Abbie:
Nemegyszer álmodtam már olyat, hogy a felbőszült rajongók rám támadnak bosszúból, mert Harry Styles a barátom, s féltem, rettegtem attól, hogy ez a rémálom valósággá válik.
-Lányok, itt vagyunk Berlinbe, nem hiszem, hogy egy ilyen alaptalan gyermeteg fenyegetés miatt az egész napunkat a szobában kuksolva kéne töltenünk! Azonnal szedjük össze magunkat és irány a fánkos! Egy két banános meg duplacsokis-kókuszos csoda majd jobb kedvre derít!-rázott fel a búskomorságunkból Ria. Bármennyire is megriadtunk a titokzatos üzenettől, igazat kellett adnunk neki, nem vesztegethetünk el, egy ilyen csodás napsütéses napot az életünkből. Gyorsan átöltöztünk, és nemsokkal később belevetettük magunk a szikrázó, nyüzsgő német főváros forgatagába magunk. Újra bebarangoltuk a régről már ismert utcákat és felmentünk a híres az angyalos torony tetejébe.
-Jajj nézzétek!-rázott meg minket Maddie, ahogy éppen a torony tetejéről gyönyörködtünk a kilátásban.- Itt vannak még a neveink amiket két évvel ezelőtt karcoltunk bele a korlátba.-mindannyian elmosolyodtunk, amikor megláttuk. Jó sok minden változott az eltelt két év alatt, de a barátságunk egy cseppet sem romlott, és ez egy olyan biztos pont volt az életembe, ami erőt adott minden más akadályhoz.
A délután gyorsan elszállt, és közeledett a nyolc óra, amikorra meg volt beszélve a találkozó a fiúkkal, hogy egy finomat vacsorázzunk. Egy külvárosi kis étteremre esett a választásunk, kerülni akartuk a feltűnést, meg persze a rajongók áradatát. Már majdnem odaértünk a helyre, amikor sms-em érkezett Harry-től, hogy egy kicsit elhúzódott a dedikálás és egy félórát késni fognak, addig is üljünk be, és foglaljunk nekik helyett.
-Hát legalább nem azt írták, hogy azért késnek, mert éppen leszakította a karjukat a tomboló lányok hada.-nevetett Maddie.
Éppen az étlapot nézegettünk, amikor feltűnt a pincér.
-Ha lehet, akkor egy kicsivel később rendelnénk, várunk még valakiket.-szólt neki Ria.
-Én igazából egy csomagot hoztam, az egyik asztaltól küldik Önöknek.-válaszolt a pincérlány. Kérdően néztünk egymásra, ahogy elvettem a felénk nyújtott aprócska kis dobozkát. Nagyon rossz előérzetem támadt, ahogy elkezdtem kicsomagolni.
-Jézusom!-kiáltottam fel, amikor megpillantottuk, mit is rejt a doboz. Egy körömreszelő volt benne, rajta egy cetli. Hegyezzük a körmeinket!
Azonnal elkezdtünk nézelődni, hogy melyik asztaltól érkezhetett, de többnyire gyerekes családok vacsoráztak szépen nyugodtan, minden csöndes és normális volt. Sehol egy gyanús alak...
***
Louis:
A tegnapi napunk elég fárasztó és őrült volt. A repülőút után legszívesebben egész hátralévő nap henyéltem volna, de azonnal indulnunk kellett dolgozni. Stúdiózás, interjúk, dedikálás blablabla. A német rajongóink is eszméletlen lelkesek és aranyosak, úgyhogy azért mindent összevetve élveztük a napot. Késve érkeztünk a lányokhoz az étterembe, de amint lehuppantunk melléjük a székekre, azonnal éreztük, hogy valami nem stimmel.
-Ugye nem azért haragszotok amiért elkéstünk?-kérdezte Harry Abigélt.
-Jajj dehogyis, ne butáskodjatok. Jó hogy itt vagytok!
-Akkor mi a baj?-fordult Liam aggódva Maddie-hez, miközben gyengéden kisöpört egy hajtincset az arcából.
-Semmi bajunk nincsen! Elfáradtunk a sok sétálásban és már nagyon éhesek vagyunk, ez minden.-mondta Maddie elég meggyőzően, ahogy arcon csókolta Liam-et.
-Szuper! Akkor kérjünk gyorsan valami ennivalót, mert nekem is kilyukad a gyomrom, közben meg elmeséljük kivel mi történt.-mondta vidáman Niall. Tehát a téma elterelődött, csak Dária szemének ideges csillogásából sejtettem, hogy nem mondták el az igazságot.
-Louis te egy egész tál répát rendelsz előételnek, Liam te meg villával eszed a levest, komolyan lehetetlen alakok vagytok!-nevetett nem sokkal később Abigél, miközben egy nagy tál makarónin osztozkodott Harry-vel, akinek az egész arcát beterítette a paradicsomszósz.
-Hidd el, minden de minden lehetséges!-válaszoltam neki, miközben ujjammal letöröltem egy kis szószt Harry álláról, majd lenyaltam. Evés után mindenki nagyon fáradt volt, úgy döntöttük a programokat másnapra hagyjuk és inkább visszamegyünk a szállásra.
*
Reggel Niall-el már rég a konyhában ültünk és reggeliztünk amikor végre valahára előbukkantak a szobájukból a turbékoló kis madárkák. Az első dolog amit a szemebe ötlött, hogy Harry egy jó nagy sapkát húzott a fejébe.
-Ó jaj, most már végérvényesen és megcsaltál cserben hagyva a szerelmünket. Azt hittem különleges ami kettőnk között van!-kaptam a szívemhez.
-Louis drágám tudod, hogy mindig te maradsz életem férfija!-vigyorgott vissza, majd sokatmondó somolygással lepacsizott Zayn-nel és Liam-el.
-Ell sem akarom képzelni mik történtek itt az este.-csámcsogott a reggelije fölött Niall.
Bármennyire is megpróbáltam figyelmen kivül hagyni, azt a furcsa érzést ami hirtelen elöntött, mégis ott motoszkált bennem a féltékenység csírája. Nem tehetem ezt, nem érezhetek így, hiszen ő az egyik legjobbarátom barátnője, nem vágyakozhatok utána. Nem tehetem meg ezt egyikükkel sem. Mégis amikor elkapom a pillantását elképzelem, mi lett volna ha másképp alakul minden...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése