37. Fejezet~ Aki korán kel aranyat lel

Dária:

   A reggelemet jógával kezdtem, úgyhogy elég jól indult a napom. Találtam egy helyes kis jógastúdiót a közelben, nagyon hiányzott már egy kis mozgás, teljesen feltöltődtem tőle. Épp az öltözőben vettem vissza magamra a mintás leggings-emet és a horgolt tunikámat, amikor egy lány az óráról hirtelen megszólított.

-Bocsi, hogy zavarlak, de te vagy Dária ugye?-kérdezte.

-Igen, igen én lennék.-válaszoltam csodálkozva, és azon tanakodtam magamban, hogy mégis honnan ismerhetem én őt, honnnan tudhatja a nevemet. De a válligérő világosbarna haja, és barna szemei nem emlékeztettek senkire.

-Láttam a tegnapi videótokat, amit a lányokkal csináltatok. Az unokahúgommal nagy One Direction rajongók vagyunk, annyira jó, hogy összefutottunk! Ha ezt elmesélem neki, hogy én ma reggel egy jóga órán voltam Zayn barátnőjével, biztosan odáig lesz!-mosolygott, én pedig kissé megszeppenve álltam, hiszen ez volt a legelső alkalom, hogy engem egyedül felismertek, és nagyon jól esett ennek a lánynak a kedvessége.

-Ja és még csak azt akartam mondani, hogy nagyon örülök, hogy nem valami beképzelt kis hírességet találtak maguknak a fiúk, te és a barátnőid nagyon aranyosnak tűntök.-folytatta.

 Megköszöntem neki, pár percig még nevetgélve csevegtünk, és megígértem neki, hogy ha legközelebb is együtt jövünk jógára, hozok majd az unokahúgának, meg persze neki is ha akarja egy-két autogrammot. 

 Jókedvűen léptem ki a friss levegőre, és a busz megálló felé vettem az irányt, közben egy Coldplay számot dudorásztam magamban.  Korán volt még, azt utcákon alig lézengett pár ember, ezért is szúrtam ki azonnal azt az egyetlen alakot, aki a buszmegállóban ült. Háttal volt nekem, mégis már messziről felismertem. Niall vol az. 

 Már két napja nem beszéltünk egy szót sem, és már nagyon hiányzott a kobakja. Sosem voltam a haragtartásomról híres, ráadásul ki tudna haragot tartani éppen vele? Szótlanul közeledtem felé, és amikor odaértem leültem mellé. Pár másodpercig némán meredtünk mind a ketten magunk elé, de végül nem bírtam tovább és megtörtem a csendet.

-Mondd csak, teljesen véletlen egybeesés, hogy Niall Horan épp ma, épp most, épp ebben a buszmegállóban ücsörög, vagy esetleg van ennek valami köze hozzám?
-Mondták a többiek, hogy itt megtalálhatlak.-válaszolta.-Jaj Ria én úgy sajnálom, nem kellett volna úgy felcsattannom. A legkevésbé volt szükség arra, hogy megbántsalak pont téged, hülye voltam.
-Na gyere ide.-öleltem meg jó erősen.-Én is sajnálom ezt az egészet, lehettem volna egy kicsit megértőbb. Átgondoltam, hogy én mit éreznék a helyedben egy ilyen szituációban, és minden bizonnyal bennem is ott lenne  a remény és a második esély gondolata.  Egyszerűen csak meg akartalak óvni egy újabb csalódástól.
-Tudom...Zayn-nel aznap sokat beszélgettem, és természetesen ő is ugyanazt mondta amit te, és egyrészről tudom, hogy igazatok van, csak annyira össze vagyok zavarodva.
-Megesik az ilyesmi.-húztam fel a lábaimat a hasamhoz.-Emlékszel, azt vágtad a fejemhez, hogy én a szuper nagy boldogságommal és a szuper nagy szerelmemmel, úgysem értek semmit... Persze, hogy szuper boldog vagyok most, hiszen a hercegem, akire már több, mint tizenhét éve várok, végre betoppant az életembe, de ez nem volt mindig így. Tudod régen rengeteget csalódtam. Voltak akik becsaptak, vagy kihasználtak, viszonzatlanul estem szerelembe, és egy tucat "végetértmielőttelkezdődhetett" volna kapcsolatom volt, egyszerűen csak megtanultam kezelni ezeket, és boldog maradni mindezek ellenére. Nevetni, hülyéskedni, szórakozni, és persze soha föl nem adni a reményt, hogy van valaki, valahol aki éppen rám vár. Biztos vagyok benne, hogy rád is vár egy ilyen különleges lány. Nem tudom, hogy ez a lány Heather-e vagy sem, és rájöttem, hogy senkinek sincs joga kioktatni téged, hogy mit tegyél, erre magadnak kell rájönnöd. A srácok és én is megpróbálunk majd téged mindenben támogatni.-fejeztem be, Niall pedig szótlanul emésztette a szavaimat.
-Köszönöm!-szólalt meg végül.-Soha, senkinek nem hagynám, hogy haza kergessenek titeket. Hiányozna a nagy boldogságod.-mosolyodott el.-Nézd ezt írta nekem Heather,- vette elő a telefonját, hogy megmutassa az sms-t.-Nem válaszoltam neki még semmit, azóta nem is láttam.
 Niall!  Napok óta nem tudok aludni, csak a történteken rágódom. Életem legnagyobb hibáját követtem el, és mindent megtennék azért, hogy jóvá tegyem. Meg értem, ha soha többet nem akarsz látni, vagy beszélni velem. Nagyon sajnálok mindent hidd el. Kérlek legalább Dáriának, Maddie-nek és Abigélnek add át a bocsánatkérésemet. Szeretlek, Heather.
-Niall neked kell ezt eldöntened. Gondold át, hogy tudnál-e benne bízni újra, és hogy megérné-e  a kockázat.-veregettem hátba, és csak reménykedni tudtam abban, hogy nem fogja majd később megbánni a döntését.

***

   Nem sokkal később, hatosban falatoztuk a reggeli rántottánkat. Olyasféle tripla randi volt, Liam és Maddie, Abbie és Harry meg Zayn és én. Örültem nagyon, hogy Niall-al végre kibékültünk, egy jó napnak ígérkezett a mai.

-Van egy bejelenteni valónk!-szólalt fel Liam, és kíváncsian összenéztünk a lányokkal.

-Egy kis meglepetés.-folytatta Zayn.

-Úgyhogy ne tervezzetek semmi más programot késő délutánra, mert egy nagy grillparty-t rendezünk nálam.-mondta Harry.

-Király!-válaszolta Abbie, de nem igazán értettük, hogy mi ebben a hatalmas nagy meglepetés.

-Ja és meghívtuk, mind a hármunk szüleit.-tette hozzá mellékesen Liam.-Nagyon szeretnének már titeket megismerni.

Egy pillanatra leesett az állunk, mert nem számítottunk arra, hogy pont ma következik majd be a nagy bemutatás pillanata.

-Már most izgulok!-szólalt meg Abbie, és azthiszem mindannyian egyetértettünk vele, hiszen elég fontos lesz majd a jó benyomás.

-Nyugodtan menjetek haza majd készülődni, mi is elrendezzük addig a kertet, meg az ennivalókat.-mondta Harry.-Hatra várunk titeket.

-Biztos vagyok benne, hogy bírni fognak titeket!-puszilta meg a homlokomat Zayn, de már a gondolataim azon kattogtak, hogy milyen ruhát meg cipőt válasszak.

36.Fejezet~Csirip-csirip

Maddie:

    Egy újabb szokásosan zűrös napot zártunk itt, Londonban. Végre sikerült utána járni ennek az egész fenyegetéses, Heather-es történetnek,és őszintén szólva eléggé kiborultam a hallottaktól. Éppen hogy feldolgoztam volna az információt, hogy végig azt volt a cél, hogy mi eltűnjünk Angliából, amikor hirtelen durr, újabb dráma, Dária sírva rohant ki a házból, miután Niall alig két perccel előtte ment utána a konyhába. Pár másodpercig némán, ledermedve összenéztünk Zayn-nel, majd ő már pattant is fel, hogy Ria után fusson.

-Zayn, várj! Nem lenne jó ötlet Niall-t egyedül hagynunk, maradj inkább te itt vele, én majd megkeresem Dáriát!-kiáltottam utána, és egy rövid ellenkezés után belátta, hogy tényleg így lesz a legjobb.

 Egy padon sírdogálva találtam meg, és miután végre kinyögte, hogy mi is történt, és hogy mit vágott a fejéhez Niall, úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha hívok egy taxit és hazaviszem. Otthon egy nagy üveg fekete olívabogyóval, a kedvencükkel, a kezünkben fészkelődtünk be a kanapéra, de Dária nagyon a szívre vette a történteket, mert még egy órával is később is azon szipogott, hogy mégis miért érdemelte meg ezt. Teljesen igazat adtam neki, hisz, így, külső szemlélőként, a legnagyobb ostobaság lenne Niall részéről, ha újból összejönne Heather-rel, Ria helyében én is ugyanúgy elmondtam volna neki, hogy mennyire rossz ötlet, de egy összetört reménykedő szívvel nem igen lehet tisztán gondolkodni, ezért is nem hibáztatom Niall-t.

 A napot tehát kettesben töltöttük, és minekutána semmi különösebb teendők nem volt, a régi fotóinkat  kezdtük nézegetni és az internetet bogarásztuk.

-Úristen Maddie! Mikor voltál utoljára twitteren?

-Öhm nemtudom, már nagyonrég óta nem volt rá időm, meg annyi más történik itt velünk. Miért?

-Ezt nem hiszem el! Amikor nyár elején idejöttünk, még száz követőm sem volt meg, és most több mint ötezren vannak! ÖTEZREN! És ahogy nézem, neked meg Abbie-nek is, ez hihetetlen.

-És tényleg!-ámuldoztam, ahogy megláttam a hatalmas számot.-És nézd, mennyien írogatják, hogy semmit sem tudnak rólunk, és szeretnének megismerni minket.

 Egy kettő kedves kiírásra válaszolgattunk, de többre nagyon nem is volt időnk, hiszen végre valahára haza ért a csipetcsapat Doncaster-ből, és ugyan a telefonhívásokból és az sms-ekből végig tudtuk, hogy éppen mi történik velük, nagyon örültem, hogy végre megérkeztek.

-Hiányoztál!-öleltem meg jó erősen Liam-et, majd félre hívtam egy kicsit Louis-t, akit  Abbie születésnapja óta nem láttam.

-Jajj annyira örülök, hogy itt vagy! Soha többet nem csinálhatsz ilyet, hogy egyszer csak felszívódsz, ígérd meg! Halálra aggódtam magamat.

-Rendben, rendben.-ölelgetett meg.

-De jól vagy?-kérdeztem továbbra is aggódva.

-Persze, meg vagyok. Jó volt ez a pici kimozdulás, de nem tölthetem el  hátralévő életemet siránkozva, hisztizve meg keseregve, ez nem az én asztalom. Harry pedig  a legjobbfejebb barát, akiről csak álmodni lehet. Sokkal jobban megérdemli Abigélt, mint én.

-Hidd el, te is megfogod találni azt a lányt, akit neked találtak ki. Hamarabb mint remélnéd.-mosolyogtam rá biztatóan.

-Na milyen lelkizésből maradok ki?-lépett mögém hirtelen Liam és kezeit a derekamra fektette.

-Abszolút semmiből.-mondta Louis.

-Akkor esetleg elrabolnálak egyet vacsorázni szívem? Olyan régen voltunk már kettesben.-kérdezte, én pedig boldogan beleegyeztem a randevúba. Harry és Abbie ott maradtak Dáriával, Louis pedig eljött velünk együtt, csak ő hazafelé vette az irányt. A lépcsőházba futottunk össze Zayn-nel aki Dáriához sietett.

-Minden rendben van Niall-el?-kérdeztem tőle.

-Hát remélem,de  féltem őt egy kicsit.-válaszolt futólag. Liam-mel pedig úgy döntöttük, mégsem megyünk el semmi flancos helyre, nem akartuk kockáztatni, hogy a rajongók elrontsák a meghitt esténket, úgyhogy amikor megérkeztünk hozzá, és megrendeltük a mexikói vacsit, kezdhettem el neki mesélni, hogy miből is maradtak ki, amíg nem voltak itt.

-Ez eszméletlen!-nevetett keserűen.-Pont Abbie-vel viccelődtünk azon, hogy az egész életünk olyan, mint egy nagy brazil szappanopera, és most, hogy már sikerült körülbelül rendbe hozni a Louis ügyet, most jön a Niall felvonás. Úgy sajnálom szegényt, meg persze Dáriának sem eshetett jól.  Azt pedig egyszerűen nem hiszem el, hogy ebben az egészben Danielle is benne volt. Azt hittem, letisztáztam nála, hogy ami köztünk volt az véget ért, és én most boldog vagyok veled, és senki sem szakíthat el tőled. Bele is szakadna a szívem, ha most itt hagynál, és vissza mennél Magyarországra.

-Nagyon szeretlek! És nem megyek sehova!-bújtam az ölébe.-És valóban ráférne már mindenkire egy kis nyugalom meg boldogság.-kulcsoltam bele ujjaim az övéibe.

-Na de most erre az estére próbáljuk meg elfelejteni mindenki más nyűgét-baját.-csókolt meg lassan.  És rádöbbentem, hogy  eszméletlenül hiányzott ebben a két napban a csókja.

 Amikor megjött a vacsoránk,és nekiláttunk a fajitas-ainknak, Liam egszercsak felkiáltott.

-Majdnem elfelejtettem mondani neked. Képzeld haza felé úton jobb híján twitteren lógtam, és muszáj lesz a csajokkal egy twitcamot csinálnotok, nem hagynak békén a rajongók. Az én fülemet rágják vagy ezren, hogy azonnal szóljak neked, mert szeretnének látni, meg hallani titeket, nagyon kíváncsiak.

-Igen tudom, nekünk is nagyon sokan írogatnak. De nem hiszem, hogy twitcamet kéne csinálnunk nekünk, végülis nem vagyunk mi hírességek, csak három átlagos lány.

-De az emberek érdeklődnek, és holnap úgyis egész napunk el fog menni a srácokkal az autogramm osztásra, meg az esti koncertre, igazán lenne egy rövidre időtök. Nagyon vicces érzés hidd el, amikor több ezren néznek téged élőben, és írogatnak.

***

 Így történt tehát, hogy másnap délelőtt összegyűltünk az apartmanunkban a lányokkal, és nagy nehezen rávettük magunkat, hogy megcsináljuk azt a bizonyos twitcam-et.

-Úgy izgulok, mi van ha utálni fognak minket, vagy ha senki sem fogja nézni?-kérdezte Dária.

-Biztos jó buli lesz! Mindig is szerettem volna ilyet csinálni, csak persze eddig nem érdekelte volna senkit, hogy miről hablatyolok.-biztatta Abbie.

 Egy világosbarna toppot vettem fel, tollas fülbevalókkal a videóhoz, Rián egy kékvirágos galléros ujjatlan blúz volt, Abbie felsőjén pedig a Big Ben díszelgett. Mielőtt elkezdtük volna, kiírtuk, hogy nemsokára indul, és Liam is azonnal posztolt egy: Maddie Twitcamen-t. Végül remegő kézzel elindítottam a felvételt, és online voltunk.

-Sziasztok Directionerek!-integettünk bele a kamerába.

-Nagyon sokan kértétek, hogy csináljunk videót, úgyhogy legfőképpen Liam rábeszélésére most végül itt vagyunk. Eddig még sohasem mutatkoztunk be nektek, úgyhogy én Maddie vagyok.

-Én Abigél vagyok, Harry barátnője, de szólítsatok, csak nyugodtan Abbie-nek.

-Én pedig Dária, Zayn-é.

-Hú elég hihetetlen érzés, ennyi embernek beszélni, sosem csináltunk még ilyet.-mondta mosolyogva Abbie, aki láthatóan nagyon élvezte az helyzetet. -Úgyhogy most itt vagyunk, hogy válaszolgassunk egy kicsit nektek.

-Sokan írjátok, hogy meséljünk egy kicsit magunkról. Hát, hol is kezdjem. Három szerencsés rajongó vagyunk Magyarországról, 10 éves korunk óta legjobbarátnők vagyunk, általában mindent együtt csinálunk.-kezdtem el.

-Úgyhogy szeretnénk üzenni, minden rajongónak, lánynak és kislánynak, hogy merjetek nagyot álmodni, higgyetek benne, és egy nap talán valóra válik. Csak soha egy percre se adjátok fel a reményt.-mosolygott Dária. 

-Lássuk csak mi van itt.-olvasgatta a rengeteg kérdést Abbie, hiszen mindannyian meghökkentünk, hogy mennyien néznek minket, tesznek fel kérdéseket, és írnak olyanokat, hogy milyen szépek vagyunk, vagy, hogy mennyire jól néz ki  a polónk.- Hogy ismerkedtetek meg a srácokkal? Na ez egy vicces történet, ugye Dária?-nevetett.

-Tudnotok kell, hogy Dária, nagyon ügyetlen tud lenni.-folytattam.

-Héé ne szégyenítsetek meg ennyi rajongó előtt!-nevetett ő is.-Na tehát akkor elmesélem. Eredetileg a nyárra jöttünk ki Londonba, hogy dolgozzunk meg persze bulizzunk. A Nandosban voltunk pincérek, egészen addig, amíg ki nem rúgtak minket. Hiszen amikor először betévedtek az étterembe a fiúk, annyira ideges és izgatott lettem, hogy egy hatalmasat tanyáltam ott mindenki előtt, és beleestem egy nagy adag csirkébe.

-Minden honnan csöpögött belőle a kaja, nagyon vicces volt.

-Inkább undorító, tekintettel arra, hogy vegetáriánus vagyok, úgyhogy elég érdekes helyzet volt. Ez volt tehát az első benyomás amit tettünk a fiúkra, de végülis sikerült felkeltenünk az érdeklődésüket.-kacagott.-Na de szerintem lépjünk túl ezen a kérdésen, mielőtt még nagyobb hülyének tart mindenki.

-Szerelem volt első látásra?-olvastam fel egy következőt.-Hát részünkről biztosan, de az övékről szerintem csak később alakult ki.

 Aztán integettünk, meg köszöntöttünk rajongókat mindenféle országokból, meg kértek minket, hogy beszéljünk magyarul, meg olyan kérdéseket tettek föl, hogy mi a kedvenc One Direction számunk, vagy szeretjük e Londont, vagy hogy régen is az a srác volt a kedvencünk akivel most összejöttünk, valamint egy rövid részletet is el énekeltünk a One thing-ből, ami egy kicsit hamiskásra sikeredett.

-Ez a kérdés nekem szól.-vigyorgott Abbie.-Szeretek-e Harry hajába turkálni? Hát őszintén szólva, ez az egyik kedvenc elfoglaltságom.

-Mit szóltál amikor nyilvánosságra került a fotót, amin Liam-mel smároltál?-olvastam.-Nagyon megijedtem, hogy elvesztem, mielőtt igazán az enyém lehetett volna. Ráadásul sokkoló volt egy pletyka tárgyának lenni, mert addig még soha nem történt semmi ehhez hasonló velem.

-Zayn tényleg fél a sötétben?-kuncogott Dária.-Zayn valójában elég sok mindentől fél, ezért vagyok én, hogy hozzám bújhasson, és megvédjem, mind a kemény 162 cm-mel és a hatalmas izomtömegemmel.

-Viszont nekünk lassan mennünk kell, köszönjük szépen mindenkinek aki nézett.-szólalt Abbie.

-És a sok aranyos visszajelzésnek is nagyonnagyon örülünk.-mondta Dária.

-Puszi mindenkinek!-kapcsoltam ki végül a kamerát, és mosolyogva néztünk össze. Régen voltunk ennyire feldobott hangulatban.

-

-

-

35. fejezet~ Before the worst

Dária:

-Ugye nem lesz semmi baja Niall-nek?-kérdeztem meg aggodalmasan vagy húszadszorra Zayn-től.

-Mondtam már, hogy írt sms-t, hogy rendben van és egyedül szeretne lenni, majd holnap elmesél mindent.

-De úgy értem, nem fog most Heather az éj leple alatt mondjuk egy bárddal rárontani? Vagy terroristákat úszítani rá?

-Inkább, csak túl élénk a fantáziád, igazán elmehetnél krimi írónak.-ült rá kuncogva a hátamra és lassú mozdulatokkal elkezdte azt masszírozni.

-Te pedig gondolatolvasónak mehetnél el, pontosan erre vágytam.-sóhajtottam egy nagyot, ahogy átadtam magamat az érzésnek. Ez volt a legeslegelső alkalom, hogy Zayn házában töltöttem az éjszakát,nagyon hálás voltam Maddie-nek, hogy magától felajánlotta, hogy menjek csak át hozzá nyugodtan, ő majd alszik egyedül, úgyis nagyon kimerült. 

 Különlegesnek éreztem magamat, ahogy az ágyán feküdtem. Belegondoltam, hogy régen még mikor otthon Magyarországon a saját ágyamba feküdtem, messzi kilométerektől innen, hányszor ringattam magam álomba  azzal a gondolattal, hogy egyszer majd valóra válik az álmom. Hogy minden este 22.22-kor azt kívántam, hogy egyszer majd itt lehessek mellette, hogy halljam a szívdobbanását, hogy érezzem az illatát.

-Köszönöm, hogy én lehettem az az egy.-suttogtam a nyakába.

-Milyen egy?

-Az az egy a sok millió közül, aki megkapta az esélyt, hogy most itt lehessen veled.-válaszoltam, ő pedig egy hosszú, szenvedélyes csókkal felelt rá.

-Csináltam neked valamit!-törte meg végül a varázslatot, ahogy feltápászkodott az ágyról. Odasétált az éjjeliszekrényéhez, és előhúzott egy lapot.

-Úristen, soha senkitől nem kaptam még ilyen édes dolgot!-sikítottam fel, ahogy belecsimpaszkodtam a nyakába. És nem bírtam abbahagyni a vadalmaszerű vigyorgást, miközben a rajzát szemléltem, amelyen kézen fogva állunk egymás mellett..-Olyan kis ügyes vagy, köszönöm! Ki fogom tenni az ágyam mellé, hogy ez legyen az első amit reggelente meglátok.-pattogtam tovább örömömben.

-Olyan aranyosan tudsz örülni mindennek, mint  egy aprócska kislány.-cirógatta meg az arcomat.

-Hát pedig tudok belevalóan felnőttes is lenni.-nevettem, miközben letepertem az ágyra. És ahogy testünk egybeolvadt, életem egyik legszebb éjszakáját töltöttük el.

***

 Reggel 11-kor fáradtan toporogtunk Niall ajtaja előtt, nem sok alvásban volt részünk az éjjel Zayn-nel, de legalább Maddie kipihentnek tűnt.

-Na ugye jól tetted, hogy ott aludtál nála szívem?-suttogta a fülembe és mindketten sokatmondóan elnevettük magunkat. 

 Jókora szatyrokat cipeltünk a kezeinkben, amelyek mind tele voltak reggelinek való finomságokkal, péksüteményekkel, gyümölcsökkel, fánkokkal, igyekeztünk, hogy legalább egy picit jobb kedvre tudjuk majd deríteni Niall, aki jelen esetben nem szándékozott ajtót nyitni nekünk.

-Gyerünk, nyisdd már ki.-nyomtam meg harmadszorra is a csengőt Maddie, olyan hosszan ahogyan csak bírta.

-Jövök már, jövök.-hallottuk meg végre az álmatag hangot az ajtó másik feléről, és nem sokkal később élénk tárult egy karikás szemű, kócos hajú, lebiggyesztett mosolyú, nagyon fáradt Niall látványa.

-Jézusom, hogy nézel ki?-szaladt ki Zayn száján, de Maddie-vel rögtön két oldalról megböktük, hogy ez most nem segít. Jó erősen megölelgettük szőke is barátunkat, majd bemasíroztunk az étkezőbe, és kipakoltunk neki minden ételt az ebédlőasztalra.

-Legalább valami szép is történik velem.-mérte végig a fánkokat csillogó szemmel Niall, és azonnyomban rájuk vetette magát. Egy csokis és egy vanília pudingos falat között mesélte el, hogy mi is történt tegnap, és átfutott a fejemen, hogy most azonnal elmegyek, megkeresem ezt a Heathert, és jól megrángatom a szőke haját. Egyrészt semmi joga nincs elítélni minket, megkeseríteni az életünket és haza küldeni minket Budapestre, másrészről pedig gonosz hátsószándékkal kihasználni Niall-t és összetörni a szívét.

-A kis ribanc!- háborgott Maddie, akit szintén nagyon felzaklattak a hallottak.

-Ezerszer jobbat érdemelsz nála!-bújtam oda hozzá.

-Ráadásul amúgy sem tetszett a szemöldöke.-kontrázott Zayn, de a gyilkos pillantásunkból levette, hogy ezt most megint nem kellett volna.

-Egy pillanat és jövök vissza, csak kiöntöm a kávét.-álltam föl, hiszen a konyhából érkező sípoló hangból következtetve elkészült.

 Éppen a negyedik bögrét töltöttem tele, amikor Niall megjelent mögöttem, és becsukta az ajtót.

-Négyszemközt akartam veled beszélni Ria. Az előbb nem mondtam el mindent a tegnap estéről, talán a legfontosabb részt hagytam ki. Féltem, hogy Zayn mérges lesz rám...Miután Heather elmondta az igazságot, közölte vele, hogy csak azt az egyet nem kalkulálták bele, Danielle-lel, azt, hogy belém szeret. És, hogy most már minden más értelmet nyert számára, és szeretné elölről kezdeni.

-Pf ez nagyon szánalmas. Remélem, jól kiosztottad.

-Hát hazaküldtem, hogy magányra és gondolkodási időre van szükségem, de úgy érzem, megérdemelne egy második esélyt. Elvégre mégiscsak szeret...

-Niall te normális vagy? Ez a csaj nem érdemel meg semmit, ez egy kétszínű hazug senki, aki ha egyszer megtette ezt veled, akkor megfogja másodszorra is. Egy szavát sem szabadna elhinned, nem lehetsz ilyen vak!

-Te könnyen beszélsz, ugrándozol itt a szuper boldog életedben, a szuper barátoddal, meg a szuper nagy szerelmeddel, azt hittem te meghallgatsz, de úgy látszik semmit sem értesz!-vágta a fejemhez a szavakat, és a határán voltam, hogy elsírom magamat.

-Tudod mit, akkor menj vissza hozzá, engedd meg, hogy az összetört szíved darabkáit még kisebb szilánkokra zúzza, és ha szerencséd van, akkor mindeközben tovább folytatja a kis projektét, és eltesz minket láb alól, és akkor majd soha többet nem kell nézned a szuper nagy boldog ugrándozásomat.-kiabáltam, és kiviharoztam a konyhából.

-Ne haragudjatok, én most elmegyek, ti nyugodtan maradjatok itt, majd később találkozunk.-kiáltottam be remegő hangon be az étkezőbe a többieknek. 

Kifutottam a bejárati ajtón. Éreztem ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon.

-

34. Fejezet~ Szappanopera

Abbie:

   Ameddig Harry elment, hogy Louis-sal beszélgessen, Liam-mel videojátékokkal próbáltuk meg elütni az időt, de az igazat megvallva egy csöppnyit sem tudtam a játékra és a képernyőre koncentrálni, hiszen megölt a kivancsiság, hogy mi történhet éppen a fiúkkal, hogy miről tudnak ennyit beszélni, hogy mire jutnak.

-Ha ha ha! Már megint én nyertem!-kiáltott fel Liam, ami nem volt túlzottan meglepő, hiszen  megint belemélyedtem egy Harry-Louis gondolatmenetben.-Hát Abbie, valljuk be, hogy ez a játék nem a te erősséged.-nevetett tovább, láthatóan élvezve a helyzetet, hogy megint csúfosan lealázva sikerült győzedelmeskednie felettem. Ha mindez máskor történt volna meg, valószínűleg nagyon bosszantott volna, hogy vesztettem, és mindenképpen be akartam volna bizonyítani Liam-nek, hogy jobb vagyok nála, de most csak megvontam a vállamat és ráhagytam.

-Igazán fel kéne kötnöd a gatyádat a következő menetben. Készen állsz?-kérdezte, de ebben a pillanatban megszólalt a telefonom, és remegő kézzel vettem fel, ahogy megláttam, hogy Harry keres.

-Drágám mi van veletek?-szóltam bele izgatottan.

-Megvagyunk. Vagyis jobban, mint reméltem volna, de azért mégis még csomó minden tisztázatlan. Majd elmesélek mindent.

-De akkor most ide jöttök mindketten és indulunk haza?

-Hát ezért hívtalak, Louis-ék meghívtak magukhoz minket ebédre.

-Hogy micsoda?

-Igen, anyukája ragaszkodik hozzá. hogy megvendégeljen minket a nagy út előtt.

-De biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mármint elég kínos már alapjáraton is ez az egész szituáció, és nem hiszem, hogy pont ez segítene rajta.

-Figyelj, nem tudtam, hogy visszautasítani, nem akartam senkit sem megsérteni. Úgyhogy gyertek ide minél hamarabb Liam-mel, és majd megoldjuk valahogy. Szeretlek!

-De most én hogy viselkedjek Louis-sal?-kérdeztem, de addigra Harry már lecsapta a telefont. -Hát ez zseniális.-dohogtam magamban, majd vázoltam Liam-nek is a terveket.

-Kíváncsian várom mi fog történni.-somolygott a nyomoromon, mert elég egyértelmű volt, hogy pokolba kívánom ezt az egész ebédet.

-Amióta csak megismertelek titeket srácok, az egész életünk átalakult egy brazil szappanoperává.-mosolyogtam vissza savanyúan.

-Hát akkor készülj fel a következő epizódra!-kacsintott. Hát persze, hogy ilyenkor nagy a szája, amikor nem az ő szerelmi élete forog kockán.

 Így történt tehát, hogy nem sokkal később megjelentünk Louis-ék takaros kis doncasteri házuknak a bejárati ajtajában.

-Hát sziasztok!-nyitott nekünk az anyukája, akit eddig csak fotóktól láttam, de élőben is nagyon csinos volt.-Jaj Liam örülök, hogy látlak. Egészen meglepődtem, hogy a fiam után Harry, most meg te is megjelensz. Már csak a többiek hiányoznak. És ó milyen csinos barátnőd van-fordult felém.-Jay vagyok, Louis mamája.

-Khmm ő igazából az én barátnőm!- lépett hirtelen elő Harry is az előszobából.

-Jaj ne haragudj édes.-nézett rám bocsánatkérően, de éreztem, hogy már itt elkezdődik a kínos események sorozata.

-Semmi gond, én Abbie vagyok, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek, köszönöm szépen a meghívást!

-Szia Jay. Én is örülök, hogy találkozunk.-köszöntötte őt Liam is, miközben betessékelt minket az ebédlőbe, ahol a megterített asztalnál, Louis ült, és a kis húgai rohangáltak körülötte össze-vissza, a nagyobbacska kislány pedig az ölébe ült.

-Szia Louis!-köszöntöttem félénken, hiszen nem tudtam milyen reakcióra számítsak.

-Jaj sziasztok, de jó, hogy itt vagytok. Ki fog hűlni az ebéd!-válaszolta a legnagyobb nyugalommal, mintha mi sem történt volna. Liam-mel pedig hátba veregették egymást.

-Bátyuska ki ez a szép lány? Én is szeretnék ilyen szép lenni!-trallalázta az egyik húgocskája.

-Ő Abigél, Harry barátnője.-hangsúlyozta ki a szavakat Louis. Lopva Harry-re néztem, pillantásunk összefonódott egy pillanatra, és azt kívántam, bárcsak most menten köddé tudnék válni, vagy legalábbis nagyon messze menekülni ebből a házból.

-Szia Abigél!-ugrált elém a kislány.-Én Daisy vagyok.

-Én pedig Phoebe.-kontrázott a másik kis szőkeség is, majd Felicity is bemutatkozott nekem.

 Evés közben az anyukája rengeteget kérdezgetett, hogy hogyan mennek a koncertek, meg a stúdiózások,ő is mesélt a mindennapjairól, na meg persze Daisy-éknek be sem állt a szájuk, és lelkesen mesélték a második osztályos élményeiket, hogy hány matricát meg dicséretet kaptak a tanító nénitől. Louis pedig hozta a régi formáját, viccelődött velük és nevetgélt.

  De mégis akkor érkezett el a napnak a tetőpontja, amikor Jay elkezdte ecsetelni Louis-nak, hogy mennyire várja már a pillanatot, amikor végre majd ő is haza hoz egy olyan rendes és csinos lányt, mint mondjuk én, és hogy miért nem tud Harry-hez hasonlóan ő is találnia magának valakit. Körülbelül az összes vér az arcomba futhatott, és leginkább a tányéromon lévő paradicsomhoz hasonlíthattam, annyira kellemetlen volt. Nem is mertem senkire se nézni, Louis-re meg pláne nem, csak a villámat bűvöltem hatalmas érdeklődéssel.

-Anya kérlek ne égess.-hallottam a válaszát, és mindannyian éreztük, hogy szépen lassan elérkezett az idő, hogy búcsút vegyünk, és haza induljunk, mielőtt még jobban belemerülnénk ebbe a témába. Meg köszöntük a vendéglátást, elköszöntünk mindenkitől, kaptam egy ölelést, meg két puszit mindegyik lánytól, majd elhagytuk a házat.

 Kinnt az utcán Harry már beült a volán mögé, Liam pedig egy hátsóülésbe fészkelte be magát. 

-Nyugodtan ülj te előre!-fordultam oda Louis-hoz, ez volt az első alkalom, hogy kettesben beszéltünk a nap folyamán.

-Abbie, figyelj én csak azt szeretném mondani, hogy a világért sem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad miattam. Megpróbálhatnánk úgy kezelni mint ha mi sem történt volna. Nagyfiú vagyok már.-nézett a szemembe. Nem tudtam a fejébe látni, nem tudtam, hogy mennyire gondolta komolyan, és mit érezhet valójában, de értékeltem, hogy legalább megpróbálta megnyugtatni a háborgó lelkemet. Egy gyors, suta ölelést adtam neki, majd mi is beszálltunk a kocsiba.

  Harry felhangosította a rádiót, és  végre megindultunk London felé.

No, this is not the time or the place for broken hearted
Cause this is the end of the rainbow
Where no one can be too said -énekelte együtt a Hollywood Hills-el a szöveget Louis, és csak imádkozni tudtam, hogy a mi szappanoperánk kíméletes véget érjen majd.

-

-

33. Fejezet~ Wake up again

Harry:

  Majdnem este nyolcra értünk Doncasterbe, és a több mint három órás nons-stop vezetés után jócskán kifáradtam. Semmi másra nem vágytam mint egy jó meleg ágyra és egy kis nyugalomra. Egy jó nagy alvás után, talán ha reggel felébredek minden hirtelen megoldódik, Louis vissza jön velünk, és éljük tovább boldog életünket, mintha ez sosem történt volna meg.

-Akkor mindannyian egyetértünk abban, hogy holnapra halasztjuk a Louis-sal való találkozást?-kérdeztem kimerültem.

-Szerintem se lenne jó ötlet, most így este bele bonyolódni, meg Louis-nak is szüksége lehet még egy kis magányra és gondolkodási időre.-helyeselt Liam. 

 Hálás voltam neki, hogy ő is leutazott velünk, mert valljuk be elég kínos lett volna szituáció, amikor hárman szembekerülünk, Louis, Abbie és én, legalább így ő majd hárítja egy picit a villámokat.

-Akkor menjünk és keressünk valahol egy szállodát, és tegyük el magunkat holnapra.-mondta Abbie is, aki az út nagyrészét azzal töltötte, hogy szótlanul bámult ki az ablakon és árgus szemekkel vizslatta a mellettünk elsuhanó fákat, falvakat és réteket.

-Csak ne valami túl feltűnő helyet, semmi szükség nincsen most a nagy felhajtásra, mert a végén Louis előbb fogja az internetről megtudni, hogy itt vagyunk, minthogy holnap elmehetnénk hozzá.-tette hozzá Liam. Természetesen egyetértettünk vele, és egy kis motelre esett a választásunk. Egy szobát béreltünk ki, Abbie-val mi elfoglaltuk a nagy francia ágyat, Liam pedig a falnál lévő egyszemélyes ágyra heveredett le. 

 Rögtön felhívtuk az otthon maradottakat, akik helyzetjelentést adtak az ott történő eseményekről, és sok sikert kívántak nekünk holnapra. Utána gyorsan megfürödtünk, és befeküdtünk az ágyunkba, leoltott villanyoknál kuksoltunk éberen, valahogy egyikünk szemére sem jött álom. Végül Abbie törte meg a csendet, hideg lábfeje az enyémhez préselődött.

-Mindennek én vagyok az oka.-suttogta bele a sötétségbe.

-Pontosan tudod, hogy te nem tehetsz semmiről.

-Márpedig ha én nem keveredtem volna bele az életetekbe, most semmi gondotok nem lenne. De csak bajt okoztam és problémát. Neked is, Louis-nak is, és még neked is Liam. Utálom, hogy emberek miattam szenvednek.

-Ezt a gondolatmenetet azonnal fejezd be!-ripakodtam rá, miközben a mellkasomra vontam a fejét.-Ez nem egy olyan helyzet, amiben bárki is hibás lenne, egyszerűen így alakult ez az egész és kész. Az élet szívás.

-Harry én nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen jól tudod mindezt kezelni, láttátok, hogy én, hogy kiborultam, amikor Maddie-ről volt szó, szegény Louis-nak majdnem betörtem az orrát.

-Aza baj, hogy az nem segítene semmin.-mormogtam már félálmomban, és mielőtt végleg elnyomott volna a hirtelen rámtörő álmosság, még odafordultam Abbie-hez.-És tudd, hogy hálás vagyok a sorsnak, hogy belekevert az életembe.

***

 Reggel miután szépen komótosan megreggeliztünk hármasban, lassan megrágva minden egyes falatot, hogy a lehető legkésőbbre halasszuk az indulás pillanatát, eldöntöttük, hogy az lesz a legjobb, ha először egyedül én megyek el Louis-hoz, hogy négyszemközt meg tudjuk mindezt beszélni, (bár igazából fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki) és csak utána csatlakoznak Abbie-ék, és ha minden a terv szerint halad, akkor délután már négyen fogunk autókázni London felé. 

 Idegesen vezettem el a házukhoz, és amikor becsöngettem az anyukája nyitott ajtót, akivel elég jó viszonyban voltam én is.

-Jó reggelt Jay!-köszöntöttem.

-Harry! Te meg, hogy kerülsz ide a világvégére? Louis érkezésétől is nagyon meglepődtem, de arról végképp nem volt szó, hogy te is megjelensz!

-Louis után jöttem igazából, muszáj lenne vele beszélnem.

-Ő nem aludt a házban, a kerti kis kunyhóban töltötte az éjszakát, ott megtalálod.-mondta, és miután pár mondatot csevegtünk végül elérkezett a pillanat ami elől nem volt már mentség, elérkezett a pillanat, amikor elé kellett állnom. Félve kopogtam be a kis ház ajtaján, de miután nem érkezett válasz, lassan benyitottam.

-Jézusom!-kiáltottam fel meglepetésemben, hiszen amint beléptem kiderült, hogy Louis nem volt egyedül. Két meztelen lány társaságában aludt a földön.

-Úristen mit keresel itt?-kiáltott fel amikor magához tért.

-Kettőt találhatsz. Téged. De úgy látom nem alkalmas az időpont.-mosolyodtam el önkéntelenül is, ahogy végig mértem az esti szerzeményeit.

-Szerintem menjünk ki  kertbe.-felelte, ahogy magára rángatta a ruháit..Úgyhogy leültünk kinnt a harmatos fűbe. Hosszú percekig csak némán bámultunk magunk elé, és amikor kezdett már fellettébb kínos lenni a hallgatás, megszólaltam.

-Mégis hogy gondoltad, hogy írsz egy levelet, majd eltűnsz mint a kámfor? Tudod valamivel több magyarázatot vártam volna, vagy hogy legalább a szemembe mondd.

-Féltem a reakciódtól.-nyögte végül.

-Ne aggódj én nem foglak megütni, mint Liam.-mondtam, és egy halvány mosoly suhant át az arcán.

-De most akkor mi lesz velünk?-kérdezte végül.

-Először is szépen felöltözöl, hazaengeded ezeket a csajokat, majd beülsz velünk, Abbie-vel és Liam-mel a kocsiba, hazajössz, és holnap este pedig koncertezni fogunk.

-Jó, de most mindenki utál engem. Legfőképpen én is saját magamat..

-Mégis, hogy utálhatna bárki is egy Louis Tomlinsot? Bármi is történjen te mindig is az én Louis-om maradsz.-öleltem meg, és talán magam sem értettem, hogy miért ölelgetem azok után, hogy nemrég jelentette ki, hogy bele van zúgva a barátnőmbe, és valóban minden okom meg lenne rá, hogy utáljam és eszméletlenül féltékeny legyek rá, mégis elszállt minden dühöm abban a pillanatban ahogy ránéztem. Elképzelésem sem volt, hogy hogyan fogjuk megoldani, úgy hogy senki se szenvedjen tőle, de abban a pillanatban talán nem is számított...

32. Fejezet~ Ha felborul a játékszabály

Niall:

   A napsugarak már magasan jártak az égen, és a redőny rései között beszivárogtak a szobába amikor felébredtem. Heather békésen szuszogott mellettem, szőke fürtjei aranyos fényben játszottak. Olyan ártatlan volt így álmában, mint egy kisgyermek, mint egy földre szállt angyal. Kezdtem elhinni, hogy annyi sok évnyi keresés, kutatás, csalódások után végre én is megtaláltam a királykisasszonyomat, akinek én lehetek a szőke hercege.

 Nem sokkal később egy sms-em érekezett Dáriától:

 Jó reggelt Niall! Ma délután nyílik meg a legújabb londani bolt, és Maddie-vel nagyon örülnénk ha Heather is velünk tartana, hogy felfedezzük. Úgyhogy elrabolnánk egy órácskára. Xxx Ria

 Bevallom nem repestem a gondolattól, hogy kevesebb időt tölthetek Heather-rel, viszont nagyon örültem neki, hogy Ria ilyen aranyos vele és, hogy jól kijönnek. Kénytelen voltam tehát beleegyezni az ajánlatában, hiszen Heathernek is tetszett az ötlet, amikor megmutattam neki az üzenetet.

  Délután tehát egyedül maradtam otthon, és volt egy kis időm, hogy összeszedjem magam az esti randinkra. Már éppen indultam, hogy letusoljak, amikor csöngettek az ajtómon.

-Zayn! Hát te meg mi járatban vagy? De jó, hogy látlak.

- Csak gondoltam át ugrom hozzád egy kicsit.

-Többiek merre járnak?-kérdeztem, miközben beinvitáltam és leheveredtünk a kanapéra.

-Ria és Maddie ugyebár Heather-rel shoppingolnak, Harry, Abbie és Liam pedig úton vannak Doncaster felé, nemrég indultak el kocsival. Haza akarják hozni Louist.

-Jaj, olyan pocsék ez a helyzet. Sajnálom Harry-t és Abbie-t is, de legfőképpen Louis-t, borzalmas lehet neki. Nagyon remélem, hogy megoldódik minden, és olyan lesz mint régen.

-Szörnyű lenne, ha ez befolyásolná a barátságunkat.

-Szerencsés amikor két embernek sikerül úgy egymásra találnia, hogy közben nincs ott az a harmadik, aki beárnyékolja a szerelmüket. Szerencsés vagy te is Dáriával, ő nagyon különleges és aranyos lány. És kezdem érezni, hogy az én szerencsémnek is eljött az ideje.

-Niall, figyelj...Én azért is jöttem, hogy erről beszéljek veled. Tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem, és nem szeretném látni, hogy egy lány miatt szenvedj, vagy túlságosan beleéld magad valami olyasmibe, amiben később csalódni fogsz és kiábrándulsz. Nem szeretném, hogy összetörjön a szived.

-Haver, nagyon aranyos tőled, hogy így aggódsz értem, de nem kell engem félteni, Heather más mint a többiek.

-Azt el sem tudod képzelni mennyire...-és akkor belekezdett az egész hosszú történetben, elmesélt mindent amit a lányoktól hallott, hogy milyen fenyegtő üzenetekkel gyanúsítják Heathert, és hogy attól tartanak engem csak kihasznál, és hátsószándékkal férkőzött csak a bizalmamban. Összezavarodtam, egyszerűen nem tudtam mit gondoljak, az eszemnek higgyek, vagy a szivemnek. 

 A szívem azt dübörögte, hogy ez mind nem lehet igaz, biztosan egy nagy félreértés az egész, Heather szeret engem és én is őt, de az eszem azt súgta hallgatnom kéne Zayn bátyói védelmezésére, és futva menekülni attól a lánytól, aki valószínűleg végig csak becsapott.

-Gondolj csak bele, milyen hirtelen csöppent újra bele az életedben. Évek teltek el, hogy nem láttad, most pedig hirtelenjében itt lakik nálad a lakásodban.

-Szóval nem hiszed, hogy valakinek fontos vagyok és velem akar lenni? Nem hiszed, hogy a szerelem engem is megtalálhat?

-Tudod, hogy nem erről van szó. Csak mindannyian szeretnék utána járni ennek az egész históriának. Én lennék a legboldogabb, ha kiderülne, hogy nincsen így. A lányok mindjárt végeznek a vásárlással,én elmegyek, mire Heather visszaér. Az lenne a legjobb, ha ti ketten tudnátok ezt megbeszélni. Bármi van hívj.-ölelt meg, és bármennyire is mérges lettem mindattól amit az elmúlt percekben hallottam, hálás voltam Zayn-nek, hogy magára vállalta a hírnök szerepét.

 Régen voltam ennyire kiborult állapotban, mint miközben Heathert vártam. Az egész hűtő tartalmát kipakoltam, megettem három szendvicset, két rántotthúst, joghurtot és csokit, közben végig azon kattogott az agyam, hogy mégis mit mondjak neki. Hogy kérdezzek rá? Esetleg gyanúsítsam meg azonnal, vagy tegyek úgy, mintha nem tudnék semmiről? Egyrészről féltem az igazságtól, rettegtem attól, hogy bekövetkezik a srácok jóslata, és megint elvesztek egy embert, akit ráadásul félre ismertem.

-Hahóó Niall megjöttem!-hallottam meg végül félórával később a hangját a bejárati ajtó felől.-Alig bírom el a szatyraimat, annyi mindent vásároltunk! Imádom ezt a helyet. Ráadásul Maddie is nagyon aranyos volt, kezdem megkedvelni mindkettejüket.

 Amikor elém állt és belenéztem a nagy barna szemeibe, nem tudtam neki hazudni, nem tudtam elkezdeni kedvesen csevegni a napjáról, meg Riáékról, meg az új cuccairól, nem tudtam másra gondolni, csak Zayn szavai visszhangzottak a fejembe. 

-Heather kérlek légy őszínte velem! Valóban véletlenül futottunk össze akkor aznap Berlinbe? Valóban csak véletlen volt, hogy újra találkoztunk? Valóban csak puszta  véletlen,hogy beléptél az életembe, itt vagy velem most Londonba?

-Miről beszélsz? Hát mégis mi más lett volna?-nevetett szórakozottan, nem láttam az arcán, hogy jócskán meglepte a kérdésem. 

-Tőled szeretném hallani ezt az egész történetet, hogy mi közöd van Danielle-hez, hogy mit kerestél a berlini étterembe, hogy mit akarsz a lányoktól. Ne hazudj a szemembe.

 Nem felelt semmit, én pedig kezdtem elveszíteni az uralmat az érzelmeim felett, a kezem remegni kezdett.

-Mond meg őszíntén te igazából gondoltad ami kettőnk között történik?-szegeztem neki, de ő csak lesütötte a szemét a földre, és mintha egy aprócska könnycsepp csordult le volna az arcán, de lehet hogy csak a fény csalt.-Az lesz a legjobb, ha most elmész.

-Niall ne! Várj..

-Ha annyival sem tisztelsz meg, hogy elmondod az igazságot, akkor azt hiszem nincs miről beszélnünk. Egyedül szeretnék lenni.

-Hát jólvan, igazad van, nem tehetem meg ezt veled. Elmondom a teljes igazságot.-kezdte és nem tudtam, mire számítsak.-Egy spanyoltanfolyamra jártam Danielle-el, ott lettünk nagyon jóba, mindent megbeszéltünk, igazi barátnők lettünk. Amikor nyilvánosságra került pár nappal a Liam-el való szakításuk után a kép, amin majdnem meztelenül smárol egy csajjal, Danielle teljesen kiborult és összetört. Egyrészt rájött, mennyire is hiányzik neki valójában Liam, másrészt nem bírta elviselni, hogy minden pletyka róla szól, és szembesülnie kellett azzal, hogy Liam ilyen gyorsan túl lépett rajta. Fűnek, fának elmondta Maddie-t és gyűlölete csak nőttön nőtt, amikor meglátta, hogy tényleg együtt vannak, ráadásul a két hülye barátnője is randizik Zayn-nel és Harry-vel. Buta, szerencsés libáknak tartottuk mindegyiket, hiszen nekem sem voltak szimpatikusak ezek a semmiből hirtelen a hírnévbe csöppent lányok. Ekkor jutott az eszünkbe a terv, hiszen elmondtam Danielle-nek, hogy mi ketten régen egy iskolába jártunk. Elhatároztuk, hogy a közeledbe férkőzöm, ezáltal Dáriáék közelébe is, és Danielle hátsó segítségével pokollá tesszük a mindennapjaikat és végül elérjük, hogy ő újból összejöhessen Liam-el, és ők pedig mindhárman haza utazzanak kicsi kis országukba és örökre békén hagyjanak titeket.

-Tehát én mindvégig csak egy bábu voltam a szörnyű társasjátékotokban.-nyögtem ki a szavakat, és úgy éreztem a mellkasom kiszakad a helyéről, alig kaptam levegőt.

-De egy valamit nem kalkuláltam bele a játékba, ami az egész szabályt felborította. Nem számítottam arra, hogy beléd szeretek...

- 

31. Fejezet~ Igazságok

Zayn:

  Délutánra fellépés próbák és egy rádiós interjú volt betervezve, úgyhogy az egész délelőttöt végigaludtam a tegnapi csekély alvás után. Dél körül ébredtem fel, és rögtön fel akartam hívni Louist, hogy minden rendben van-e vele, de üzenetrögzítőre kapcsolt azonnal és az otthoni telefonját sem vette fel. Gondoltam majd délután úgyis lesz időnk beszélgetni egy kicsit.

 Egy nagy bögre tejeskávé társaságában fészkeltem be magamat a kanapéba és miközben fél füllel hallgattam a tv-ből szóló Power Rangers-t rajzolgatni kezdtem.  A papíron önkéntelenül Dária arcvonásai kezdtek körvonalazódni, hosszú frufrus haja, nagy mandulavágású szemei a hosszú pilláival, keskeny ajkai szélén bujkáló mosollyal. Elégedetten vettem szemügyre a művemet és gyorsan odafirkantottam mellé egy Zayn alakot is.

 3-kor ugrott be értem Harry, hogy közösen induljunk a stúdióba.

-Louis-ról tudsz valamit?- kérdeztem rögtön, ahogy elfoglaltam a helyemet az anyós ülésen.

-Csomószor hívtam, de nem lehet elérni, egyetlen sms-t írt, hogy minden rendben van vele, nem kell aggódni, de ettől függetlenül én kezdek kicsit ideges lenni emiatt az egész helyzet miatt. Úgy érzem, mostanában máshogy viszonyul hozzám, mintha egy kicsit megromlott volna a kapcsolatunk. -mondta  a tőle megszokott csigalassúsággal, de hangjában szomorúság bújkált.

-Na majd ma mindent megbeszélünk vele. - borzoltam bele göndörfürtjeibe, és attól féltem, hogy ott helyben elsírja magát.

 De ahogy megérkeztünk, csak  Liam és  Niall fogadott minket, Louis nem volt seholsem.  Hiába hívtuk, hogy merre van, továbbra se volt hajlandó felvenni a mobilját, tehát kénytelenek voltunk nélküle elkezdeni a próbálást.  Szinte vágni lehetett a helyégben a feszültséget.

-Najó én ezt nem bírom tovább, úgy érzem cserben hagytam és nem álltam mellette amikor szükségem volt rám. - borult ki végül Harry.- Most azonnal el kell mennem hozzá.

-Nekünk Zayn-nel előbb el kell ugranunk Heather-ért és Dáriáért. -mondta Niall.

-De utána megyünk mi is. - tettem hozzá én.

  Amikor megérkeztünk a kávéházba, ahol elvileg Riáék sütiztek, először nem láttam sehol a lányokat, majd végül megpillantottam Dáriát, de egyedül ült egy asztalnál, Heather nem volt seholsem. Idegesen tekintgetett jobbra-balra. Hátulról lopóztam oda hozzá, ám ahogy belepusziltam a nyakába felkiáltott  és  remegni kezdett, persze mindenki felénk fordult, amelynek következtében jó néhány ember lerohant minket Niall-el, és csak miután aláírtam pár cetlit és bepozóltam pár kislány fotóján tudtam csak megölelgetni a barátnőmet.

-Jól van szivem csak én voltam. –nyugtatgattam. - Mintha egy kicsit paranoiás lennél, mostanában.

-Csak nem  egy baltás gyilkostól tartassz?-nevetett Niall, aki láthatóan nagyon jól szórakozott az egész szituáción. – Teljes mértékben összeillettek, a két kis betoji.-kuncugott tovább.-De Heather hol van?

-Épp most ment ki telefonálni, mindjárt itt lesz szerintem.-válaszolta és olyan erősen ölelt meg, mintha most menekítettem volna meg a halál karmaiból.

Pár perc múlva meg is jelent, és egy gyors csókot lehellt Niall szájára.

-Húha fiatalok  gyorsan haladnak itt az események. - veregettem hátba Niallt, az én kis tiszteletbeli kisöcsémet. Dáriával úgy döntöttünk, hogy nem is zavarkodunk tovább, ráadásul a Louis-t is feltétlenül meg akartam keresni.

-Köszönöm ezt a délutánt Dária, nagyon örülök, hogy megismerhettelek.-ölelte meg a búcsúzkodásnál Heather, Ria pedig tőle szokatlan félénkséggel bólíntott, miközben a pulcsija ujját gyűrőgette.

 Ahogy kiértünk az utcára és magunk mögött hagytuk a kávézót,  hirtelen megszólalt, hangja tele volt félelemmel.

-Heather meg akar engem ölni. - sipította.

-Jaj ne butáskodj már, mégis mi oka lenne rá, és egyáltalán miből jutottál erre?-kérdeztem viccesen, de ahogy a szemébe néztem, láttam, hogy teljesen komolyan gondolja, amit az előbb mondott. 

És akkor elkezdett beszélni a titokzatos fenyegetésekről, az étteremről ahol már előzőleg látta Heathert, a körömreszelőről és Danielle hívásáról. Letaglózva hallgattam minden szavát, és zavaros mondandójából igyekeztem összerakni a teljes képét, még Louis-ról is sikerült elfelejtkeznem.

Maddie:

Délután Harry lakásában gyűlt össze a csipetcsapat, Abbie, Harry, Ria Zayn, Liam és én. Vészhelyzet volt. Éppen hogy sikerült kibékülnöm Liam-mel, és reméltem, hogy kicsivel nyugodtabb szép napok várnak ránk, erre megint összekuszálódott minden az életünkben. És mindenre számíthattam ezekután csak nyugodt, szép, problémamentes napokra nem.  Amikor megérkeztünk mindannyian Harryhez, elénk terítette a levelet, amit Louis házában talált meg, amikor elment hozzá, hogy beszélni tudjon vele.

Harry!

  Valószínűleg keresni fogsz és valószínűleg meg fogod találni ezt a levelet. Ha bárki más találná meg, kérlek adjátok oda Harry-nek. Muszáj volt hazautaznom, egyedül kell lennem, egy kicsit kitisztítanom a fejemet, kérlek ne keressetek. Őszinte leszek veled, mert ebből a titkolózásból már így is több probléma sült ki, mint amennyinek kellett volna, majdnem tönkrement miatta Maddie és Liam kapcsolata is, pedig nekik tényleg nem volt közük ehhez az egészhez. Eddig azért nem akartam elmondani neked, mert úgy éreztem elég az, ha csak én szenvedek magamban, de nem akarom, hogy mástól tudd meg, és még mérgesebb legyél rám.

Hidd el, hogy sosem volt szándékomba, és hosszú hetekig igyekeztem elnyomni magamba az érzést, de beleszerettem Abigélbe. Nyugodtan utálhatsz érte, én is utálnám magamat, de tudd, hogy sosem állnék közétek, és nem okoznék fájdalmat egyikőtöknek sem. Ezért lesz jobb, ha én most elmegyek.

Szeretlek és sajnálok mindent, Louis.

U.I.: és Liam-től is bocsánat mindenért, remélem megtudjuk beszélni.

 Dária és Zayn lesokkolva olvasta a sorokat, arcukra végtelen megrökönyődés és meglepettség ült ki. Én egyedül azon lepődtem meg, hogy Louis, feltárta a titkát, most, így és ilyen formában. A többieknek valószínűleg feltűnhetett, hogy Liam-mel nekünk nem teljesen újdonság ez az információ.

-Ti tudtatok erről?-támadtak le kórusban.

-Engem tegnap este avatott be Maddie, amikor kibékültünk.-mondta Liam, és hirtelen nyolc kérdő szempár szegeződött rám.

-Igen, én voltam az egyetlen, akit Louis beavatott.

-De végig tudtad, és semmit sem mondtál nekem róla?-háborodott fel Abbie, akin látszott, hogy még mindig nem fogta fel, hogy Louis beleszeretett.

-Egy újabb hazugságod, remek.- hőbörgött Ria.-Esetleg még valami amiről elfelejtettél szólni?

-Srácok én tényleg nagyon sajnálom. Borzalmas volt magamban tartani, de nem tudtam mást tenni. Louis megígértette velem, hogy senkinek sem mondhatom el, egyrészt nem akartam visszaélni a bizalmával, másrészt nem akartam fölösleges botrányt keverni. Joga volt neki eldönteni, hogy mikor vállalja fel. Csak képzeljétek, magatokat bele a helyembe.

-Most tényleg nem az a legnagyobb gondunk, hogy Maddie-re haragudjatok.-állt a pártomra Liam.

-Ráadásul a Heather-es történetről még nem is beszéltünk.-szólt közbe Zayn, és csak most tudatosult bennem, hogy Dária még a szokásosnál s sápadtabb volt amióta csak megérkeztek és egész végig Zayn kezét szorította.

-Úristen mi történt?-kérdeztem aggódva, és amikor elmesélték , kénytelenek voltunk Harrynek és Liamnek az elejéről elregélni az egész fenyegetéses históriát.

-Azt hiszem, nem fogok tudni feldolgozni még egy hasonló szörnyűséget a mai napon.-nyögte Harry, akit már Louis levele is nagyon megviselt, ez pedig láthatóan csak még jobban megtépázta az idegeit.- Bőven túl sok már ez egy napra.

-Drágám ilyeneket máskor azonnal mondj el és majd együtt megoldjuk.-karolt át átvédelmezően Liam.-  Nem engedem, hogy bárki bántson, csak bízz meg bennem.-mondta olyan édesen és védelmezően, hogy könnyes lett a szemem.

-Csak egyenlőre fogalmunk sincs, hogy mi folyik itt.-mondta Zayn.- Hogy ki ez a lány, és mit akarhat Niall-től, meg tőletek.

-Arról meg végképp nincs, hogy mégis mi köze  hozzá Danielle-nek.-gondolkozott Liam.

-Ráadásul Niall, még mindig vele van teljesen gyanútlanul, muszáj lesz valahogy elmondanunk neki, szegénykének összefog törni a szíve.-mondta Ria.

-Mi van ha mindez csak egy rossz véletlen?-tette fel a kérdést Harry, de még maga sem hitte el…

-

-

30. Fejezet~Bejövő hívás

Dária:

 A tegnapi buli után elég nehéz volt másnap reggel bevánszorogni munkába. De nem hiányozhattunk már többet, már így is a kelleténél több szabadságot vettünk ki, ennyi luxust még mi sem engedhetünk meg magunknak. Nagy bögre kávékkal felvértezve vettettük bele magunkat a temérdek tennivalóba.

-Lányok, tegnap este megígértem Niall-nak, hogy Heather-rel töltöm a délutánt, amíg neki dolga van. Kicsit ideges vagyok.-szólaltam meg amikor végre volt egy szusszanásnyi időnk.

-Te normális vagy? Mégis hogy egyezhettél bele?-háborodott fel Maddie.-Majd jól megöl, vagy beléd mélyeszti a szép élesre hegyezett körmeit.

-Eszedbe ne jusson egyedül menni, megyünk mi is veled!-mondta Abbie. - Hárman már sokkal biztonságosabb és mégsem hagyod cserben Niallt.

-Köszönöm! Így tényleg megnyugtatóbb lesz ez az egész helyzet. De Maddie még mindig tartozol nekünk egy magyarázattal? Mi volt ez az egész tegnapi balhé? Mégis hogy gondoltad, hogy nem avatsz be minket?

-Sajnálom, tényleg. Egyszerű baleset volt higgyétek el. Szomorú és ideges voltam Liam miatt, amikor elment Daniell-el, Louis pedig meg akart puszilni, hogy megnyugtasson és ez ment véletlenül szájra. El is felejtkeztem erről az egészről annyira lényegtelen volt. Csak rosszkor jött fel ez az egész téma rossz időben. Puszta szerencsétlen félreértés. Liam-nek is elmagyaráztam, úgyhogy most már minden a legnagyobb rendben. -fejezte be, de az utolsó mondatnál a szeme furcsán csillogni kezdett és lopva Abbie-re sandított. Ismertem már olyan rég óta, hogy tudtam, valamit eltitkol. Nem értettem, mire megy ki pontosan ez a titkolózás, de mielőtt számon kérhettem volna hirtelen megjelent a főnökünk.

-Abbie, Maddie, Dária! Ne haragudjatok, hogy ilyen későn szólok, de vészhelyzet van. Muszáj lenne a délután legalább kettőtöknek bennt maradnia túlórázni, mert a kis berlini kiruccanásotok miatt nagyon felgyülemlett a sok feladat és a hétvégi koncert előtt rengeteg elintézni való lenne.

 Hát így alakult, hogy végül mégis egyedül indultam el, hogy Heather-rel találkozzak, hiszen Abbiéknak muszáj volt folytatni a munkát. A lelkemre kötötték, hogy nagyon óvatos legyek, hogy csak forgalmas, emberekkel teli helyekre menjünk, semmi kihalt sikátorba, és küldjek nekik állandó helyzetjelentést. Remegő léptekkel közeledtem a találkozópontunkhoz, amit Niall fixált le. A szívem majd kiugrott a helyéről, a kötött kardigánom ujját idegesen húzogattam lefelé  és közben elmormoltam egy gyors fohászt. 

 Aztán megpillantottam, hirtelen szőke haja kiviláglott a tömegből, farmert viselt egyszerű fehér atlétával, semmi extra nem volt benne, egy teljesen átlagos és ártalmatlan lánynak tűnt innen messziről.

-Szia!-köszöntem rá összeszedve a lélekjelenlétemet.

-Ó akkor te lennél Dária! Örülök, hogy megismerhetlek végre, Niall már mesélt rólad. Nagyon kedves tőled, hogy eljöttél találkozni velem, olyan elveszettnek érzem magam ebben a nagyvárosban, sosem jártam még erre.-mosolygott rám.

 Így kezdődött a sablonos csevegésünk, mely közben próbáltam egyszerre megfontoltan távolságtartó, de mégis kedves lenni vele. Sétáltunk egy kicsit a belvárosban, felültünk a bizonyos híres piros buszra, megmutattam egy-két híresebb épületet, majd beültünk egy viszonylag zsúfolt cukrászdába egy fagylaltra.

 Lassan kezdtem elhinni, hogy feleslegesen voltunk paranoiásak, Heather csupán egy aranyos lány, akiért Niall nagyon oda van, és csak a véletlen sodorta a berlini étterembe aznap amikor a fenyegetést kaptuk. Szinte már elszégyelltem magam, hogy ilyen gonosz dolgokat feltételeztem róla.

-Na de meséld el, hogy ismertétek meg a fiúkat? Hogy alakult ki ez a szép szerelem köztetek?-tette fel az első személyes jellegű kérdést,  És már épp válaszra nyitottam volna a számat, amikor megszólalt a telefonja.

-Ne haragudj, ezt fel kell vennem!-mondta és már állt is fel az asztalunktól, hogy távolabb menjen egy kicsit. Egy gyors, sanda pillantást vetettem az Iphone-ja kijelzőjére, és lesokkoltam ahogyan elolvastam a nevet, aki kereste. 

Danielle Peazer.

***

Abbie:

 Az egész délutánt végigidegeskedtünk Maddie-val, hiába írt Ria több sms-t is, hogy minden a legnagyobb rendben van, egy percre sem tudtunk teljesen megnyugodni. Alig vártuk, hogy végre letudjuk a kötelességünket és szükség esetén utána menjünk. Amikor végre készen voltunk, sietős léptekkel hagytuk el az épületet és meglepve láttam meg, hogy Harry kocsija ott parkol a sarkon. Intett nekem, hogy szálljak be hozzá. 

-Te meg hogyhogy nem a srácokkal dolgozol?-huppantam be mellé, de arckifejezéséből azonnal tudtam, hogy valami nagyon nagy probléma van.

-Louis elment!-nyögte ki.

-Hogy micsoda? Hova?-sokkolt le az információ.

-Nem tudom hova ment, csak ezt a levelet hagyta.-nyújtott át egy borítékot.

-Jézusom, ekkora probléma lett mégis a tegnapiból?-kérdeztem miközben kihajtogattam a lapot.

-Ennek most semmi köze nincs Maddie-hez és Liam-hez. Ennek hozzánk van köze...

-

29. Fejezet~ Legjobbarátnő

Liam:

  Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, nem akartam elhinni amit hallok. Louis és Maddie? Mégis milyen rossz vicc ez? Milyen hátba szúrás?  Végre a kudarca fulladt előző kapcsolatom után találtam egy különleges lányt, aki elfelejtetett velem mindent, akit teljes szívből szeretek és eddig a pillanatig teljesen megbíztam benne. Egyszerűen nem értem miért történhetett ez.

-Maddie igaz ez?-kérdeztem végül remegő hangon.

-Liam, kérlek hadd magyarázzam meg, teljesen félreérted.-hebegte, de nem bírtam volna végig hallgatni a magyarázkodását.

-Louis mesélted el te! Miért történt?-szegeztem rá a tekintetemet, de már olyan ideges voltam, hogy alig bírtam türtőztetni magamat.

-Én ezt most nem tudom itt elmondani neked, sajnálom.

-Hogy nem tudod elmondani nekem? Még fel sem tudod vállani, hogy legalább megmagyarázd nekem?

-Liam hidd el, hogy sohasem tenném ezt meg veled.

-Sohasem? Pedig nagyon úgy néz ki, hogy most pontosan ezt csinálod!-kiabáltam rá, és nem tudtam tűrtőztetni magamat és visszakézből behúztam neki egyet. Sohasem csináltam még ehhez hasonlót, kiskoromba sem voltam az a verekedős fajta, de a legjobbarátaimat végképp nem ütöttem meg. Fél füllel hallottam, ahogy Dária felszisszen és mindenki kérdően bámul ránk, megilletődve ettől az egész kalamajkától. Louis nem mozdult, nem is szólalt meg többet, csak elkeseredett arccal fürkészte a tábortűz csóváit. Már majdnem megsajnáltam egy pillanatra, de ahogyan Maddie-re néztem, és elképzeltem azt a borzalmas jelenetet, újból elöntött az indulat. Felpattantam inkább gyorsan és otthagytam a többieket. Nem akartam senkivel sem beszélni, nem akartam, hogy megvigasztaljanak, hogy megnyugtassanak, vagy akár csak hozzám szóljanak. Arra vágytam egyedül, hogy kisétáljak a világból, ahol senki és semmi nem zavar. Futni kezdtem, az esti szellő belekapott a hajamba a szemem sarkában éreztem, ahogy legördül egy sós könnycsepp. Utáltam ezt a helyzetet, pontosan ismertem ezt az érzést. Tudtam, már milyen becsapva lenni, amikor úgy érzed az egész világ ellened van, és most újraéltem mindezt. Nem akartam elveszíteni Maddie-t, de rettegtem attól, hogy ő nem sajnálna elveszíteni engem.

 Amikor már elég messze voltam a többiektől lerogytam a fűbe. Csak bámultam a sötét eget, néztem a csillagokat és végtelenül magányosnak éreztem magamat. Nem tudom mióta feküdhettem ott, hogy percek vagy órák teltek el, amikor egyszer csak lépteket hallottam.

-Miért nem hallgattál meg engem? Miért nem volt jó neked tőlem hallani az igazságot?-ismertem fel azonnal Maddie hangját. Felültem a fűben, hogy láthassam az arcát. A hold fénye megcsillant a szemében, lila ruhája gyűrőtten simult a testére.

-Amikor megszólalsz, amikor rád nézek olyankor nem tudok haragudni rád. Elszáll a józan ítélőképességem, ezért akartam Louis szájából hallani.-feleltem végül nagyon lassan.

  Leült mellém a fűbe, láttam, hogy le van kenődve a smink az arcáról. Szórakozottan babrálni kezdett egy fűszálát.

-Aznap történt amikor amikor Danielle felbukkant. Bizonytalan és ideges voltam, féltem, hogy elveszíthetlek. Bíztam benned, mégis ott motoszkál a fejembe egy aprócska hang: mi van ha nem vagyok elég jó neked? Ha még mindig érzel valamit Danielle iránt? És aztán eltűntél, nem jöttél vissza hozzánk, a telefonodra nem válaszoltál, és én nem tudtam mire gondoljak. Összezavarodtam és Louis ott volt mellettem.

-...

-Még mielőtt azt hinnéd, hogy a történetemet most azzal folytatnám, hogy elkeseredésembe hirtelen vonzalmat éreztem Louis iránt, aki viszonozta érzelmeit és egymás karjaiba borulva heves csókolózásba bonyolódtunk. Nem így történt...Louis akkor aznap  a bizalmában fogadott és elmesélt nekem valami olyasmit amit még senkinek sem mert. Még nektek sem, a legjobbarátainak. Belülről emésztette csak őt, nekem pedig lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el nektek, és egészen idáig ezt be is tartottam. Louis beleszeretett az egyikőtök barátnőjébe. És mielőtt félreértenéd, ez a lány nem én vagyok. Mindennap látnia kell, ahogy a boldog szerelmespár éli csodálatos életét, és sohasem bántaná meg a barátját, sohasem venné el tőle a lányt, mégis fáj látnia, hogy sohasem teljesülhet az ő álma. Megakartam vigasztalni, meg akartam ölelni és egy puszit adni neki, hogy éreztessem vele, hogy én itt vagyok mellette, hogy én megértem a fájdalmát. Ez a puszi sikeredett félre, és az egész nem volt más, mint egy jelentéktelen baleset. Utálhatsz engem, nem kell elhinned amit mondtam, de mielőtt bárhogy is döntessz, tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek! És szeretni foglak, bármi is történjen.

***

Dária:

 Segíteni akartam, de nem tudtam. Fájt veszekedni látni az embereket akit szeretek, fájt, hogy tehetetlen vagyok és fájt, hogy a legjobbarátnőm nem avatott be ebbe az egészbe. Egy óra telt el azóta, hogy Liam itt hagyott minket, majd nem sokkal később Maddie is utána rohant. Louis  haza akart autózni, nekünk kellett lefognunk, hogy ittas állapotban eszébe ne jusson a kormány mögé ülni, hiszen egy jó kis baleset kéne még a nap megkoronázásához, úgyhogy taxit hívott és ő is elment. Abbie és Harry bementek az egyik szobába, és nagyon reméltem, hogy mindezek után még szépen betudják majd fejezni az estét ketten. Mégicsak Abigél szülinapja van,

 Niall, Zayn és én maradtunk hármasban a tábor tűz mellett. Kezdett már hajnalodni, és Zaynhez bújtam, ahogy a friss csípős levegőtől kirázott a hideg.

-Hát nem egésze úgy alakult ez az, ahogy gondoltunk.-mondta Niall.-Meglepő fordulat volt az biztos.

-Szerintetek kibékülnek?-kérdeztem. És most nemcsak Maddie és Liam kapcsolatára, hanem Louis és Liam barátságára is gondoltam egyben.

-Liam és Maddie nagyon szeretik egymást, Louis és Liam sem fog tudni sokáig haragot tartani. Tudjátok néha szeretek hinni, az olyan közhelyekben, minthogy a szeretet mindent legyőz.-mosolygott haloványan Niall, és igyekeztem hinni a szavainak.

 A bőrömön éreztem, hogy Zayn légzése egyre lassabb és egyenletesebb lesz,  ahogy lassan álomba merül.

-Dária te sose hazudj nekem! Ígérd meg!-suttogta még halkan, én pedig óvatosan megcsókoltam.

 Tíz percig csöndben, éberen  feküdtem Zayn mellett, amikor egyszer csak Niall hangja törte meg a csendet.

-Rie ébren vagy még?-kérdezte halkan.

-Ébren.

-Egész nap akartam tőled valamit kérni, de sosem volt rá alkalmam. Heather holnap érkezik Londonba, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. De délután nekem muszáj dolgoznom mennem és nem szívesen hagynám addig őt egyedül. Esetleg nem tudnád vele tölteni azt a pár órát? Egy kis csajos vásárolgatás, városnézés, kávézás? Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz, és Heather is jól érezné magát veled, amilyen aranyos és kedves vagy.-bókolt nekem. De a kérése szíven ütött. Őszintén megvallva féltem attól a lánytól. Volt benne valami olyan titokzatosság, amitől rossz érzésem támadt, és biztos voltam vele, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban.

-Kérlek szépen mondj igent, nagyon fontos lenne, nem tudok máshoz fordulni!

-Hát jól van, persze, hogy megteszem érted.-feleltem végül.- képtelen lettem volna cserben hagyni.

-Köszönöm legjobbarátnőm! Most vedd úgy, hogy jól megölelgettelek!-suttogta.

-Jóéjszakát Niall, álmodj szépeket!

-