feküdhettem ott, hogy percek vagy órák teltek el, amikor egyszer csak lépteket hallottam.
-Miért nem hallgattál meg engem? Miért nem volt jó neked tőlem hallani az igazságot?-ismertem fel azonnal Maddie hangját. Felültem a fűben, hogy láthassam az arcát. A hold fénye megcsillant a szemében, lila ruhája gyűrőtten simult a testére.
-Amikor megszólalsz, amikor rád nézek olyankor nem tudok haragudni rád. Elszáll a józan ítélőképességem, ezért akartam Louis szájából hallani.-feleltem végül nagyon lassan.
Leült mellém a fűbe, láttam, hogy le van kenődve a smink az arcáról. Szórakozottan babrálni kezdett egy fűszálát.
-Aznap történt amikor amikor Danielle felbukkant. Bizonytalan és ideges voltam, féltem, hogy elveszíthetlek. Bíztam benned, mégis ott motoszkál a fejembe egy aprócska hang: mi van ha nem vagyok elég jó neked? Ha még mindig érzel valamit Danielle iránt? És aztán eltűntél, nem jöttél vissza hozzánk, a telefonodra nem válaszoltál, és én nem tudtam mire gondoljak. Összezavarodtam és Louis ott volt mellettem.
-...
-Még mielőtt azt hinnéd, hogy a történetemet most azzal folytatnám, hogy elkeseredésembe hirtelen vonzalmat éreztem Louis iránt, aki viszonozta érzelmeit és egymás karjaiba borulva heves csókolózásba bonyolódtunk. Nem így történt...Louis akkor aznap a bizalmában fogadott és elmesélt nekem valami olyasmit amit még senkinek sem mert. Még nektek sem, a legjobbarátainak. Belülről emésztette csak őt, nekem pedig lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el nektek, és egészen idáig ezt be is tartottam. Louis beleszeretett az egyikőtök barátnőjébe. És mielőtt félreértenéd, ez a lány nem én vagyok. Mindennap látnia kell, ahogy a boldog szerelmespár éli csodálatos életét, és sohasem bántaná meg a barátját, sohasem venné el tőle a lányt, mégis fáj látnia, hogy sohasem teljesülhet az ő álma. Megakartam vigasztalni, meg akartam ölelni és egy puszit adni neki, hogy éreztessem vele, hogy én itt vagyok mellette, hogy én megértem a fájdalmát. Ez a puszi sikeredett félre, és az egész nem volt más, mint egy jelentéktelen baleset. Utálhatsz engem, nem kell elhinned amit mondtam, de mielőtt bárhogy is döntessz, tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek! És szeretni foglak, bármi is történjen.
***
Dária:
Segíteni akartam, de nem tudtam. Fájt veszekedni látni az embereket akit szeretek, fájt, hogy tehetetlen vagyok és fájt, hogy a legjobbarátnőm nem avatott be ebbe az egészbe. Egy óra telt el azóta, hogy Liam itt hagyott minket, majd nem sokkal később Maddie is utána rohant. Louis haza akart autózni, nekünk kellett lefognunk, hogy ittas állapotban eszébe ne jusson a kormány mögé ülni, hiszen egy jó kis baleset kéne még a nap megkoronázásához, úgyhogy taxit hívott és ő is elment. Abbie és Harry bementek az egyik szobába, és nagyon reméltem, hogy mindezek után még szépen betudják majd fejezni az estét ketten. Mégicsak Abigél szülinapja van,
Niall, Zayn és én maradtunk hármasban a tábor tűz mellett. Kezdett már hajnalodni, és Zaynhez bújtam, ahogy a friss csípős levegőtől kirázott a hideg.
-Hát nem egésze úgy alakult ez az, ahogy gondoltunk.-mondta Niall.-Meglepő fordulat volt az biztos.
-Szerintetek kibékülnek?-kérdeztem. És most nemcsak Maddie és Liam kapcsolatára, hanem Louis és Liam barátságára is gondoltam egyben.
-Liam és Maddie nagyon szeretik egymást, Louis és Liam sem fog tudni sokáig haragot tartani. Tudjátok néha szeretek hinni, az olyan közhelyekben, minthogy a szeretet mindent legyőz.-mosolygott haloványan Niall, és igyekeztem hinni a szavainak.
A bőrömön éreztem, hogy Zayn légzése egyre lassabb és egyenletesebb lesz, ahogy lassan álomba merül.
-Dária te sose hazudj nekem! Ígérd meg!-suttogta még halkan, én pedig óvatosan megcsókoltam.
Tíz percig csöndben, éberen feküdtem Zayn mellett, amikor egyszer csak Niall hangja törte meg a csendet.
-Rie ébren vagy még?-kérdezte halkan.
-Ébren.
-Egész nap akartam tőled valamit kérni, de sosem volt rá alkalmam. Heather holnap érkezik Londonba, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. De délután nekem muszáj dolgoznom mennem és nem szívesen hagynám addig őt egyedül. Esetleg nem tudnád vele tölteni azt a pár órát? Egy kis csajos vásárolgatás, városnézés, kávézás? Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz, és Heather is jól érezné magát veled, amilyen aranyos és kedves vagy.-bókolt nekem. De a kérése szíven ütött. Őszintén megvallva féltem attól a lánytól. Volt benne valami olyan titokzatosság, amitől rossz érzésem támadt, és biztos voltam vele, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban.
-Kérlek szépen mondj igent, nagyon fontos lenne, nem tudok máshoz fordulni!
-Hát jól van, persze, hogy megteszem érted.-feleltem végül.- képtelen lettem volna cserben hagyni.
-Köszönöm legjobbarátnőm! Most vedd úgy, hogy jól megölelgettelek!-suttogta.
-Jóéjszakát Niall, álmodj szépeket!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése