48. Fejezet~Csokis sütemény

Zayn:

  Álom és valóság összefolyt. Amikor reggel ébredezni kezdtem, hirtelen nem tudtam, mi ami az ami valójában meg történt, és mi az ami csak a képzeletem szüleménye volt. Friss levegő csapta meg az orromat, a bőrömet gyenge szellő fújta,  a hátam pedig sajgott a kemény valamitől, amin feküdtem. Egyértelműen nem a puha ágyam volt.

 Amikor végre kitudtam nyitni a szemeimet Dária két nagy csillogó szemével találtam magam szemben, haja kócos volt, szempillaspirálja elkenődött az arcán, fodros ruhája gyűrötten simult a testére. Gyönyörűbb volt, mint valaha.

-Hát akkor a tetőn alvást is kihúzhatom a bakancs listámról.-mosolygott, és akkor tudatosult bennem, hogy bizony Liam házának a tetején töltöttük az éjszakát. Alattunk már kezdett megindulni az élet, gyerekek igyekeztek iskolába, felnőttek rohantak munkába, de minket fent nem vett észre senki. Biztonságban voltunk a rajongók, biztonságban voltunk a külvilág elől. Lassan kezdett összeállni a kép, a tegnap este darabkái lassan a helyére kerültek a fejembe.

 Akkor egy kósza pillanatra úgy éreztem, hogy jót teszek Dáriának azzal, ha elengedem, de most már rájöttem, hogy egyikünk sem élte volna túl a szakítást. 

Órákig csak némán ültünk egymást mellett, figyeltük a holdat, a csillagokat, majd beszélgetni kezdtünk, és rájöttem, hogy fölösleges túlkomplikálni a szerelmet, amikor boldog is lehetnél helyette.

-Reggeli!-dugta ki Liam a borzos fejét a tetőnyíláson, és elmosolyodtam. Tudtam, hogy minden vissza állt a normális kerékvágásba. Egy gyors csókot váltottunk Dáriával, majd megpróbáltunk lebotladozni a lépcsőkön.

-Segíts már, le fogok esni!-sipákolta nevetve.

-Csak ugorj, elkaplak!-mondtam viccelődve, de ő teljesen komolyan vette a szavaimat, és a háromméteres magasságból sikerült rám esnie, aminek következtében, mind a ketten a padlón végeztük.

-Hé máskor egy kicsit óvatosabban! Összelapítassz!

-Te mondtad, hogy elkapsz, lehet, hogy jobban kéne gyúrnod.-csipkelődött, mire kíméletlenül csikizni kezdtem, ő pedig visítozva pattant fel a földről, és lefutott előlem Liam-ékhez a konyhába.

-Hú micsoda konyhatündérnek csaptatok ti itt fel!-ugrott Dária Maddie nyakába, aki egy rózsaszín köténykében tüsténkedett a tűzhely körül. Sohasem láttam Maddie-t még ilyen háziasnak, de úgy látszik Liam kihozta belőle ezt az énjét, arról pedig, hogy a rózsaszín kötényke hogy került Liam háztartásába, fogalmam sem volt.

-Azt hittük már megettek titeket a madarak a tetőn.-mosolygott Maddie.

-Tudod, hogy minket szeretnek a madarak.-nevetett Ria, és lenézett a tetoválására a csuklóján.

-Hmm valóban nagyon finom illatok vannak.-szagoltam bele a csokoládé illatú levegőbe.

-Amikor Liam-nek elmeséltem, hogy milyen finom Brownie-t tudok sütni, nem bírt magával, úgyhogy megcsináltuk reggelire.-nevetett, Liam pedig átkarolta és játékosan lenyalt az arcáról egy kis csokifoltot.

-Ha Niall megtudná, hogy kihagytuk ebből, akkor itt kő kövön nem fog maradni.-jegyezte meg Dária.

-Ne aggódj, nem kockáztattunk, úgyhogy már ő és Louis is úton vannak. Harry, nem tudott elszakadni a gép elől, mert éppen most ért rá Abbie webkamerázni, úgyhogy őt még egy gőzölgő Brownie gondolata sem hatotta meg.-mondta Liam, és ahogyan befejezte a mondatát, már is megjelent Niall és Louis feje az ajtóban.

-Úúú de finom illatok vannak.-derült fel Niall arcán egy hatalmas mosoly, ahogy egy nagyot szippantott.

-Milyen jó mindenkit újra boldognak látni!- somolygott Louis is, és mielőtt észbe kaphattunk volna, egy óriás méretű vízipisztolyt húzott elő a háta mögül, és mindenkit telibe fröccskölt.

-Hát ez jár a meghívásért cserébe?-prüszkölte Maddie.-Nem fogsz kapni a sütiből!-nevette, Louis pedig tetetett szomorúsággal sírást színlelt.

 Amikor végre ehető hőmérsékletűre hűlt a csokoládés csoda mindannyian asztalhoz ültünk, és nekiláttunk.

-Liam elfogom lopni a barátnődet, amilyen finomakat süt.-mondta Louis.

-Én is, én is!-kontrázott Niall, egy hatalmas falattal a szájában.

-Na szép, én már senkinek sem kellek.-biggyesztette le a száját Dária.

-Hát az biztos, hogy téged nem a főzőtudományodért szeretünk.-szólt Maddie, mire mindenki nevetni kezdett, én sem bírtam megállni.

-Igenis nagyon finom kukoricát tud pattogtani.-keltem a védelmére, és Niall is megnyugtatta, hogy ő bármikor szívesen benevez egy Dária féle pattogatott kukoricára, ami persze a félreértéseket elkerülve semmi különlegeset nem jelentett, maximum a kelleténél egy kicsit jobban megégetett változatot.

-Holnapra mit szólnátok egy kis lovagláshoz?-tette fel a teljesen random kérdését Louis, mire mindenki értetlenül nézett rá.

-Én nagyon szeretem a lovakat.-csillant fel Ria szeme.

-Ryanna szüleinek van egy farmuk, és szívese látnának minket.

-Akkor ti most együtt vagytok?-kérdeztem tőle.

-Nem, csak  jól érezzük magunkat együtt, ennyi az egész.-zárta le mosolyogva a témát, mi pedig beleegyeztünk a holnapi programba.

-Kár, hogy Harry és Abbie nincsenek itt, hiányzik az ő párosuk is.-szólalt meg Liam, amivel persze mindenki egyetértett. Velük együtt volt teljes a csapat. Mint egy nagy család.

 Már éppen azon voltam, hogy megtörjem ezt a nagyszerű csevejt és kicsit komolyabb témákra tereljem a szót, mint például, mi tévők legyünk a franciákkal, amikor csöngettek a bejárati ajtón.

-Biztos már Harry is elhagyta Abbie-t Maddie-ért.-kuncogott Ria.-Vagyis a csokis sütijeiért.

 Liam ment ajtót nyitni, de ami ott fogadta, attól teljesen ledöbbentünk.

 Három rendőr állt az ajtóban.

-Dária Havasit és Madeline Tomay-t keressük!