Liam:
Már a taxiban ültünk, újra Londonban voltunk. A koncert másnapján délután kellett haza indulnunk magunk mögött hagyva Berlint. Louis, Maddie és én úgy döntöttünk, hogy előbb haza ugrunk lepakolni, lezuhanyozni és csak utána csatlakozunk a többiekhez, akik Niall-lal az élükön rögtön a reptérről elmentek vacsorázni. Drága Nial-em most nagyon boldog volt, még ma reggel is találkozott Heather-rel a régi ismerősével, és már azt tervezgette, hogy egyik hétvégén meghívja magunkhoz Londonban. Kíváncsi vagyok mi sül majd ebből ki.
- Nagyon aranyos lánynak tűnik. - mondta Louis.
- Igen-igen olyan jó lenne, ha végre Niall is megtalálná a szerelmet!- válaszoltam, mire Louis forgatni kezdte a szemét, Maddie pedig elég ijedten és idegesen nézett. - Neked talán nem szimpatikus?- kérdeztem tőle, miközben gyengéden megöleltem.
-De, minden bizonnyal aranyos lány lehet. – felelte nem túl meggyőzen, pont ugyanolyan hagsúllyal beszélt, mint pár napja a berlini étteremben, amikor pontosan látszott, hogy valami rossz történt, de ők csak ráfogták a fáradságukra és éhségükre. Nem akartam Louis előtt elkezdeni faggatózni, úgy gondoltam majd kettesben megbeszéljük. Nagyon rossz volt Maddie-t ilyen idegesnek látnom, mert megfogadtam magamba, hogy boldoggá teszem és nem engedem, hogy bárki is elszomorítsa.
A taxi közben már befordult az utcánkba és végiggurult a jól ismert házak mellett, majd leparkolt a miénk előtt. Valaki állt a lépcsőnkön, de a nap olyan vakítóan sütött, hogy nem tudtam kivenni a nagy fényben az arcát. Amikor kiszálltunk a kocsiból és közelebb értem akkor ismertem csak fel.
Danielle volt az. Az utolsó személy a bolygón akit épp a saját házam előtt látni akartam. Nem tudom, hogy milyen régen várhatott rám, de arckifejezése fáradt volt, bár látszott rajta, hogy gondos sminkkel próbálta eltakarni a szeme alatti karikákat. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat tőlem, miért bukkan fel pont most, amikor már kihevertem őt és túlléptem mindenen ami köztünk volt.
-Nem válaszoltál az sms-emre.- szólalt meg végül, teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy éppen Maddie kezét fogom és Louis-sal sem foglakozott igazán.
-Nem kaptam semmiféle sms-t.- mondtam neki teljesen őszintén és kezdtem magamat egyre kínosabban érezni. Maddie-re sandítottam és pontosan lerítt róla, hogy ő sem élvezi túlzottan ezt a váratlan találkozást.
-Liam, beszélni szeretnék veled. Nem akarok belerondítani a szép életedbe. -nézett végig Maddie-n, és láttam rajta, hogy zavarja, hogy ilyen szép és csinos barátnőm van. – De adj nekem egy kevés időt, szeretnék négyszemközt beszélgetni.
-Danielle nem hiszem, hogy ez most aktuális lenne.
-Kérlek!- könyörgött és láttam rajta, hogy a sírás szélén áll. Maddie megszorította a kezemet, és láttam, hogy borzalmasan vívódik belül, de végül azt suttogta.
-Menj. Majd Louis-sal megvárunk a házba.
-Szeretlek!- mondtam neki.-Tíz perc múlva itt leszek!
-De kérlek legyél okos!- tette hozzá halkan. Bólintottam és elindultunk Danielle-lel, hogy egy sétát tegyünk.
***
Maddie:
Utáltam, gyűlöltem a tényt, hogy Liam éppen Danielle-lel sétálgat kettesben. Nem akartam a hisztis féltékeny barátnő szerepét játszani, és persze Liam-ban is százszázalékosan megbízok, de egyzserűen ötletem sincs, hogy mit akarhat tőle. És abban pedig biztos voltam, hogy ezzel a nőszeméllyel jobb vigyázni.
-Lazíts, nincsen semmi gáz. Liam típerc múlva itt lesz.- veregetett vállba Louis. Nagyon örültem, hogy most itt van velem, és eszembe jutott, hogy akkor is végig mellettem állt, amikor Liam nem állt velem szóba a nyilvánosságra került kép miatt.
-Tudom, tudom.-moytogtam magam elé.
-Na jó mi lenne ha kinyitnák valami finom likőrt, hogy jobb kedved legyen?-ajánlotta. Nem sokkal később a kanapén ültünk mindaketten és alig volt már egy kicsike az üveg alján. Percenként néztem az órámat, az idő pedig eszméletlen lassan vánszorgott. Már egy óra is eltelt Liam pedig nem volt seholsem. Kezdtem nagyon ideges lenni, és bármennyire is azon voltam, hogy leállítsam a fantáziámat, egyre csak rémképek villantak be, hogy mit csinálhatnak együtt.
-Louis, már rég itt kéne lennie. Hol lehet? Mi történhet?- kérdeztem és éreztem, hogy a könnyek végigszántják az arcomat.
-Na jó, ez már tényleg nem állapot. Felhívom!-mondta, és tárcsázni kezdte Liam számát. De azonnal az üzenetrögzítő kapcsolódott be, nem lehetett elérni őt.
Egy újabb félóra telt el, melyben két percenkét próbáltuk felhívni, és kisírtam magam Louis vállán, hogy valószínűleg elvesztettem életem szerelmét.
-Shhh nincsen semmi baj, igyál még egy kicsit inkább!- nyugtatgatott és hirtelen nagyon elszégyelltem magamat. Már napok óta ott motoszkált a fejembe, hogy Louis-sal valami nincs rendben, hogy valami baja lehet. Ő mindig ott állt mellettem ha problémáim voltak, erre pedig én már megint csak magammal tudok foglalkozni.
-Igazad van, tényleg elég volt már belőlem. De akkor most te jössz, meséld el mi nyomja a lelkedet.
-Hát most jelenleg nekem is az a legnagyobb problémám, hogy meg kell vernem a legjobb haveromat, abban az esetben, ha fájdalmat okoz neked. - nevetett.
-Louis nem versz át! Látom rajtad, hogy történt valami. Te is mindent tudsz rólam, mindig segítettél nekem. Most engedd, hogy meghallgassalak!
És akkor ott a kanapén, kicsit akadozva el kezdett mesélni. Figyelmesen hallgattam a szavait, láttam, hogy szenved, hogy kiadja magából a titkát, én pedig teljesen megrökönyödtem.
-Maddie, még senkinek sem mondtam el. Tudom, hogy nálad biztonságba lesz ez az információ. – nézett a szemembe könyörgően.
- Beleszerettél az egyik legjobbarátod barátnőjébe, aki az én legjobbarátnőm. -konstatáltam, és hirtelen úgy megsajnáltam szegényt, hogy el is felejtkeztem a saját problémáimról.
-A szerelem szívás! – jelentette ki.
-Teljesen egyetértek. –szóltam, és már indultam, volna, hogy egy puszit adjak az arcára.
Nem tudom végül, hogyan történt, kinek a hibájából, de a csók a száján csattant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése