Dária:
Miután Maddie felébredt, és szembesült a pletykával, rögtön felakarta hívni Liam-et, hogy megbeszélje vele, most mit csináljanak. De Liam nem vette fel a telefont egyikünknek sem, és az sms-ekre sem válaszolt. Persze Maddie-től megkaptam a várható, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy elvesztettem a telefonomat, legközelebb az eszedet fogod elhagyni letolást, de szerencsére nem rám volt alapvetően mérges, csak úgy általában erre az egész helyzetre. Végül Louis-t sikerült utolérnünk.
-Jajj de jó, hogy legalább te felveszed a telefont, már nagyon aggódtunk! Liam hogy van? Mit szólt?- szóltam bele a kagylóba.
-Hát nem a legjobban azt elhiheted. Ha te nem hagyod el a telefonodat, ha én nem fotózom le őket, ha Liam nem smárolja le Maddie-t, ha Harry nem kéri erre, ha Niall nem találja, ki, hogy üvegezzünk, ha...
-Oké, értem, ennyi erővel egészen odáig folytathatnánk a felsorolást, hogy ha az üknagyapám nem feküdt volna le az üknagyanyámmal!
-...Na akkor mindez nem történt volna meg!- fejezte be a mondatot Louis. - De most Liam egészen fel van dúlva. Az újságírók nem hagyják békén, és mindenki azzal gyanúsítja, hogy ő csalta meg Danielle-t, és nem fordítva.
-Maddie-nek fel sem veszi a telefont...
-Nem csak neki. Velünk sem akar nagyon szóba állni. Ki sem mozdul a lakásából, egész nap csak videójátékokat játszik. Most viszont mennem kell vissza dolgozni, mert épp egy rádióban vesznek fel anyagokat rólam.
-Rendben, hívj, ha bármi fejlemény van.
-Oké. Ja és Dária még valami. Nem csak Liam az egyetlen aki ki van borulva közülünk. - ezzel Louis bontotta a vonalat, mielőtt megkérdezhettem volna, hogy pontosan mire is céloz.
Ekkor döbbentem rá, hogy Zayn üzenetére egész álló nap nem reagáltam, és hogy így az esti találkozónk már mindenképpen ugrott. Már éppen írni akartam neki, hogy esetleg holnap bepótolhatnánk-e munka után a randt, amikor hirtelen csörögni kezdett a skypom, az öcsém keresett.
-Szia Áron! Minek köszönhetem a szerencsét, hogy ma már másodszorra hallom a hangodat?
-Ria, jó hírem van! Képzeld, nem sokkal azután, hogy délelőtt beszéltünk, felhívott egy angol gitáros haverom. Két nap múlva Londonban koncerteznek, de az előzenekaruk az utolsó pillanatban lemondta a fellépést, muszáj volt szerezni valakit a helyükre. Rám és az együttesemre gondolt.
-Húha Áron ez tényleg fantasztikus hír! Életed lehetősége lehet!- nevettem a kamerába, és komolyan örültem testvérem sikerének. Négy éve szeretett bele a gitározásba, és azóta máson sem járt az esze. Éjt nappallá téve gyakorol és minden pénzét ebbe fekteti. Egy éve pedig megalakult az együttese is, akikkel már többször adott kisebb koncerteket Budapesten.
-Last minute repülőjeggyel utazunk Londonba, már holnap indulunk. Ez pedig azt jelenti, hogy lesz egy szabad estém a koncert előtt, amit gondoltam eltölthetnénk együtt.
-Már alig várom! Foglalok asztalt, hogy tudjunk vacsorázni. Hívj ha megérkeztél, vigyázz magadra!
Abbie:
Ez a hétfő reggel az átlagos hétfő reggeleknél is borzalmasabb volt, főleg Maddie számára. Liam-ről még mindig nem tudtunk semmit, kivéve amit Louis mondott Riának a telefonban, és hát az nem volt a legmegnyugtatóbb infó.
Ezen a szerencsétlen szituáción végképp nem segített, hogy reggel munkába menet az összes újságárus standján ott virítottak a napilapok, amik csodák csodájára Liam--ről szóltak, és arról, hogy állítólag ő csalta meg a barátnőjét Danielle-t. A pletykák már csak ilyenek, teljesen kifordítják a valóságot.
Ahogy beértünk az irodában egésznap magunkon éreztük a vizslató tekinteteket, valószínűleg azon tanakodtak, hogy vajon Maddie van-e a Liam-es képen, mert szerencséra a barna hajú, fekete melltartós lány nem volt annyira egyértelműen felismerhető.
Az idő csak telt, az óra ketyegett. Már dél is elmúlt, a családom gépe pedig nemsokára felszáll, hogy hazavigye őket Budapestre. A húgommal azóta nem beszéltem. tegnapi napot a szüleimmel töltöttem, hogy este visszamentem a lányokhoz, hogy felvidítsam egy kicsit a kriptahangulatot, ami a lakásban uralkodott. Sári kétszer is keresett mobilon, de nem vettem fel neki. Ha most nem cselekszem gyorsan, hazamegy anélkül, hogy elbúcsúztunk volna, haza megy anélkül, hogy helyrehoztuk volna a dolgokat kettőnk között, hazamegy, és én nem látom őt egészen őszig. Rajtam múlik minden...
-Ria, Maddie! Fedezzetek nekem, kicsit hosszabb ebédszünetre lenne szükségem, muszáj valamit sürgősen elintéznem!-kiáltottam hirtelen felindulásból.
-Sári vagy Harry?- kérdezték kórusban.
-Az első variáció.-mondtam, és már rohantam is ki az épületből. Beugrottam egy taxiba, és már száguldottam is a reptér felé. Magamban imádkoztam, hogy ne legyen késő, hogy időben odaérjek.
Amikor befutottam a terminálba szerencsére azonnal megláttam a szüleimet, kimagaslottak a tömegből. Hátulról mentem oda a húgomhoz, és legyőzve a dühömet és büszkeségemet megöleltem őt.
.Abbie te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte meghatódva, ahogy viszonozta az ölelésemet.
-Nem hagyhattam, hogy elmenj. Bármennyire is megtudnálak folytani egy kanál vízben, mégiscsak a húgom vagy, és szeretlek!-sírtam a vállára.
-Én is nagyon szeretlek! Mindent visszacsinálnék ha tehetném, úgy szeretném jóvátenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése