Maddie:
Azt hittem semmi sem tudja majd velem elfelejtetni velem a tegnapi éttermi kis incidenst. Azt, hogy most már elég durván meg vagyunk fenyegetve ismeretlen illetők által, akik követnek minket és nyomoznak utánunk. De tévedtem...
A lányokkal úgy döntöttünk, hogy nem avatjuk bele a fiúkat a történtekbe, legalábbis még nem most. Minden bizonnyal kiborulnának, idegesek lennének és megpróbálnák minden erejükkel kideríteni, hogy mégis ki teszi ezt velünk, és most erre nincs semmi szükségük. Így is eléggé felforgattuk már az életüket, és a sok munka, utazás és fellépés mellett nem kéne ilyenekkel stresszelnünk őket.
-Ha majd levágták már mondjuk a fél fülünket akkor már úgysem tudjuk másra fogni.-mondta Abbie.
-Még mindig kitalálhatunk mondjuk egy fűnyírós balesetet.-tettem hozzá irónikusan.
-Haha. Nagyon vicces!-válaszolta Dária, akinek talán a legnehezebbre esett ez az egész titkolózás.
De végülis sikerült elterelnünk a srácok gyanúját, és kellemes hangulatba elköltenünk a vacsoránkat, de ahányszor találkozott a tekintetem Abigélével és Riáéval, egyértelmű volt, hogy mind a hármunk esze a körömreszelőn jár még. Mikor végre visszaértünk a szállásunkra, és becsukódott a szobánk ajtaja mögöttünk. Liam mögém lépett és átkarolta a derakamat.
-Nem csapsz be, látom rajtad, hogy valami nincsen rendben.-suttogta a nyakamba, nekem pedig borzalmasan nehezemre esett hazudnom neki. Hirtelen elakartam mesélni mindent, kisírni a vállán magamat és együtt megoldást találni, de a lányokkal megegyeztünk és ezt sem akartam megszegni.
-Egyszerűen csak hiányzott, hogy kettesben lehessünk.-feleltem neki végül, minden erőmet összeszedve, hogy meggyőzően hangozzon.
-Ha valóban csak ennyi történt, akkor most már nincs miért aggódnod!-nevetett, ahogy lassan végigcsúsztatta a kezét a gerincem mentén a ruhám kapcsolóját keresve. A selyemruha végigsiklott a testemet, majd a földre ért, én pedig az inge gombjai után nyúltam. Feltárult előttem az izmos mellkasa és a kockás hasa, végigsimítottam rajta, miközben ő a melleimmel játszott.
Majd a szája mohón az ajkaim után kaptak, miközben az ágyra döntött, lerángatva közbe a nadrágját. A vérem lüktetni kezdett, ahogy testünk egybe olvadt és elértek az öröm hullámai.
-Madeline!-nyögte kéjesen ahogy egyre mélyebben hatolt belém, s sikítanom kellett ahogyan a csúcsra emelt. De nem állt meg, úgy éreztem szétvet a szenvedély, görcsösen markoltam a széles vállait.
-Megőrjítessz!-motyogtam megbabonázva, ő pedig már a nyelvével izgatta a csiklómat. Azt hiszem akkor este megismertem a paradicsomot.
***
Niall:
Reggel már sokkal jobb kedvűnek látszottak a lányok, mondjuk nem is csodálom. Valószínűleg ők nem számítógépes játékokkal és alvással töltötték az egész estéjüket... Már kezdett erős lelkiismeretfurdalásom támadni, hogy talán az aprócska viccem miatt ijedtek meg ennyire. A kis cetli miatt, amit Maddie zsebében csúsztattam még a taxiban. Egyedül Louis-nak meséltem el, hogy hogyan tréfáltam meg őket, de ő tőle szokatlan mondón teljesen kiakadt, pedig általában kapható minden ilyen hülyeségre, és nem egyszer szivatott már engem is agyon.
-Te nem vagy normális! A falra fested az ördögöt! Meg ne próbálj még egyszer rájuk ijeszteni!-replikázott.
-Jólvanna, nem is gondolkoztam semmi ilyesmiben! Csak egy egyszeri poénnak szántam, mesélte Dária, hogy mennyire odavannak a Pretty Little Liars sorozatért, abban szokott valami misztikus ember így üzengetni, gondoltam vicces lesz.
-Hát nem volt az!- puffogott még mindig. Igazán nem értem, mi ütött Louisba, mostanában nagyon furcsán viselkedik. Ismerem már őt annyira, hogy észrevegyem hogy a szokásos viccei, őrültködései mögött valami nincs rendben. Na meg vannak ezek a hirtelen kitörései, mint például a mostani, majdnem leharapta a fejemet. . Már csak ki kell derítenem mi a baja.
A napot úgy terveztük közösen töltjük el a városban, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit az esti teltházas koncert előtt. Először az Alexander Platz-ot látogattuk meg, majd felmentünk a Tv-torony tetejére. Zayn nem akarta feljönni a tériszonya miatt, úgyhogy ők lennt maradtak Dáriával, és mire mi kicsit szédelegve visszatértünk a magasból ők már nem voltak sehol. Valószínűleg ez volt végig a tervük, hogy leszakadhassanak és kettesbe lehessenek.
-Na szépen leráztak minket!- háborgott mosolyogva Maddie.
Tehát heten folytattuk az utunkat. Éppen a metróra vártunk, hogy bejussunk a belvárosba, amikor hirtelen valaki rám köszönt hátulról. Basszus, valószínűleg megint felismertek a rajongók.
-Jézusom Niall te vagy az? Nem láttalak a gimi óta, csak az újságokból meg a tv-ből értesülök rólad állandóan!-hallottam meg egykori osztálytársnőm hangát.
-Szia Heather! Micsoda meglepetés! Hogy kerülsz ide Írországból?
-Berlinben gyakornokoskodom a nyáron a nagynéném cégénél. Nincs kedved beülni valahova egy kávéra? Annyi mindenre kíváncsi vagyok.
-Hááát.-néztem sandán a többiekre.
-Vagyis nem akarom megzavarni a baráti programotokat!- viszakozott, de végül úgy döntöttem, hogy vele tartok. Így történt tehát, hogy én is leszakadtam a kis csapattól. Ekkor vettem észre, hogy a mobilomat nem hoztam magammal, Liam pedig volt olyan kedves és készséges, hogy kölcsön adta az övét, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot és később majd csatlakozhassak hozzájuk.
Heather nagyon aranyos lány volt már a suliban is, az a tipikus mindig mosolyogós, kicsit ügyetlen szőke fruska, de ezalatt a négy év alatt, egészen nőiessé változott. Egy nagyadag kávé mellett tárgyaltuk ki, hogy mi minden történt velünk azóta, hogy nem láttuk egymást. Sokat nevettünk, én pedig szívből kezdtem örülni annak, hogy a véletlen az utamba sodorta. Már éppen indulni akartunk, mert neki mennie kellett vissza dolgozni, amikor pittyegni kezdett Liam telefonja. Azonnal megnyitottam az üzenetet, mert biztos voltam, hogy a többiek hiányolnak már engem.
Nagyon hiányzol, megbántam mindent, életem legnagyobb hibáját követtem el. Kérlek bocsáss meg, mindennél jobban szeretném újrakezdeni. Üzenj, ha adsz még egy esélyt a találkozásunkra! Szeretlek, Danielle
Olvastam megrökönyödve a tartalmát.
Liam az egyik legjobbarátom, és mindigis utáltam Danielle-t, azért ahogyan kidobta és kihasználta. Most pedig, hogy végre megtaláta a boldogságát egy ilyen aranyos lány mellett, mint Maddie, nem hagyhattam, hogy megint visszarántódjon ebbe a kalamajkába. Rögtön a Taken című dalunk dalszövege jutott az eszembe, és talán nem volt a tisztem, hogy ilyet tegyek. De rányomtam az üzenet törlésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése