Maddie:
Egy újabb szokásosan zűrös napot zártunk itt, Londonban. Végre sikerült utána járni ennek az egész fenyegetéses, Heather-es történetnek,és őszintén szólva eléggé kiborultam a hallottaktól. Éppen hogy feldolgoztam volna az információt, hogy végig azt volt a cél, hogy mi eltűnjünk Angliából, amikor hirtelen durr, újabb dráma, Dária sírva rohant ki a házból, miután Niall alig két perccel előtte ment utána a konyhába. Pár másodpercig némán, ledermedve összenéztünk Zayn-nel, majd ő már pattant is fel, hogy Ria után fusson.
-Zayn, várj! Nem lenne jó ötlet Niall-t egyedül hagynunk, maradj inkább te itt vele, én majd megkeresem Dáriát!-kiáltottam utána, és egy rövid ellenkezés után belátta, hogy tényleg így lesz a legjobb.
Egy padon sírdogálva találtam meg, és miután végre kinyögte, hogy mi is történt, és hogy mit vágott a fejéhez Niall, úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha hívok egy taxit és hazaviszem. Otthon egy nagy üveg fekete olívabogyóval, a kedvencükkel, a kezünkben fészkelődtünk be a kanapéra, de Dária nagyon a szívre vette a történteket, mert még egy órával is később is azon szipogott, hogy mégis miért érdemelte meg ezt. Teljesen igazat adtam neki, hisz, így, külső szemlélőként, a legnagyobb ostobaság lenne Niall részéről, ha újból összejönne Heather-rel, Ria helyében én is ugyanúgy elmondtam volna neki, hogy mennyire rossz ötlet, de egy összetört reménykedő szívvel nem igen lehet tisztán gondolkodni, ezért is nem hibáztatom Niall-t.
A napot tehát kettesben töltöttük, és minekutána semmi különösebb teendők nem volt, a régi fotóinkat kezdtük nézegetni és az internetet bogarásztuk.
-Úristen Maddie! Mikor voltál utoljára twitteren?
-Öhm nemtudom, már nagyonrég óta nem volt rá időm, meg annyi más történik itt velünk. Miért?
-Ezt nem hiszem el! Amikor nyár elején idejöttünk, még száz követőm sem volt meg, és most több mint ötezren vannak! ÖTEZREN! És ahogy nézem, neked meg Abbie-nek is, ez hihetetlen.
-És tényleg!-ámuldoztam, ahogy megláttam a hatalmas számot.-És nézd, mennyien írogatják, hogy semmit sem tudnak rólunk, és szeretnének megismerni minket.
Egy kettő kedves kiírásra válaszolgattunk, de többre nagyon nem is volt időnk, hiszen végre valahára haza ért a csipetcsapat Doncaster-ből, és ugyan a telefonhívásokból és az sms-ekből végig tudtuk, hogy éppen mi történik velük, nagyon örültem, hogy végre megérkeztek.
-Hiányoztál!-öleltem meg jó erősen Liam-et, majd félre hívtam egy kicsit Louis-t, akit Abbie születésnapja óta nem láttam.
-Jajj annyira örülök, hogy itt vagy! Soha többet nem csinálhatsz ilyet, hogy egyszer csak felszívódsz, ígérd meg! Halálra aggódtam magamat.
-Rendben, rendben.-ölelgetett meg.
-De jól vagy?-kérdeztem továbbra is aggódva.
-Persze, meg vagyok. Jó volt ez a pici kimozdulás, de nem tölthetem el hátralévő életemet siránkozva, hisztizve meg keseregve, ez nem az én asztalom. Harry pedig a legjobbfejebb barát, akiről csak álmodni lehet. Sokkal jobban megérdemli Abigélt, mint én.
-Hidd el, te is megfogod találni azt a lányt, akit neked találtak ki. Hamarabb mint remélnéd.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Na milyen lelkizésből maradok ki?-lépett mögém hirtelen Liam és kezeit a derekamra fektette.
-Abszolút semmiből.-mondta Louis.
-Akkor esetleg elrabolnálak egyet vacsorázni szívem? Olyan régen voltunk már kettesben.-kérdezte, én pedig boldogan beleegyeztem a randevúba. Harry és Abbie ott maradtak Dáriával, Louis pedig eljött velünk együtt, csak ő hazafelé vette az irányt. A lépcsőházba futottunk össze Zayn-nel aki Dáriához sietett.
-Minden rendben van Niall-el?-kérdeztem tőle.
-Hát remélem,de féltem őt egy kicsit.-válaszolt futólag. Liam-mel pedig úgy döntöttük, mégsem megyünk el semmi flancos helyre, nem akartuk kockáztatni, hogy a rajongók elrontsák a meghitt esténket, úgyhogy amikor megérkeztünk hozzá, és megrendeltük a mexikói vacsit, kezdhettem el neki mesélni, hogy miből is maradtak ki, amíg nem voltak itt.
-Ez eszméletlen!-nevetett keserűen.-Pont Abbie-vel viccelődtünk azon, hogy az egész életünk olyan, mint egy nagy brazil szappanopera, és most, hogy már sikerült körülbelül rendbe hozni a Louis ügyet, most jön a Niall felvonás. Úgy sajnálom szegényt, meg persze Dáriának sem eshetett jól. Azt pedig egyszerűen nem hiszem el, hogy ebben az egészben Danielle is benne volt. Azt hittem, letisztáztam nála, hogy ami köztünk volt az véget ért, és én most boldog vagyok veled, és senki sem szakíthat el tőled. Bele is szakadna a szívem, ha most itt hagynál, és vissza mennél Magyarországra.
-Nagyon szeretlek! És nem megyek sehova!-bújtam az ölébe.-És valóban ráférne már mindenkire egy kis nyugalom meg boldogság.-kulcsoltam bele ujjaim az övéibe.
-Na de most erre az estére próbáljuk meg elfelejteni mindenki más nyűgét-baját.-csókolt meg lassan. És rádöbbentem, hogy eszméletlenül hiányzott ebben a két napban a csókja.
Amikor megjött a vacsoránk,és nekiláttunk a fajitas-ainknak, Liam egszercsak felkiáltott.
-Majdnem elfelejtettem mondani neked. Képzeld haza felé úton jobb híján twitteren lógtam, és muszáj lesz a csajokkal egy twitcamot csinálnotok, nem hagynak békén a rajongók. Az én fülemet rágják vagy ezren, hogy azonnal szóljak neked, mert szeretnének látni, meg hallani titeket, nagyon kíváncsiak.
-Igen tudom, nekünk is nagyon sokan írogatnak. De nem hiszem, hogy twitcamet kéne csinálnunk nekünk, végülis nem vagyunk mi hírességek, csak három átlagos lány.
-De az emberek érdeklődnek, és holnap úgyis egész napunk el fog menni a srácokkal az autogramm osztásra, meg az esti koncertre, igazán lenne egy rövidre időtök. Nagyon vicces érzés hidd el, amikor több ezren néznek téged élőben, és írogatnak.
***
Így történt tehát, hogy másnap délelőtt összegyűltünk az apartmanunkban a lányokkal, és nagy nehezen rávettük magunkat, hogy megcsináljuk azt a bizonyos twitcam-et.
-Úgy izgulok, mi van ha utálni fognak minket, vagy ha senki sem fogja nézni?-kérdezte Dária.
-Biztos jó buli lesz! Mindig is szerettem volna ilyet csinálni, csak persze eddig nem érdekelte volna senkit, hogy miről hablatyolok.-biztatta Abbie.
Egy világosbarna toppot vettem fel, tollas fülbevalókkal a videóhoz, Rián egy kékvirágos galléros ujjatlan blúz volt, Abbie felsőjén pedig a Big Ben díszelgett. Mielőtt elkezdtük volna, kiírtuk, hogy nemsokára indul, és Liam is azonnal posztolt egy: Maddie Twitcamen-t. Végül remegő kézzel elindítottam a felvételt, és online voltunk.
-Sziasztok Directionerek!-integettünk bele a kamerába.
-Nagyon sokan kértétek, hogy csináljunk videót, úgyhogy legfőképpen Liam rábeszélésére most végül itt vagyunk. Eddig még sohasem mutatkoztunk be nektek, úgyhogy én Maddie vagyok.
-Én Abigél vagyok, Harry barátnője, de szólítsatok, csak nyugodtan Abbie-nek.
-Én pedig Dária, Zayn-é.
-Hú elég hihetetlen érzés, ennyi embernek beszélni, sosem csináltunk még ilyet.-mondta mosolyogva Abbie, aki láthatóan nagyon élvezte az helyzetet. -Úgyhogy most itt vagyunk, hogy válaszolgassunk egy kicsit nektek.
-Sokan írjátok, hogy meséljünk egy kicsit magunkról. Hát, hol is kezdjem. Három szerencsés rajongó vagyunk Magyarországról, 10 éves korunk óta legjobbarátnők vagyunk, általában mindent együtt csinálunk.-kezdtem el.
-Úgyhogy szeretnénk üzenni, minden rajongónak, lánynak és kislánynak, hogy merjetek nagyot álmodni, higgyetek benne, és egy nap talán valóra válik. Csak soha egy percre se adjátok fel a reményt.-mosolygott Dária.
-Lássuk csak mi van itt.-olvasgatta a rengeteg kérdést Abbie, hiszen mindannyian meghökkentünk, hogy mennyien néznek minket, tesznek fel kérdéseket, és írnak olyanokat, hogy milyen szépek vagyunk, vagy, hogy mennyire jól néz ki a polónk.- Hogy ismerkedtetek meg a srácokkal? Na ez egy vicces történet, ugye Dária?-nevetett.
-Tudnotok kell, hogy Dária, nagyon ügyetlen tud lenni.-folytattam.
-Héé ne szégyenítsetek meg ennyi rajongó előtt!-nevetett ő is.-Na tehát akkor elmesélem. Eredetileg a nyárra jöttünk ki Londonba, hogy dolgozzunk meg persze bulizzunk. A Nandosban voltunk pincérek, egészen addig, amíg ki nem rúgtak minket. Hiszen amikor először betévedtek az étterembe a fiúk, annyira ideges és izgatott lettem, hogy egy hatalmasat tanyáltam ott mindenki előtt, és beleestem egy nagy adag csirkébe.
-Minden honnan csöpögött belőle a kaja, nagyon vicces volt.
-Inkább undorító, tekintettel arra, hogy vegetáriánus vagyok, úgyhogy elég érdekes helyzet volt. Ez volt tehát az első benyomás amit tettünk a fiúkra, de végülis sikerült felkeltenünk az érdeklődésüket.-kacagott.-Na de szerintem lépjünk túl ezen a kérdésen, mielőtt még nagyobb hülyének tart mindenki.
-Szerelem volt első látásra?-olvastam fel egy következőt.-Hát részünkről biztosan, de az övékről szerintem csak később alakult ki.
Aztán integettünk, meg köszöntöttünk rajongókat mindenféle országokból, meg kértek minket, hogy beszéljünk magyarul, meg olyan kérdéseket tettek föl, hogy mi a kedvenc One Direction számunk, vagy szeretjük e Londont, vagy hogy régen is az a srác volt a kedvencünk akivel most összejöttünk, valamint egy rövid részletet is el énekeltünk a One thing-ből, ami egy kicsit hamiskásra sikeredett.
-Ez a kérdés nekem szól.-vigyorgott Abbie.-Szeretek-e Harry hajába turkálni? Hát őszintén szólva, ez az egyik kedvenc elfoglaltságom.
-Mit szóltál amikor nyilvánosságra került a fotót, amin Liam-mel smároltál?-olvastam.-Nagyon megijedtem, hogy elvesztem, mielőtt igazán az enyém lehetett volna. Ráadásul sokkoló volt egy pletyka tárgyának lenni, mert addig még soha nem történt semmi ehhez hasonló velem.
-Zayn tényleg fél a sötétben?-kuncogott Dária.-Zayn valójában elég sok mindentől fél, ezért vagyok én, hogy hozzám bújhasson, és megvédjem, mind a kemény 162 cm-mel és a hatalmas izomtömegemmel.
-Viszont nekünk lassan mennünk kell, köszönjük szépen mindenkinek aki nézett.-szólalt Abbie.
-És a sok aranyos visszajelzésnek is nagyonnagyon örülünk.-mondta Dária.
-Puszi mindenkinek!-kapcsoltam ki végül a kamerát, és mosolyogva néztünk össze. Régen voltunk ennyire feldobott hangulatban.
-
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése