45. Fejezet~Bingó!

Abigél:

 Tina és Leo intézték az ügyeimet és segítettek mindenben Milánóban. Negyven körüli vidám, mosolygós, pörgős olasz házaspár voltak, természetesen hatalmas befolyással a divat világában. Ők mindenkit ismertek, mindenről pontosan tudtak, úgyhogy ők menedzserelték az itteni  lépéseimet, hogy mit hogyan csináljak, hova menjek és persze elláttak egy csomó jó tanáccsal.  Hiányzott már picit ez az atyáskodás, anyáskodás és nagyon hálás voltam nekik, hogy ebben a kemény és gátlástalan szakmában segítséget nyújtanak nekem már az első munkámnál. Csak sejtettem, hogy nem ilyen kedvesek és támogatóak minden modell lánnyal, és talán közre játszott az is, hogy Harry Styles-t mondhatom a barátomnak, valamint valami okból különös szimpátiával viseltettek irányomban. 

  Tegnap mosolyogva közölték velem, hogy a sok fotózás és munka után végre egy kis lazítás következik, hiszen  elvisznek magukkal egy bankettre, ahol mindenféle gazdag ember gyűlik össze a világ különböző tájairól, fotósok, üzletemberek, újságírók, rendezvényszervezők.

-Légy kedves és elbűvölő, igyekezz jó benyomást tenni, és minél több kapcsolatot teremteni. Sohasem tudhatod, ki fedez fel.-látott el jó tanácsokkal Tina.

-Meg persze érezd jól magad, holnaptól újból vár a munka, jó lesz egy kis bulizás.-veregetett hátba Leo is, aki általában mindig az élet napos oldalát nézte, tipikus olasz férfi volt. Többek között ez fogott meg az mediterrán életstílusban, ez a hangos, laza, optimista hozzáállás, ami feldobta az ember napját.

-Igyekszem mind kettőtök tippjeit megfogadni.-mosolyogtam, de közben a gondolataim már messze repkedtek. Először is ki kellett találnom mit vegyek fel estére, ami csak a kisebb probléma volt ahhoz képest, ami otthon, vagyis Londonban folyt. Hát nem meg mondtam a lányoknak, hogy legyenek jók? Erre fel, egy hét sem telik el, és máris áll a bál. Miután telefonáltam velük, Harry-vel majdnem egy órán keresztül tanakodtunk skype-on, hogy mégis mitévők legyünk, de sajnos semmi használhatóval nem sikerült előállnunk, sőt össze is kaptunk egy kicsit, mert ő a fiúk, én pedig Maddie-ék pártját fogtam inkább, és ebből akadt egy kis félreértés.  Természetesen mindketten azt szeretnék, ha együttmaradnának és minden szép véget érne, de ő még mindig neheztel a lányokra, hiszen ő látta meg őket aznap este a bárban, és ez meghatározta a hozzáállását a dolgokhoz, nekem pedig szent meggyőződésem, hogy itt valami bűzlik, és a barátnőim valójában semmi rosszat nem csináltak. Úgyhogy elég csípős hangulatban váltunk el egymástól, ami egy picit rányomta a bélyegét a kedvemre. De végül a sok napfény, az olaszkávé, meg a ropogós pizza ( amit természetesen titokban fogyasztottam el, mert elvileg a fotózás alatt diétáznom kéne) jobb hangulatra derített, és lelkesen készültem az első milánói kiruccanásomra. Krémszínű ruhát vettem fel egy sötétkék blézerrel és pántosmagassarkúval, hajamat behullámosítottam,  és így csak a vállamig ért.

-Jó estét kedvesem! Nagyon csinos vagy ma .-köszöntött Leo, aki szintén nagyon kitett magáért a sötétszínű márkás öltönyében.

-Mosolyt fel és szórakozz jól!-biccentett Tina is, aki egy földig érő okkersárga ruhát viselt, dús haját egy hatalmas kontyba fogta a feje tetején.-Koccintsuk egy kis pezsgővel, aztán bemutatunk egy-két ismerősünknek.

 A hely nagyon elegáns volt, mindenfele szmokingos pincérek rohangáltak, italokat és kis falatnyi ennivalókat szervírozva, a színpadon állandó élő produkció folyt, a hófehér asztaloknál pedig kiöltözött emberek csevegtek egymással. Sajnáltam kicsit, hogy a többiek nem lehetnek itt velem, de legfőképpen Harry hiányzott volna az oldalamról. 

Tináék egy rakat emberhez odavezettek, és igyekeztem a legjobb oldalamat mutatni, bár soha sem volt az erősségem az idegenekkel való beszélgetés, és nemegyszer kívántam, hogy Dária mellettem legyen és az állandó nevetgélésével oldja az helyzetet. Mindenki kérdezősködött a modellkedésről, hogy mióta csinálom és mit szeretnék elérni vele, hogy hogy tetszik Milánó, de természetesen a One Direction és Harry neve is többször fölmerült, főleg a fiatalabbak körében.

-Ő itt egy nagyon híres francia üzletember, rendezvényszervezői cége van, és nagyon sok híres összejövetelen ő intézi a zenét.-súgta a fülembe Leo, ahogy egy kicsit kopaszodó bézsszínű mellényt viselő férfihoz kalauzolt, akin már távolról látszott, hogy a sokadik poharát dönti le, hangulata pedig oldott volt.

-O Leo és Tina! Milyen jó látni titeket!  Remélem élvezitek a fellépő énekeseket.

-Remek előadások, mint mindig Pierre!-mondta Leo.

-És kihez van szerencsém?-fordult felém.

-Abigail, ő itt Pierre Bacquet, Pierre ő itt Abigail Schmidt feltörekvő magyar modell, most itt dolgozik nálunk, nemrég érkezett Londonból, ez az első igazi  munkája.-mutatott be Tina, és egy pillanatra elgondolkoztam a vezetéknevén. Bacquet...Ismerősen csengett a hangzása, de egyenlőre nem ugrott be honnan.

-Ó egy új modell!-karolt át, és meglepett a közvetlensége.-Jöjjön igyon velem egyet az első állására.-mondta, Leo pedig biztatóan bólintott, hogy menjek csak, tehát vele tartottam. Tele töltött két borospoharat, és leültünk egy asztalhoz.

-Azt mondta Londonból érkezett?

-Igen, igen. A barátnőimmel ott töltjük a nyarat, csak hát nekem közbe jött ez a lehetőség.

-London, London...-merengett, és megcsapott a borszagú lehelete.-Nemrég vettem ott egy szép nagy házat, és a fiam most utazott oda.  Az én Victor-om nagyon botrányosan tud viselkedni, remélem maga nem szokott kétes ügyletekbe keveredni, nem szép dolog.-és ekkor ebben a pillanatban rájöttem, honnan ismerős ez a név, és a hirtelen felismeréstől majdnem elejtettem a poharat. Victot Bacquet! Hát persze. Meg az ő gazdag francia papája.

 Képtelenség volt elhinni, hogy annak a srácnak az apjával borozgatok épp Milánóba, aki éppen hatalmas botrányba keverte Londonba a legjobbarátnőimet, hihetetlen volt, de mégis igaz.

-Nem nem szokásom.-mosolyodtam el, ahogy összeszedtem magam a meglepettségemből.-De mégis mi rosszat tett a fia?-kérdeztem, hiszen tudtam, hogy Pierre eléggé spicces állapotban van ahhoz, hogy nem veszi tolakodásnak a kérdésemet.

-Hát a kábítószer! Az rontotta meg. Múlt évben majdnem börtönbe került, úgy mentettem meg az utolsó pillanatban. Az én hírnevemmel játszik, nem engedhetem meg, hogy bemocskolja a nevemet. Pedig okos fiú lenne, meg hát művelt is, kiváló politikus válna belőle. Nemrég elvonókúrán volt, azt mondta megváltozott, és leállt a szerekkel, a jövőjére akar koncentrálni. Ezért vettem a londoni házat, hogy egy kicsit kitisztíthassa a fejét, és kimozdulhasson az egyik barátjával.-mesélte, és a sok ital annyira a fejébe szállt, hogy nem is fogta fel, milyen intim és kényes információkat ad ki egy olyan idegen lánynak, akiről nagyjából semmit nem tud, és még csak pár perce ismerte meg. De nem állhattam le a kérdezősködéssel, jó nyomom haladtam az igazság felé.

-És úgy gondolja most már végleg jó útra tért?

-Akkor csavarodott be, amikor egy éve meghalt az édesanyja, én is rászoktam az italra.-kuncogott keserűen.-Szívből remélem, hogy meggyógyult az én kis fiacskám, de nem bízok benne teljesen. Elárulok egy titkot.-hajolt közel a fülemhez.-Bekameráztattam a házat, így le fogom tudni ellenőrizni minden lépését.-suttogta.

 Bingó! Hirtelen összeállt a fejembe a kép, Victor és az ő drog problémái, a befolyásolható Guillaume, a vizes pohár, és az emlékezet kihagyás. Egy pillanatleforgása alatt végigpörgettem a fejembe a lehetőségeket, és tudtam, hogy az egyetlen esélyem a bizonyíték megszerzéséhez, ha mégjobban Pierre bizalmába férkőzök, és megszerzem a kamera felvételeit.

***

Harry:

  Fáradtan és rosszkedvűen értem haza este az edzőteremből, Abbie-vel csúnyán váltunk el, és amúgy is minden a feje tetejére van itt állva. Liam-ék rosszul vannak, Dáriáék szintén, a barátnőm messze van, a hűtőmben nincs semmi ehető, Louis pedig nem ért rám.

 Gyorsan leakartam feküdni aludni, de nem jött álom a szememre, órákig vergődtem, majd mérgesen felkapcsoltam a villanyt, bekapcsoltam a számítógépem, és úgy döntöttem jobb híján válaszolgatok egy-két rajongónak és megnézem mi történik a nagy világban. De nem volt jó ötlet. Az első kiírás amit megláttam ez volt: Harry barátnője is az öreg férfiakra bukik?-olvastam, és azonnal rákerestem a címre.  Egy csomó ma este készült kép jelent meg, amin Abbie mindvégig ugyanazzal a korosodó férfival beszélget, borozgat, pezsgőzik, bizalmasan sutyorászik, nevetgél, majd ami a legjobb, közösen hagyják el a bulit. Legszívesebben földhöz vágtam volna a gépemet, és azonnal el rohantam volna a reptérre, hogy odautazhassak...