6. Fejezet~ Levél

Abbie:

   Nemrég még Harry csak egy álomkép volt számomra, és bármennyire is fájt beismernem, nem igen számítottam arra, hogy egy nap majd egy padon ülve csevegek vele. Amikor rám nézett, nem a sztárt láttam benne, nem a nagy nevet, a hírességeket, hanem csak egy hétköznapi fiút, akinek a tekintetétől hirtelen érezni kezdtem a pillangókat a gyomromban. Olyan hatással volt rám, mint nem sok ember az életben. Egyszerre éreztem, mintha már ezer éve ismerném, és egyben felfedeztem egy teljesen új arcát, amit nem láthatsz a  monitor mögül. A személyes varázsát. Csak reménykedni tudok, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam őt, hiszen lehet hogy nevetségesen hangzik, de már most hiányzik. Már most borzalmasan boldoggá tett, hiszen  nem sok rajongó mondhatja el magáról, hogy a nyárimunkáját személyesen a One Direction tagjai  szerezték neki.

 Tehát másnap rögtön fel is hívtuk a telefonszámot, amit Liam írt a lapra. Legnagyobb meglepetésünkre a titkárnő közölte, hogy már szóltak neki a jelentkezésünkről és szívesen várnak minket egy megbeszélésre. Innen kezdve minden különösen könnyen alakult, az irodában kedvesen fogadtak, felvázolták a munkakörünket, amely legfőképp telefonokra való válaszolásból, és iratok rendezgetéséből állt, a fizetésünk pedig csaknem a duplája volt a Nandosi bevételnek. Hát ilyen egyszerű dolga van az embernek ha vannak kapcsolatai, és elég hihetetlen volt belegondolni, hogy a mi esetben a kapcsolataink a fiúk voltak, és személyesen intézkedtek az érdekünkbe, hogy kétely nélkül azonnali hatállyal felvegyék mindhármunkat. Ez azért elég menő.                                                     Rajtunk kívül még  négy fiatal gyakornok volt, ketten londoniak, ketten pedig Skóciából jöttek dolgozni. De mint kipuhatoltuk, egyiküknek sem volt olyan szerencséje, hogy személyesen a One Direction ajánlotta volna be őket. Egy hét elteltével minden remekül alakult, egészen belejöttünk a munkába, most nem voltak bénázások, meg szerencsétlenkedések, teljesen beilleszkedtünk. Jórészt jegyrendeléseket bonyolítottunk telefonon, valamint a koncerttel kapcsolatos teendőkbe segítettünk be.

-Imádom ezt a munkát! Minden annyira tökéletesen alakul! Egyedül azt sajnálom, hogy nem láttuk őket azóta...

- Annyira félek, hogy sohasem találkozunk velük többet! Hogy ennyi volt a szerencsénk, egyszer szóba álltak velünk, segítettek, majd  másnapra már el is felejtettek, és nyárvégén anélkül kell majd hazautaznunk, hogy legalább még egy alkalom lett volna.-felelt Dáriának Maddie.

Ettől a hideg is kirázott. Szoros copfba fogtam a hajamat, és inkább gyorsan folytattam a munkát. Délután elmentünk  Madame Tussauds-ba, majd kávézni, minden erőnkkel azon voltunk, hogy kiverjük ezt a borzalmasan szomorú gondolatot a fejünkből. Többé kevésbé sikerült is.

A következő reggelen egy levél várt minket gyakornokokat a recepciónál. Végül én bontottam ki, és felolvastam a többieknek.

 Kedves gyakornokok! Ugyan nem rég óta dolgoztok náluk, de eddig teljesen meg vagyunk elégedve mind a hét ember munkájával. Pénteken a One Direction Londonban koncertezik, és az esemény után cég rendez egy hatalmas After partyt, ahova az  rengeteg híresség, és az összes főnök hivatalos. A ti feladatok lesz, hogy az érkező vendégeket köszöntsétek, illetve az asztalaikhoz kísérjétek őket, utána pedig csatlakozhattok az ünnepséghez ti is. Üdvözlettel, a vezetőség.

-Úristen!-kiáltott fel az egyik skót lány.

-Annyira de annyira izgatott vagyok!-kontrázott rá a másik.

 Mi hárman sokat mondóan egymásra néztünk, és tudtuk, hogy ezennel megkaptuk az áhított második esélyt a találkozásra. Most már csak ügyesnek kell lennünk, és kihasználnunk a lehetőséget. Két napunk volt, hogy felkészüljünk a bulira, ugyhogy azt hiszem mondanom sem kell, mivel töltöttük az elkövetkező délutánokat. 

-Muszáj megtalálnunk a tökéletes ruhát és cipőt!-mondta Maddie a próbafülkében állva. körülbelül a századik boltnál tartottunk, és a huszadik ruhát próbáltuk  már fel a mai nap folyamán.

- Valami ami csinos, nőies, divatos, de mégis önmagam lehetek benne.-gondolkodott Ria.

-Higgyétek el lányok, hogy megfogjuk találni.-és teljesen biztos is voltam a szavaimban.