10. Fejezet~ Szebb reggel

Maddie:

  Nem sokkal hat óra után értünk haza a kórházból, Harry-ék voltak olyan kedvesek, hogy haza fuvaroztak minket. Igazából nem is értem, hogy miért ilyen rendesek velünk mindannyian, mert eddig a két találkozásunk alkalmával is mindig csak a baj volt velünk. Mintha vonzanánk a szerencsétlenséget, amikor csak felbukkannak.

 Borzalmasan elfáradtunk, és nem csak az alvás hiánya miatt, hanem az egész sokk miatt is. Haza felé a kocsiban Zayn és Niall már el is aludtak, és ahogyan betettük a lakásba a lábunkat Dáriával, ő is azonnal álomba zuhant. Lefeküdtem én is az ágyamba, de hiába voltam olyan nyúzott, és álmos, mint egy zombi, még sem tudtam elaludni, csak nyugtalanul forgolódtam, és vergődtem. Abigélre gondoltam, és arra, hogyha valami komolyabb baja történt volna, biztosan nem élem túl. Abbie és Dária olyan szinten az életem meghatározó részei voltak hosszú éveken át, hogy biztosan állíthatom hogy semmi sem választhat el már minket egymástól. És ha esetleg meghalt volna ma este, bár Isten ments ilyenre még gondolni is, sohasem tudtam volna kiheverni a tragédiát.

Már vagy másfél órája szenvedtem éberen a gondolataimtól, amikor hirtelen pittyegni kezdett a telefonom, sms-em érkezett. El sem tudtam képzelni, hogy ki és mit akarhat ilyen korai órákban.

 -Valószínűleg te sem vagy ébren, de azért egy próbát megér. Itt nálunk mindenkikifeküdt, csak én nem vagyok képes  aludni már órák óta. -Liam

A szívem hevesen kezdett verni, hogy válaszoltam neki.

 -Hát akkor szerencséd van, mert én sem tudok. Órák óta csak forgolódok.:)

-A legrosszabb az egészben, hogy mindjárt éhen halok, és nincs semmi sem itthon, mert Niall előzőleg már bekajált mindent. Nincs kedved reggelizni egyet ha már úgy sem megynekünk ez az alvás?

-Felőlem mehetünk! Csak még össze kéne egy kicsit kapnom magamat.

-Okés, akkor egy félóra múlva ott leszek nálatok!

 Hirtelen minden fáradság érzet megszűnt, és nagyon izgatott lettem. Liam-mel fogok fogok kettesben reggelizni! Egészen eszméletlen... Persze tudom, hogy nem lesz most rögtön csodálatos szerelembe végződő happyend, és azzal is tisztában vagyok, hogy nem biztos, hogy készen áll még egy új kapcsolatra az előző nagy csalódása után, de ez a barátság egy tökéletes kezdet lehet. Gyorsan lezuhanyoztam, és átöltöztem még mielőtt ideért volna. Fehér miniszoknyát vettem fel egy fehér mintás toppal, bőrdzsekivel és egy converse-el. Mire leértem a ház elé, ő már ott várt rám.

-Hát jó reggelt!-mosolygott. Gyalog  indultunk el és végül egy külvárosi palacsintázóban ültünk le, ami éppen akkor nyílt ki, és rajtunk kívül még teljesen kihalt volt. Ő áfonyás palacsintát rendelt én pedig egy jó nagy adag tejeskávét.

-Olyan furcsa, hogy még csak egy napja ismerlek igazán.-nézett rám. -Tudod tegnap, amikor a kórházban vártunk, beszélgettünk a srácokkal. Elhiheted, hogy nem szoktunk minden kétszer látott, rajongó csajokkal bennt éjszakázni a kórházban. Igazából sohasem csináltunk még ehhez hasonlót...

-Nem is értem, hogy miért csináljátok ezt, hiszen mindig csak a baj van velünk!

-Mert kedvellek, vagyis mindannyian bírunk titeket. És tényleg izgultunk Abigélért, megkönnyebbültünk, hogy hamar rendbe fog jönni. Ja és meg akartam köszönni még egyszer, hogy tegnap ott voltál mellettem!

-Ez volt a legkevesebb amit tehettem!-néztem  a két nagy csillogó barna szempárba.

***

Dária:

 Már dél is elmúlt amikor felébredtem, és még így is bőven fáradt voltam. Meglepődtem amikor láttam, hogy a ház üres, és Maddie eltűnt. Gyorsan a telefonomért nyúltam. Három üzenetem is érkezett. Az első Maddei-től:

Liam elhívott reggelizni,ne aggódj, nem raboltak el.  Nagyon szép reggelt neked, remélem jól aludtál. Majd hívlak, hogy mikor menjünk be Abbie-hez látogatni. Csókollak

A második Abigéltől:

Sokkal jobban vagyok már, a doki azt mondta, ha minden eredményem rendben lesz, akkor holnap délután már mehetek haza. Köszönök mindent, puszi

A harmadik pedig Zayn-től:

Harry mindenképpen be akar menni a kórházban meglátogatni Abigélt, és gondoltam én is elkísérhetem, ha jössz te is. Csörögj ránk, és felveszünk útközben. x

Mosolyogva indultam a fürdőszobába, és örültem, hogy végre minden ilyen tökéletesen alakul.