Zayn:
Az elmúlt napokban végig ott motoszkált a fejembe, hogy bocsánatot kellene kérnem Dáriától. Niall-től legalább naponta tízszer meghallgattam, hogy milyen szánalmasan és gyerekesen viselkedek, de egyszerűen nem bírtam rászánni magamat. Egyrészt a büszkeségem nem engedte, másrészt úgy voltam vele, hogy majd úgyis megoldódik ez az egész kalamajka. Aztán elkezdett egyre jobban hiányozni, a nevetése, az ügyetlenkedése, a szürkészöld szeme. Amikor ma felálltam a színpadra és megláttam a több ezer nevemet sikítozó lányt, hirtelen belém nyílalt, hogy mit is mondtam neki, hogy találok ezer jobb csajt nála. És íme itt volt előttem több ezer lányt, mindegyikük valószínűleg ölt volna egy pillantásomért is, de a szemem előtt nem láttam mást, csak Dária arcát, a nagy szomorú szemeit. Ekkor döbbentem rá valójában, hogy mennyire elrontottam mindent. Hogy lehet, hogy örökre elveszítettem...
Nem tudom, hogy ott volt e tömegben, nem tudom, hogy hallotta e amit üzentem neki, vagy hogy egyáltalán érdekli e...
A koncert után a srácok már mind kimentek a kocsihoz, valami bulit tervezgettek, én meg bennt maradtam még egy kicsit az öltözőben. Nem volt túl sok kedvem ünnepelni, maximum ledönteni valami jó erős italt, és részegen fetrengeni elkeseredésembe...Lassan összepakoltam a cuccaimat, és kiléptem a folyosóra. Jól bevágtam magam mögött az öltöző ajtaját, és már elindultam volna a parkolóhoz vezető folyosón, amikor hirtelen valaki megszólalt a hátam mögött.
-Na eldöntötted végül, hogy csak egy senki vagyok akinél találsz ezer jobbat vagy pedig egy fontos személy?-hallottam meg azt a hangot, amire a legjobban vágytam. Megfordultam. Dária ott ült a folyosó kövén keresztbe tett lábakkal és kérdően nézett fel rám.
-Hát akkor hallottad amit üzentem... Én szeretnék tőled bocsánatot kérni, hogy ok nélkül meggyanúsítottalak, hogy utána nem kerestelek, de legfőképpen azért, amit mondtam neked.
-Nagy egy idióta vagy te Zayn Malik. Remélem tisztába vagy vele.-mosolyodott el.
-Hát az meg lehet.-hagytam rá,és tudtam, hogy elérkezett a pillanat, amit ezúttal nem szabad elvesztegetnem. Fölsegítettem a földről, majd mielőtt még ellenkezni tudott volna szenvedélyesen megcsókoltam. A szájfénye vanília ízű volt, és meglepetésemre nem utasított vissza, hanem finoman viszonozta a csókomat.
***
Liam:
Mindannyian kinnt vártunk a kocsiknál. Louis, Niall, Abbie meg Harry, meg persze Maddie az ölembe. Úgy érzem jól döntöttem, hogy túlléptem a múlton, és átengedtem magam annak az érzésnek, amit már abban a pillanatba megéreztem, amikor Maddie az after partyn mellém ült, és olyan figyelmesen végig hallgatott, mint nem sokan tették volna. Valószínűleg sokáig bántam volna, ha hagyom elúszni a kettőnk esélyét és nem ragadom meg a lehetőséget. Most pedig Zayn-en volt a sor, hogy elsimítsa a Dáriás ügyletét. Mindketten bennt voltak még az épületbe, és azt próbáltuk megtippelni, hogy mi történhet, mit beszélhetnek, ki békülnek-e vajon.
Körülbelül egy hónapja még a létezésükről sem tudtunk, aztán egyszercsak betoppant az életünkbe ez a három, életvidám magyar lány, és teljesen felborongatták azt. Mióta meg ismertük őket, szinte nem nem telt el úgy, hogy valamelyikükkel ne történt volna valami bonyodalom, mégis van valami felejthetetlen varázs a személyiségükben ami megfogott mindannyiunkat.
-Huhh már elég rég óta vannak kettesben, el sem tudom képzelni mi történhet.-pattogott Niall.
-Nekem lenne egy két tippem!-somolygott Harry.
-A piszkos fantáziádat te!-csípte meg az orrát Abigél.
-De én már az éhhalál szélén állok, igazán igyekezhetnének!-tette még hozzá Niall.
Ebben a pillanatban megjelentek az ajtóban. Mind a ketten mosolyogtak és ahogy végigmértem őket ,vettem észre, hogy fogják egymás kezét.
-Juhéééé-kiáltott fel Louis.
-Hipphipphurrá.-kontrázott rá Maddie, én pedig lepacsiztam Zayn-el, ahogy odaértek a kocsihoz. Biztos voltam benne, hogy egy nagyon klassz este elé nézünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése