Zayn:
Alig vártam az alkalmat, hogy végre leválhassunk a többiektől és kettesben lehessek Dáriával. A tegnap eltöltött éjszaka után még közelebb éreztem őt magamhoz. Már amikor az először megpillantottam, ahogy elesett a Nandos közepén, éreztem, hogy valami különleges van ebben a lányba, de minél több időt töltöttem vele, egyre jobban rájöttem hogy ő nem csak egy random valaki akivel éppen randizgatok ideig óráig, aztán ha megunom jön a következő, ő valahogyan egészen más. Amikor ma elérkeztünk a tv-toronyhoz, és a srácok úgy döntöttek, hogy menjünk fel a tetéjére, tudtam, hogy elérkezett a megfelelő pillanat, hogy a tériszonyomra hivatkozva kibújhassunk alóla. Amikor a többiek már mind elindultak a bejáratához, Ria kézen fogott és már indult volna, hogy leüljön egy közeli padra.
-Egy kettő három FUTÁS!-kiáltottam neki.
-De hát azt mondtuk a többieknek, hogy megvárjuk őket itt.-ellenkezett.
-De én nem akarok most a többiekkel lenni, én csak veled akarom tölteni a napot!-csókoltam meg a nyakát, és a szemem sarkából láttam, hogy a karja enyhén libabőrös lett.
-De, de nem kéne neki szólnunk legalább?-akadékoskodott tovább.
-Ha nem vagy hajlandó részt venni önszántadból az akcióban, akkor kénytelen leszek elrabolni!-nevettem, majd felkaptam a hátamra és elkezdtem vele szaladni.
-Hééé tegyél le!-visította nevetve.-Így felcsúszik a szoknyám! Azt akarod, hogy mindenki a te barátnőd fenekét bámulja?-íncselkedett. Lejjebb húztam a piros pöttyös szoknyáját, de továbbra sem raktam le a földre. Ebben a pillanatban az utcán valaki elkezdte a nevemet kiáltozni, az emberek mind ránk néztek, és tudtam, hogy felismertek. Fényképezőgépeket meg kamerákat kaptak elő és elkezdték megörökíteni a jelenetet, ahogyan Riával a vállamon szaladgálok. Gyorsan leraktam őt a földre, és a fülébe súgtam.
-Na most aztán tényleg rohanás, ha nem akarjuk, hogy az egész napunkat elszúrják!-kézen fogtam és elkezdtünk olyan gyorsan futni, ahogyan csak tudunk. Dária kilépett a magassarkú cipőjéből, és mezítláb szaladt tovább mellettem. Nem bírtuk megállni, hogy ne kuncogjunk közbe végig. Végre beértünk egy kihalt kis utcácskába, magunk mögött hagyva az embereket.
-Szépen leráztuk őket!-lihegtem.
-Na aztán te is jó vagy a figyelemfelkeltésben, és még te csodálkozol, hogy felismernek!-bökött oldalba nevetve, de egy pillanatra mintha a félelem szikráját láttam volna felcsillani a zöld szemeiben.
-Ez a te hibád, te nem akartál velem jönni!-csókoltam meg.
Úgy döntöttünk, hogy a nap további részében elmegyünk hajókázni a folyón, ami Berlin közepén csordogált végig. Most már óvatosabb voltam, kalapot és napszemüveget vettem fel és igyekeztünk nem feltűnőek lenni. Éppen indultunk volna, hogy felszálljuk a hajóra, amikor egy kávézó teraszán megpillantottam Niall-t egy ismeretlen szőke lány társaságában.
-Nézd ott van Niall. Hogy kerülhet ide? És ki az a lány vele?-kérdeztem. Dária odanézett, ahova mutattam és egészen érdekes arckifejezést öltött, nem tudtam rájönni, hogy mire gondolhat.
-Én azt hiszem őt láttam már. Úristen, megvan. Ő is ott volt tegnap az étterembe amikor rátok vártunk, nem sokkal azelőtt ment el, mielőtt ti megérkeztetek volna.-felelte megrökönyödve.
-Na és ebben mégis mi olyan durva? Talán történt egy gyilkosság és ő a lehetséges tettes?-viccelődtem, de láttam az arcán, hogy komolyan össze van zavarva.- Dária nézz rám, mi történt tegnap?-komolyodtam el én is.
-Semmi, semmi.-dadogta, de hófehér bőre még a szokásosnál is sápadtabb volt.
-Tudod, hogy nekem elmondhatsz bármit.
-Zayn, ha minket valaki bántani akarna, ugye megvédenél?
***
Abbie:
Először Dária és Zayn lépett le, aztán Niall is otthagyott minket és elment valami régi osztálytársával, akit csak hátulról láttunk mi, de olyan érzésem volt, mintha láttam volna már valahol, csak nem tudtam rájönni hol. Ezek után pedig Louis kijelentette, hogy neki nagyon fáj a feje, és muszáj ledőlnie az esti koncert előtt, úgyhogy bevágta magát az első szembe jövő taxiba. Tehát négyesben maradtunk és egy jó kis dupla randinak ígérkezett a nap.
-Neked nem furcsa Louis viselkedése mostanában?-bújtam oda Harry-hez.-Már akkoris teljesen kiakadt, amikor Zayn és Ria nem vártak meg minket, most pedig fogta magát és hazament.
-Sohasem szokott fájni a feje, nem is értem mi van vele.-gondolkodott.-Majd este beszélünk vele. De addig se stresszeld magadat ilyesmikkel édes!-mosolygott rám azzal az elképesztően elbűvölő mosolyával amitől még most is megremegett a térdem. Megint eszembe jutott a tegnap éjszaka, és önkéntelenül én is elmosolyodtam azon az élményen, amit nagy valószínűséggel nem sok férfi tudna lepipálni.
-Na merre menjünk?-kérdezte Liam.
-Mit szólnátok ha megnéznénk azt a kastélyt ami a város mellett van picivel?-kérdezte Maddie és beleegyeztünk az ötletébe.
Tökéletes nap volt. A nap szikrázóan sütött az idő pompás volt. Kéz a kézben sétálgattam Harry-vel akin a kedvenc Ramones-os polója volt, mögöttünk pedig Maddie és Liam lépdelt.
-Szeretlek!-fordult oda hozzám hirtelen.
-Hé én jobban szeretem Madelinet!-kontárzott rá Liam, aki fél füllel meghallotta Harry vallomását.
-Szerintem kiegyezhettek egy döntetlenben!-vigyorogtam, és a kastély hűs árnya alatt úgy éreztem, hogy legszívesebben megállítanám ezt a percet és jó sokáig benne maradnék.
Sajnos lassan elérkezett a pillanat, amikor vissza kellett indulnunk, hogy a fiúk időben visszaérjenek a koncert kezdésére. A színpad mögött verődött össze újból az egész csoport, megjelent Zayn és Dária, aztán Niall végül pedig Louis is.
-Jobban van már a fejed?-kérdezte tőle aggódva Maddie.
-Tökéletesen vagyok.-bólintotta.-Remélem az első sorból fogtok csápolni nekünk!
-Hát úgy gondoltuk, hogy most hátul maradnánk, és a színfalak mögött hallgatnánk csak meg titeket.-néztem a lányokra. A világért sem mertünk volna beállni a nagy tömeg közé, kockáztatva, hogy mondjuk belénk mélyessze valaki a szép élesre reszelt körmét.
-Szívem, ahogy gondoljátok!-simogatott meg Harry, de éreztem rajta,hogy egy picit csalódott a ténytől, hogy csak a háttérből fogok neki szorítani. Amikor elkezdődött a koncert, leültünk a lányokkal az öltözőben, és ahogy fél füllel hallgattuk, ahogy épp a One Thing-et éneklik, rákapcsolódtam a telefonommal a netre.
Az első amit megláttam Tumblr-ön egy összevágott kép volt rólunk. Az egyiken Dária látszik a pöttyös ruhájában, ahogyan Zayn a vállára kapta és nevetve futnak, a másikon pedig Liam, Maddie, Harry és vagyunk láthatóak ahogy kézen fogva sétáltunk sétálunk a kastély parkjában. Maddie és Liam épp összenevetnek valamin, én pedig mosolyogva Harry vállára hajtom a fejem. A kép alatt pedig a felirat.
Nem érdemlik meg a boldogságot!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése