Dária:
-Napsugaras jó reggelt mindenkinek!-pattantam be Harry kocsijába, bepréselődve Maddie és Liam mellé a hátsóülésre. Zayn hátrafordult az anyósülésről és egy gyors csókot lehellt a számra.
-Gyönyörű vagy mint mindig.-mosolygott és egy ilyen kedves mondatától újra érezni kezdtem a pillangókat a gyomromban.
-Ugye nem gyanakszik Abbie semmit?-kérdezte Harry kicsit aggódva. Nagyon szívén viselte ezt az egész születésnap dolgot a kis aranyos.
-Tökéletes színészi képességemnek köszönhetően a leghalványabb gyanúja sincs.-nevettem. Harry pedig boldogan bólogatva felhangosította a rádiót, és mindannyian együtt énekeltük lehúzott ablakokkal a summer of 69-t. Közben szépen lassan magunk magunk mögött Londont.
Körülbelül félóra múlva érkeztünk meg a célunkhoz.
-Hm ez a hely tökéletes lesz!-ujjongtam, mert a látvány, ami elénk tárult valóban pontosan meg felelt az elképzeléseinknek.
-Valóban nagyon hangulatos!-nézelődött Maddie a tisztáson.
-Na akkor lássunk is munkának, millió dolgunk van.-mondta Liam.
-A szállítók, a díszletesek meg az építészek egy félórán belül itt lesznek, addig mérjük fel a terepet.-intézkedett Harry.
Amikor végre megérkeztek a teherautók a felszerelésekkel, a fiúk mind odamentek, hogy segítsenek a kipakolásban. Igazából bele sem mertem gondolni, hogy Harry mégis mennyi pénzt ölt bele ebbe a projektbe. De végre kettesben maradhattam egy picit Maddie-vel.
-Nagyon csinosan összeöltöztetek Liam-mel az egyen converse cipőtökkel!-mosolyogtam.
-Bizony, bizony. Na de gyere sétáljunk egyet, muszáj beszélnünk!
-Mesélj el mindent! Nagyon aggódtam miattad, hogy mi ez a Danielle-s felhajtás, csak nem akartalak a hívásommal zavarni este.
-Mikor haza értem este Liam elmesélte, hogy mi történt amíg sétáltak. Danielle egy egészen megható mesét előadott arról, hogy mennyire sajnál mindent, és hogy csak most jött rá, hogy elszalasztotta élete lehetőséget és a nagy szerelmét. Liam persze leállította meg minden, és utána hamar el is sietett az anyukájához. De nem vagyok nyugodt Dária. Félek, hogy nem adja fel ilyen könnyen, és ha addig él is vissza akarja hódítani tőlem.-mondta szomorúan én pedig jó erősen megölelgettem. A válla fölött visszanéztem ahogy a távolban a fiúk pakolásznak, Liam pedig mosolyogva felénk integetett. Egyszerűen nem féltem attól, hogy bárki is közéjük állhat.
-A másik ami miatt nagyon aggódom, hogy betörtek Liam anyukájához. Persze a rendőrség elintézte az egész ügyet, megerősítették a riasztórendszert meg a zárakat, Liam szerint nem lesz már baj, de nekem nagyon rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Mintha miattunk történt volna ez az egész, és köze lenne azokhoz a fenyegetésekhez amit nekünk küldözgetnek.-folytatta.
-Nem értem, hogy mi közünk lenne Liam anyukájához, ennek nem lenne semmi értelme.
-Nemtudom, mostanában olyan sok minden zavaros. És Ria még valamit el kell mondanom. Louis-sal kapcsolatos...
-Húha milye pletykákról maradok le itt!-ugrott hátulról olyan hirtelen a nyakamba Zayn, hogy meglepetésemben hangosan felsikítottam.-Jaj olyan ijedős vagy!-nevetett rajtam.
-Szerintem te csak ne beszélj!-nyomtam meg az orrát, a szemem sarkából pedig láttam, ahogy Maddie olyan majdnégyszemköztbefejezem pillantást vetett rám.
-Na kiskirálylányok elég volt a pletyi sarokból!-ért hozzánk Liam is, megölelve Maddie-t.-Még egy egész kastély vár felépítésre!
Harry:
Reggel fél hét volt amikor kipattantak a szemeim. Egyszerűen nem tudtam tovább békésen aludni, amikor a fejembe egész végig ott dörömbölt hogy MA VAN ABIGÉL SZÜLETÉSNAPJA.
Tegnap nagyon munkás napunk volt, de napvégére sikerült minden elrendeznünk és teljes mértékben felkészülnünk a meglepetésre. Dáriáékkal úgy beszéltünk, hogy 9kor átmegyünk Abbie-t közösen felébreszteni, és onnan megyünk együtt a titokzatos helyszínre.Igazából semmi kedvem nem volt addig várni, tűkön ültem.
Kelletlenül leslattyogtam a hűtőhöz, kivettem egy szőlőfürtöt, és éppen lerogytam a kanapéra, hogy szépen lassan elmajszolgassam, amikor hirtelen egy őrült ötlet jutott eszembe. Gyorsan bepötyögtem a tegnapi teherautós srác számát a telefonomba.
-Hallo Harry Styles vagyok és az a helyzet, hogy sürgősen szükségem lenne a teherautódra.
Ilyenkor érzi át az ember, hogy milyen mázli is egy hírességnek lenni, mert körülbelül húszperc múlva már a teherautóba suhantam Abbiék felé, amit persze egy kis pénzért cserébe, de rögtön megkaptam. Szerencsére volt nálam egy kulcs a lakásukhoz, legalább az ajtó felfeszítésével és a betöréssel nem kellett vacakolnom, de ahogy bejutottam a szobába már nehezebb dolgom volt. Pontosan tudtam, milyen éberen alszik Abbie, és hogy a legaprócskább zajokra is képes felriadni, tehát egy igazi bűvésztrükknek ígérkezett, amint lassan felemeltem az ágyából, levittem a lépcsőházban, kiértem vele az utcára és befektettem a teherautó csomagraktárába. Olyan lassan és óvatosan hajtottam végre minden mozdulatot mintha tojásokon lépdeltem volna. Néha egészen megijedtem, hogy fölébred, mert mozgolódott egy kicsit az ölembe, de végül sikerült kiviteleznem a küldetést.
Büszkén néztem az immár tizennyolc éves barátnőm békésen szundító arcát, és hálát adtam a végzetnek, hogy megismerhettem őt. Mellette egy teljesen átlagosan normális srác lehetek, és ez jó így. Viszont hiába szépséges, kedves és tökéletes lány, a nagykorúsági szivatást a világ minden kincséért sem hagytam volna ki. Gyorsan összekötöztem hátul a kezeit, a szemére is kötöttem egy kendőt, majd én előre ültem és beindítottam az autót. Írtam gyorsan egy sms-t Riának, hogy változott a terv, és jöjjenek ők is egyből, és lehetőleg hozzon valami szép ruhát Abigélnek a pizsamája helyett. Körülbelül tíz percre voltunk csak már attól a bizonyos réttől, amikor meghallottam, hogy Abbie felébredt. Igazából nem volt nehéz rájönnöm a tényre, mert eszeveszettül és megállás nélkül végig dörömbölte az egész hátralévő utat, én pedig nem bírtam visszafojtani a nevetésemet. Amikor végre le parkoltam, izgatottan osontam hátra a csomagtérhez, majd egy hirtelen mozdulattal kitártam az ajtót.
-Boldog születésnapot!-kiáltottam Abbie-re.
-Jézusom Harry, te nem vagy normális!-sikította, látszólag eléggé kiborulva.-El tudod képzelni milyen érzés volt arra ébredni hogy összekötözve fekszel egyedül egy teherautóban ami ki tudja merre tart? Már a kivégzésemet is elképzeltem.-szipákolta.
-Üdv a felnőttek között!-léptem oda hozzá, hogy megcsókoljam és megölelje, de játékosan ellökött magától.
-Az emberrablók nem kapnak csókot! És ezért még egyszer ki foglak nyírni, a frászt hoztad rám!
-Mielőtt valóban megölnél, vess egy pillantást, hol is vagyunk.-suttogtam a fülébe.
Ahogy megpillantotta a mesebeli tisztás közepén az építményt, az arcáról hirtelen letörlődött a düh és az indulat. Vonásai ellágyultak, ajkai mosolyra húzódtak, szemében pedig megcsillant egy apró könnycsepp. Gyönyörű volt.
-Harry, te felépítetted nekem a Szépség és a Szörnyeteg kastélyát, a kedvenc mesémet.-motyogta meghatódva, és végre megkaptam a csókot amire egész reggel vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése