35. fejezet~ Before the worst

Dária:

-Ugye nem lesz semmi baja Niall-nek?-kérdeztem meg aggodalmasan vagy húszadszorra Zayn-től.

-Mondtam már, hogy írt sms-t, hogy rendben van és egyedül szeretne lenni, majd holnap elmesél mindent.

-De úgy értem, nem fog most Heather az éj leple alatt mondjuk egy bárddal rárontani? Vagy terroristákat úszítani rá?

-Inkább, csak túl élénk a fantáziád, igazán elmehetnél krimi írónak.-ült rá kuncogva a hátamra és lassú mozdulatokkal elkezdte azt masszírozni.

-Te pedig gondolatolvasónak mehetnél el, pontosan erre vágytam.-sóhajtottam egy nagyot, ahogy átadtam magamat az érzésnek. Ez volt a legeslegelső alkalom, hogy Zayn házában töltöttem az éjszakát,nagyon hálás voltam Maddie-nek, hogy magától felajánlotta, hogy menjek csak át hozzá nyugodtan, ő majd alszik egyedül, úgyis nagyon kimerült. 

 Különlegesnek éreztem magamat, ahogy az ágyán feküdtem. Belegondoltam, hogy régen még mikor otthon Magyarországon a saját ágyamba feküdtem, messzi kilométerektől innen, hányszor ringattam magam álomba  azzal a gondolattal, hogy egyszer majd valóra válik az álmom. Hogy minden este 22.22-kor azt kívántam, hogy egyszer majd itt lehessek mellette, hogy halljam a szívdobbanását, hogy érezzem az illatát.

-Köszönöm, hogy én lehettem az az egy.-suttogtam a nyakába.

-Milyen egy?

-Az az egy a sok millió közül, aki megkapta az esélyt, hogy most itt lehessen veled.-válaszoltam, ő pedig egy hosszú, szenvedélyes csókkal felelt rá.

-Csináltam neked valamit!-törte meg végül a varázslatot, ahogy feltápászkodott az ágyról. Odasétált az éjjeliszekrényéhez, és előhúzott egy lapot.

-Úristen, soha senkitől nem kaptam még ilyen édes dolgot!-sikítottam fel, ahogy belecsimpaszkodtam a nyakába. És nem bírtam abbahagyni a vadalmaszerű vigyorgást, miközben a rajzát szemléltem, amelyen kézen fogva állunk egymás mellett..-Olyan kis ügyes vagy, köszönöm! Ki fogom tenni az ágyam mellé, hogy ez legyen az első amit reggelente meglátok.-pattogtam tovább örömömben.

-Olyan aranyosan tudsz örülni mindennek, mint  egy aprócska kislány.-cirógatta meg az arcomat.

-Hát pedig tudok belevalóan felnőttes is lenni.-nevettem, miközben letepertem az ágyra. És ahogy testünk egybeolvadt, életem egyik legszebb éjszakáját töltöttük el.

***

 Reggel 11-kor fáradtan toporogtunk Niall ajtaja előtt, nem sok alvásban volt részünk az éjjel Zayn-nel, de legalább Maddie kipihentnek tűnt.

-Na ugye jól tetted, hogy ott aludtál nála szívem?-suttogta a fülembe és mindketten sokatmondóan elnevettük magunkat. 

 Jókora szatyrokat cipeltünk a kezeinkben, amelyek mind tele voltak reggelinek való finomságokkal, péksüteményekkel, gyümölcsökkel, fánkokkal, igyekeztünk, hogy legalább egy picit jobb kedvre tudjuk majd deríteni Niall, aki jelen esetben nem szándékozott ajtót nyitni nekünk.

-Gyerünk, nyisdd már ki.-nyomtam meg harmadszorra is a csengőt Maddie, olyan hosszan ahogyan csak bírta.

-Jövök már, jövök.-hallottuk meg végre az álmatag hangot az ajtó másik feléről, és nem sokkal később élénk tárult egy karikás szemű, kócos hajú, lebiggyesztett mosolyú, nagyon fáradt Niall látványa.

-Jézusom, hogy nézel ki?-szaladt ki Zayn száján, de Maddie-vel rögtön két oldalról megböktük, hogy ez most nem segít. Jó erősen megölelgettük szőke is barátunkat, majd bemasíroztunk az étkezőbe, és kipakoltunk neki minden ételt az ebédlőasztalra.

-Legalább valami szép is történik velem.-mérte végig a fánkokat csillogó szemmel Niall, és azonnyomban rájuk vetette magát. Egy csokis és egy vanília pudingos falat között mesélte el, hogy mi is történt tegnap, és átfutott a fejemen, hogy most azonnal elmegyek, megkeresem ezt a Heathert, és jól megrángatom a szőke haját. Egyrészt semmi joga nincs elítélni minket, megkeseríteni az életünket és haza küldeni minket Budapestre, másrészről pedig gonosz hátsószándékkal kihasználni Niall-t és összetörni a szívét.

-A kis ribanc!- háborgott Maddie, akit szintén nagyon felzaklattak a hallottak.

-Ezerszer jobbat érdemelsz nála!-bújtam oda hozzá.

-Ráadásul amúgy sem tetszett a szemöldöke.-kontrázott Zayn, de a gyilkos pillantásunkból levette, hogy ezt most megint nem kellett volna.

-Egy pillanat és jövök vissza, csak kiöntöm a kávét.-álltam föl, hiszen a konyhából érkező sípoló hangból következtetve elkészült.

 Éppen a negyedik bögrét töltöttem tele, amikor Niall megjelent mögöttem, és becsukta az ajtót.

-Négyszemközt akartam veled beszélni Ria. Az előbb nem mondtam el mindent a tegnap estéről, talán a legfontosabb részt hagytam ki. Féltem, hogy Zayn mérges lesz rám...Miután Heather elmondta az igazságot, közölte vele, hogy csak azt az egyet nem kalkulálták bele, Danielle-lel, azt, hogy belém szeret. És, hogy most már minden más értelmet nyert számára, és szeretné elölről kezdeni.

-Pf ez nagyon szánalmas. Remélem, jól kiosztottad.

-Hát hazaküldtem, hogy magányra és gondolkodási időre van szükségem, de úgy érzem, megérdemelne egy második esélyt. Elvégre mégiscsak szeret...

-Niall te normális vagy? Ez a csaj nem érdemel meg semmit, ez egy kétszínű hazug senki, aki ha egyszer megtette ezt veled, akkor megfogja másodszorra is. Egy szavát sem szabadna elhinned, nem lehetsz ilyen vak!

-Te könnyen beszélsz, ugrándozol itt a szuper boldog életedben, a szuper barátoddal, meg a szuper nagy szerelmeddel, azt hittem te meghallgatsz, de úgy látszik semmit sem értesz!-vágta a fejemhez a szavakat, és a határán voltam, hogy elsírom magamat.

-Tudod mit, akkor menj vissza hozzá, engedd meg, hogy az összetört szíved darabkáit még kisebb szilánkokra zúzza, és ha szerencséd van, akkor mindeközben tovább folytatja a kis projektét, és eltesz minket láb alól, és akkor majd soha többet nem kell nézned a szuper nagy boldog ugrándozásomat.-kiabáltam, és kiviharoztam a konyhából.

-Ne haragudjatok, én most elmegyek, ti nyugodtan maradjatok itt, majd később találkozunk.-kiáltottam be remegő hangon be az étkezőbe a többieknek. 

Kifutottam a bejárati ajtón. Éreztem ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon.

-