Dária:
Zayn felettem volt. Mélyen a szemembe nézett, láttam, hogy ég a sötétbarna szempár, majd lassan az arca megindult az enyém felé. A gyomrom megremegett ahogy ajka az enyémhez ért, egészen megborzongtam a csókjában olyan régen vártam erre a pillanatra. Aztán újra kiakartam nyitni a szememet, hogy megnézhessem az arcát, de Zayn helyett csak a reggeli napsütés vakított a szemembe. Nagyon ásítottam, és elmosolyodtam a szép álom gondolatán. Mit meg nem tennék érte, hogy valósággá váljon...!
Ahogy oldalra fordultam láttam, hogy Maddie még békésen alszik a mellettem lévő ágyon,ami cseppet sem volt meglepő, hiszen ahányszor csak egymásnál aludtunk, mindig ő volt az aki utoljára ébredt fel. A kis álomszuszék. Arcán hasonló boldog mosoly tükröződött, mint az előbb az enyémen, talán ő is a nagy szerelméről Liam-ről álmodik valami csodaszépet.
Abigél viszont nem volt seholsem. Kimentem a fürdőbe, a konyhába, de a lakás üres volt. Megnéztem az órát, és már jóval elmúlt dél. Hát bizony jól kialudtuk magunkat, ami ránk is fért, hiszen a tegnapi éjszakánk egészen hajnalig húzódott. Vacsora után elmentünk koktélozni, majd meglátogattunk egy két bárt, meg táncoshelyet. Jócskán felavattuk az ittlétünket mint ne mondjak.
Épp kávét készültem főzni, amikor Abbie halkan besurrant az ajtón, kezébe egy nagy szatyorral.
-Merre jártál te kis koránkelő?-kérdeztem tőle halkan, nehogy Maddie-t felkeltsük édes álmából.
-Huu hát szokni kell nekem még ezt az új helyet, nem tudtam sokáig aludni. Nem akartalak felzavarni benneteket, ugyhogy gondoltam járok egyet a környéken, meg hozok egy kis reggelit.
Mire elkészült a kávé, meg kipakoltuk a konyhaasztalra a kajákat, Maddie is kezdett ébredezni, Abbie pedig kapva kapott az alkalmon, és gyorsan kirángatta őt is a konyhába, mert elvileg hírei voltak. Pizsamában tejeskávét szürcsölgetve hallgattunk ahogy Abbie izgatottan belekezd a történetbe.
-Na tehát, miközben lementem a reggeliért, először sokat szerencsétlenkedtem mert nem találtam semmiféle boltot a közelben, ugyhogy elég messzire elsétáltam a háztól. Tudjátok, hogy nem vagyok a tájékozódásiképesség megtestesítője.És találtam egy hatalmas hirdetést, hogy a Nandosba felvennének diákmunkásokat a nyárra. Szerintem egy nagyon jó ötlet, és úgyis gyorsan kell találnunk valami munkát, hogy bebiztosítsuk az ittmaradásunkat, akár már hétfőn kezdhetnénk!
-Abbie! Most komolyan ezzel zaklatsz az első reggelünkön? Mikor körülbelül ötperce vagyok ébren?-nyögte Maddie.
-A Nandosba?? Viccelsz velem? Pontosan tudod, hogy három éve vegetáriánus vagyok, és, hogy a húsra rá se bírok nézni, nemhogy egésznap a csirkéket sütögessek és szagoljam az átható illatát, ami valószínűleg beleszívódik a hajamba meg a ruhámba meg a bőrömbe, meg tudom is még hova... Azthiszem az első munkaórámban elhánynám magamat.
- Lányok aza baj, hogy jelenleg nincs jobb ötletem. És tudtommal se neked Dária, se neked Maddie nincs semmiféle tervetek, és nem tudom, hogy vagytok vele, de szerintem ideje ezzel az álláskérdéssel foglalkozni, mert nekem semmi, de semmi kedvem nincs hazautazni Budapestre. És kalkulájátok bele, hogy a Nandos Niall kedvenc étterme, és itt sokkal több esélyünk lesz összefutni velük, mint az utcán sétálva.
- Jól van Abus drágám igazad van. - sóhajtott végül Mad - Csak adj nekünk egy, vagy két, maximum három napot. Várost akarok nézni, bulizni menni, vásárolni, végig járni a legmenőbb londoni boltokat, szórakozni! Aztán ráérünk még ezen a Nandos cuccon gondolkozni. Meg lehet, hogy ezalatt a két nap alatt találunk magunkat valami jobb munkát is, mert hát őszintén sírok a gondolattól, hogy valami ronda egyenruhában kajákkal foglalkozzak egésznap.- kacsintott rám.
Pacsiztunk mindhármán, és ezzel a téma egyenlőre szerencsére le volt zárva. A mai nap a shoppingolásról, meg a londoni nevezetességekről fog szólni, és semmiféle sültcsirkéről.
Bementem a fürdőszobába, hogy elkészüljek az induláshoz. Hosszú sötétbarna hajamat laza fonatba kötöttem,és egy nagy pilóta szemüveggel takartam el, az éjszaka nyomait viselő karikás szemeimet. Elgondolkoztam Abbie szavain, hogy az étteremben több esélyünk lenne találkozni a fiúkkal, és ettől akaratlanul is az álmomra gondoltam, és mosolyogni kezdtem.
Milyen lehet Zayn Malik élőben? Vajon ugyanolyan tökéletes, mint amilyennek elképzelem? És a többiek? Ugyanolyan bolondok, mint amilyennek látszanak? Furcsa belegondolni, hogy most közelebb vannak hozzánk, mint valaha. Ott lehetnek bármelyik sarkon, elgurulhatnak mellettünk egy autóval, vagy bárhol...
De felesleges is ilyenek gondolkozni, Abbie apukája, akinek kedvence elfoglaltsága volt összetörni az álmainkat, és visszarángatni minket a valóságba, valószínűleg az ilyen gondolatok hallatán meg kérdezné, hogy hány éves is vagyok valójában, de szerintem sohasem lehetsz túl öreg a tündérmesékhez.
Gyorsan csatlakoztam a csajokhoz akik már az ajtóban vártak rám. Az ilyen is ritkán fordul elő, hiszen általában én készülök el a leggyorsabban, és órákig várok a totojázásukra. Nevetgélve indultunk el az utcákon, és úgy éreztük, mintha már évek óta is laknánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése